2009. október 18., vasárnap
Dés-Bereményi - mert szeretem
2009. október 17., szombat
Fel
2009. október 13., kedd
Pánik - Nemzeti Színház
2009. október 4., vasárnap
Magyar divatnapok a VAM-ban
A produkció maga dinamikus volt ugyan, a helyszín is jó háttérnek, tehát jó választásnak bizonyult (bár a Kiscelli Múzeum romtemplomát nehéz überelni). A divattervezők nevei hangzatosak Nanushka, Anh Thuan, Je Suis Belle etc. A zene? Mondjuk, hogy ilyen kell. A ruhák s a modellek látványa azonban egyaránt végképp lehangoló. Tapadós, fényes arany, ezüst, fekete macskanadrágok. Lógó-nyúló pullóverek, meg nem tudom én mik, lehetőleg szürkében. Szín nuku. A felvonuló manökenek, az anorexiával küzdő fiatal lányokból nyújottak döbbenetes prezentációt. Nagyjából nőként nem nagyon funkionálnak, ám vállfaként használhatóak. Annak is használják őket. Tök egyformák. A hajszínben talán van némi változatosság. Egyik-másik annyira hátradőlve emelgeti a lábát, hogy azt hiszem, menten hanyatt esik. De nem! Szerencsére!
Az osztogatott csokit köszönöm. A pultnál megvehető Dallmayr kávé illata, aromája remek.
Hát, ilyet is láttam.
Molnár-C. Pál Műterem-múzeum
A Molnár-C. Pál Műterem-múzeum szűkre szabott nyitva tartása kihívás a látogatónak programtervezéskor. Szombaton például csak 10 és 13 óra között lehet ide betérni. De megéri a szervezkedést mind a helyszín, mind a vendégfogadás-tárlatvezetés.
Miután némi körözés után sikerült parkolóhelyet találni a Ménesi úton, csengetés után ajtót nyitottak nekünk.
A bejárat az épület hátsó részén található, épp most festették a lépcsőházat. A műterem az emeleten van, ahol egy kedves ősz hajú hölgy fogad. Később megtudjuk, hogy a festő, földszinten lakó leszármazottja. Kalauzolásunkat egy kedves, fiatal hölgy veszi át. A fogadtatás meglehetősen szívélyes, teát kapunk, s máris kezdjük a tárlatnézést. Jeney Adrienn, a PPKE művészettörténet szakos hallgatója készséges-lelkes magyarázata a mennyezetig sorjázó festményekről, rajzokról magával ragadó.
Valahogy mifelénk a művészek gyakran minimum öngyilkosjelöltként, gyakran öngyilkosként tűnnek fel. MCP belső világát azonban párját ritkító derű uralja, s ezt már a bejáratnál kihelyezett felirat O betűjében, a fütyülő festőt ábrázoló rajz is sugallja. A tárlatvezetésen hallott magyarázatok, a színekkel teli képek, a tusrajzok szellemessége ugyancsak felhangolják a látogatót. A szoba közepén foglal helyet egy a művészt ábrázoló festmény, előtte a festő korabeli festékeivel s egy furcsa nagyítós szemüveggel, melynek baloldalára, hogy az ablakból beszökő fény ne zavarja, egy szemellenzőt szerelt s. k. a művész. Bogaras, de mókás ember lehetett.
Október 10-ig még megtekinthető Mendlik Lajos tüneményes és rendkívül bensőséges "Képnapló" c. emlékkiállítása is a szomszédos teremben (szobában). (Az erkélyről kellemes kilátás nyílik a Sas-hegyre.) A művész nem a nagyközönségnek szánta a kiállított képeslap méretű képecskéket, de hál’Istennek a leszármazott nem tett eleget az örökhagyó akaratának. Dilemma, hogy ez helyes-e vagy sem, de mivel nem a mi lelkünkön szárad a szószegés, ezért csak nézegessük örömmel és kíváncsisággal a művész életének egy-egy pillanatát, hangulatát. A képek mindegyike egy-egy hétköznapi történet mesél el a feleség központba helyezésével.
Az Olaszintézetben Molnár C. Pál-kiállítás tekinthető meg október 31-ig. Itt tekinthető meg tárlatvezetőnk kedvenc képe a Vénasszonyok nyara c. kép is.
http://www.iicbudapest.esteri.it/IIC_Budapest/webform/SchedaEvento.aspx?id=391&citta=Budapest
A Műterem-múzeum honlapja: http://www.mcpmuzeum.hu/Muzeum.aspx
2009. október 1., csütörtök
Bulvárkodom Alföldi Robi asztalán
Ekkor tájt sasoltam Alföldi Robi asztalát, ha az információim helyesek.
Lehet, hogy engem zavarna, ha ilyen emberrengeteg galoppozna át az irodámon és abból kiválva kukkolna körbe néhány mindenre kíváncsi...
Hát nézzük mi van az asztalán: pohár, hamutartó a belevalóval, színházi műgyertya, Váczi Eszter promociós cédé, Tibi csoki, talán ez is promóciós, valamint a szokásos papírhalom.
Alföldi oké :), az ósdi-büdös dohányzást leszámítva.
Na ennyi elég is a bulvárkodásból.
Virtuális barátság
Talán mint a valódi virágnak a művirághoz való viszonya.
Vannak megtévesztésig az igazihoz hasonlító művirágok, sőt művészi kivitelűek is.
De a valódit semmi sem pótolhatja.