120 éve született Agatha Christie

Az Európa Kiadó születénapi évindító beszélgetést rendezett az Alexandra Pódiumon e hét csütörtök délutánján. A moderátor Lévai Balázs, a beszélgetés résztvevője Nyikos Eszter ügyész és Miklós Ágnes Kata irodalomtörténész volt.

Lévai összefoglalása szerint azért olvasunk krimit, mert szeretjük a fejtörőket, Agatha Christie esetében a milliő is meghatározó, ráadásul szinte minden regényében egyben igazságot is szolgáltat. Az irodalomtörténész még kiegészítette ezeket a meseszeretettel, mint indokkal.

Lévai Balázs visszaemlékezése szerint, amikor Wodehouse-t és Christie-t olvasott, az volt a benyomása, hogy ugyanazt olvasta, csak az egyikben a nagyon vagy kevésbé idióta arisztrokták kacagtató történeteit követhettük, a másikban ugyanez a környezet, gyilkosságok közege is egyben.

Miklós Ágnes Kata, Lévai Balázs kérdésére, miszerint volt-e Christie írásainak fejlődéstörténete, azt válaszolta, hogy egyenletes teljesítményt nyújtott (néhány kivétellel). Olyanok a könyvei mint egy jó vendéglő, ahol mindig megbízható minőségre számíthatunk.

Hogy mennyire beszélhetünk női íróról? A krimi nem női műfaj, (fő)szereplői férfiak és nők egyaránt, nyelvezete inkább férfiasan lényegretörő. Talán a női mellékszereplőknél kap nagyobb hangsúlyt a lelki élet kifejtése.

Előreláthatólag mindig hálás leszek e brit hölgynek a könyveivel okozott tökéletes kikapcsolódásokért, örömökért. Megbízható hatásúak és mindig lehet rájuk számítani.

Cinikus kacajt okozhatna a miért is szeretemre válaszként, a mert olyan megnyugtatóak a krimijei válasz. De hiába a rejtélyes gyilkosság és aljasság, nem borzaszt a zsigerek és más rémségek naturális bemutatásával. Nála mindig helyére kerül minden, ez benne a megnyugtató, a bűnös, bűne súlyossága szerint, meglakol.

Nálam az utóbbi évekre inkább életrajzi kötetei (Életem, Így éltünk Mezopotámiában) jutottak. Mondhatom, ezekkel sem okozott csalódást, sőt!

Régészférjével tett mezopotámiai utazásai, ásatásai során rengeteg élményt halmozott és örökített meg. Bennem többek közt, az "egeres" élménye maradt meg. Saját bevallása szerint nem okozott neki soha problémát, ha egy-két egér volt a szobában. (Nem úgy mint én, aki sikítógörcsöt kap egyetlen egér látványától is.) Az egyik ámudai ásatásuk során örökre feledhetetlen élményben volt részük, amikor lámpaoltás után tucatjával, de az is lehet, hogy százával bukkantak elő a falba-padlóba vájt lyukaikból az egerek. Vidáman kergetőztek piciny lábukon Christie arcán, haján, s cincogtak . Amikor pedig felkattintotta a zseblámpáját, a falakat sűrűn borították mindenféle csúszó-mászó teremtmények, egy egér meg épp a bajszát ápolta az ágy végén, a padlón... Mulattatóak a kulturális koccanások is, mint például a Manszúr névre hallgató alkalmazottjuk akciói, aki egy egész évad alatt sem sajátította el a kés, villa, kanál elhelyezésének vezérlőelvét, a teázáshoz villát osztott, az étkezéseknél minden tányér mellé jobbra két-két villát, imitt-amott egy-egy kanalat vagy kést helyezett el, a tányérokról meg nagy fújással távolította el a port...

Az életrajzi kötetek legalább olyan szórakoztatóak mint a krimijei, ráadásul felfedezhetjük bennük az egyes krimik eredőit. Hogy miért is használta gyakran a gyilkosságokhoz a mérgezést, hogy honnan ismeri a régészeti ásatások helyszíneit oly kiválóan, nem beszélve a plasztikus angol karakterekről...

Folyt. köv. (valószínűleg)

Civil Mozgalom - talán kezdenek látszani

Jelenlegi ismereteim alapján Magyarország politikai, közérzeti klímájának jót tenne a Civil Mozgalom parlamenti jelenléte. Az a benyomásom, hogy Seres Mária, alias Civil Mozgalom pozitívan inspirálhatná a mérgezett hangulatot, a keszekusza folyamatokat.

Seres Mária (Civil Mozgalom) az ATV-ben: itt.

Ma, február 28-án este a TV2-ben szintén ismerkedhetünk a szervezet elképzelésivel.

Végre, látszanak a médiában!

Kopogtatócédula gyűjtőhelyek: itt.

Lazuljunk, guruljunk, zenéljünk

Tolerancia Múzeum

Valahogy kiment manapság a divatból a tolerancia. A toleranciát emlegetőre unott vagy kétkedő tekintetet vetünk. Talán rezervátumba vagy múzeumba kerülnek a toleránsok, ha egyáltalán túlélik a nagy türelmetlenséget.

Aronson: Történtek hibák, de nem én tehetek róla c. könyvében olvastam a Los Angeles-i Tolerancia Múzeumról. Aronson leírása szerint, a múzumba lépve interaktív kiállítási tárgyak termében találjuk magunkat. A tárgyak azokra utalnak, akikkel szemben általában nem viselkedünk toleránsan: azaz feketékre, nőkre, zsidókra, melegekre, de szerepelnek alacsonyakra, kövérekre, szőke nőkre és testi fogyatékosokra tett utalások is. Videofilmen ismerkedhetünk előítéleteink megnyilvánulásának végtelen változatával. Majd két ajtó előtt találhatjuk magunkat, az egyiken Előítéletes, a másikon Előítélet-mentes felirattal. Az utóbbi mindig zárva van, de mindig akad, aki azon dörömböl. Aronson írja, hogy amikor odalátogattak, épp négy haszid zsidó dörömbölt az Előítélet-mentes ajtón.

A magyar Tolerancia Múzeum hatalmas anyagból válogathatna, hiszen tele a padlás mai, tegnapi uszításokkal, hétköznapi utálatainkkal, felfoghatatlan el nem fogadásainkkal. Bár gondolom - hogy rögtön az Előítéletes ajtón rontsak be -, pont azok nem nyitnának be ide, akiknek a leginkább kellene.

Szendi Gábor: Paleolit tápálkozás

Szendi Gábor könyve a nyugati életmód és a táplálkozás összefüggéseit és az ezekből logikusan következő betegségeket mutatja be.

Az újabb és újabb fejezeteket olvasva készüljünk fel a modern közegészségügyi ajánlások, a jelenleg érvényes táplálkozási paradigma masszív kritikájára. Olyanokra gondolok, mint a koleszterinmítosz megdöntése, a hagyjuk a fenébe az antidepresszánsokat és a szerotonin szintet, a sómítosz, a napfény márpedig kell, a veszélyes kenyér és tej és sok más érdekesebbnél érdekesebb tényközlés és okfejtés. A koleszterinmítosz kapcsán egyenesen azt állítja, hogy Ancel Keys, amikor azt javasolta az amerikaiaknak és az egész nyugati civilizációnak, hogy csökkentsék zsírfogyasztásukat és növeljék széhidrátfogyasztásukat, tulajdonképpen tömeggyilkosságot követett el.

A mai orvoslást sosem izgatta a múlt, milyen folyamatok alakították évmilliók során az embert, hanem abból indult ki ami van, s ebből vett el, vagy adott hozzá kicsikét. Mai táplálkozásunk alapvetően elhibázott, vissza kell menni odáig, amikor még nem volt szívhalálozás, rák, autoimmun betegség és a többi, és ebből kell levezetni mit együnk ma. Erre bizonyíték, hogy a természeti népek amint áttértek a nyugati étrendre az addig soha nem tapasztalt betegségek áldozataivá váltak.

Érvelése meggyőző, valóban évtizedek óta halljuk a fogyasszunk zsír helyett olajat, margarint, kerüljük a zsíros ételeket, a tej élet, erő, egészség, együnk teljes kiőrlésű kenyeret, és így tovább szlogeneket, ám a masszív propaganda ellenére, nemhogy csökkenne a szív- és érbetegségek száma, hanem növekszik. Ma már mindenki depressziós, s antidepresszánst szed, Szendi szerint midez nemhogy használ, de inkább árt, s jobban tesszük, ha a finomított szénhidrátok csökkentésével, a sütőolajok elhagyásával, B-vitaminhiánypótlással oldjuk meg a problémát. S persze az állandó sikerléményt nyújtó tevékenységek - barkácsolás, fotózás, sportolás - is nélkülözhetetlenek a gyógyuláshoz.

Az a minimum, hogy a szerző logikus okfejtésével betette a bogarat a fülembe. S ezt a bejegyzést magam is "bogárnak" szánom kedves füleitekbe. Ha bármilyen betegség ütné fel fejét környezetetekben (sose történjen meg!) és nem vészhelyzetben vagytok, amikor is életmentő, csak gyógyszerszedés lehet, akkor gondoljátok végig, hogy talán érdemesebb a táplálkozási szokásaitokon változtatni, s ha annak nincs hatása, csak azután a gyógyszerekhez fordulni.

A paleolit táplálkozás kőkori táplálkozást jelent, s alapja az, hogy az ember évmilliókig ezen az étrenden létezett, azaz gyümölcsön, zöldségen, állati fehérjéken. A nem oly régi, földművelés és állattenyésztés veszélyes fehérjéket hozott étrendünkbe. Gabona alapúvá vált a táplálkozásunk. A kenyér és tészta óriási szénhidrátterhelést jelent, melynek szembe szökő következménye az elhízás, súlyosabb következménye a metabolikus szindróma, mely végül szívhalálozáshoz vezet.

A szerző szerint, ha a paleolit étrendet követjük - csak példaként: pörkölt, sülthús ehető, zsír ehető, rengeteg gyümölcs és zöldség ehető, viszont ki kell iktatnunk a kenyeret és tejet, tejtermékeket (a sajtot kivéve, mely fogyasztható) - tapasztalni fogjuk, hogy elkezedünk fogyni, eltűnnek a plakkok az érfalakról, s mindezzel kedvezően befolyásolhatjuk a magas vérnyomást, az asztmát, a sokizelüti gyulladást, eltűnnek a pattanások, elmúlnak a menstruációs görcsök és még sorolhatnám a különböző betegségeket, ugyanis a szervezet szintű gyulladás megszűnik ezzel a táplálkozással.

A szerző szerint hosszú távon a gazdasági kényszer elhozhatja a paleolit táplálkozás korát, hiszen az egészségügy horribilis összegeket költ a meghosszabodott, ám rengeteg betegséggel terhelt élet elviselhetővé tételére, fenntartására, miközben optimális táplálkozással olcsóbban és eredményesebben érhető el javulás.

Így legyen.

További információ a könyvben és a honlapon.

Szívemben bomba van...

és a Budapest Bár húzza a Valentin-napi nótámat

Higgadj le, magyar!

Trendo emlegette és kért emlékeket. Egyrészt emiatt tettem fel ezt a képet, másrészt, mert gyakran frusztrálnak azzal, milyen rosszul élünk. Olyan rosszul mint a II. világháborúban/után. Hát kérem szépen. A kép 1942. januárjában készült. Az egyik szülőm ürgét evett, a másik földkunyhóban lakott. Nagyanyám szénnel kente be az arcát oroszok elleni "védelemként". Nagyapámnak repesz lőtte ki a fél szemét. A "gyerekcipőt" nézve, nem valószínű, hogy devizahitelre vett volna a család autót, lakást. Ó, hát innen nézve, a panellakás: királyi palota. Szóval, nyugodj már le ember. Van frusztráció, meg visszaesés, nem mondom, de én 'aszondom', úgy globál, itt, Magyarországon soha nem éltünk még ilyen jól.
Aki ma, a soha nem éltünk mantrát mondogatja, az... utazzon má' kicsit vissza az időben. Ha csak nem király, vagy arisztrokrata volt az őse, akkor belegebedt az életbe, ha meg király volt, a méregbe vagy a merényletbe.
Higgadj le, magyar.

Filmszemle alulnézetből

Baráti meghívásra bekukkantottam a MOM Parkban rendezett magyar filmszemle hétfői kisjátékfilmes előadásaiba. Mivel összesen csak két óra beavatáson vettem részt, nem tudok szubjektív rangsort állítani, saját "díjat" kiosztani. A legtöbb kisjátékfilm többé-kevésbé lekötött. Kivételt képezett a repül az idő témájú film, ami kifejezetten idegborzoló volt, szívesen megdobáltam volna szendviccsel, de végül is csak aludni próbáltam rajta.

A benyomásaimat a következőkben összegezhetem: komoly vagy épp rejtélyes témák depresszív attitűddel, negatív, sötét, lehangoló megközelítéssel. Nem csoda, ha a közönséget nem tudják meghódítani. Az általam látott filmek egyikében sem bírtam felfedezni humort, még nyomokban sem. Márpedig humor nélkül, az anyagiakban leggazdagabb és legszegényebb élet is sivár, egyhangú. Ha ilyennek látnám a világot minden pillanatban, mint ezek a filmesek, felkötném magam.

A díjkiosztásnál unalmasabb műfaj, a nem érdekeltek számára, nem sok van. Én vagyok egy hülye, hogy elmentem rá. Beszédek, melyeket a fülem csak átereszteni képes. Egy óra még kibírható, de itt 3 órásra sikeredett a program. Brrr. Név, köszönöm-köszönöm, le-fel-le-fel.

A közönségből mindig volt valaki, akinek épp máshol volt dolga, ezért folyamatos korzózás volt megfigyelhető. Itt majdnem mindenki (el)rettentő(en) laza (csávó, csaj), farmer szinte kötelező, lógó pulcsi úgyszintén. Ha rágó nincs a rendező szájában, akkor nyilván csak véletlenül, vagy a rendező képviseletében került a színpadra. Ez is csak egy uncsi unifomis.

A díjkiosztás utáni szendvicses-sütis-italos fogadás a többszáz emberes vendégseregnek nyúlfark széles folyosón egy rémálom. Se előre, se hátra, se balra, se jobbra, viszont intim, testközeli helyzetbe kerülhettek a vendégek.

A díjazottaknak mindettől függetlenül gratulálok. Az Arany Orsó-díjas Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal c. filmjére mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok.

Nesze Neked, Trendo!

Jelentem a minap mintát vettem Ziláék csokiskekszes tortájából. A piskótán vaniliakrém csokiskeksz darabokkal, s a világújdonság tortán: a tejszínhab alatt, a vaniliakrémben üreg, ami csokis-mogyorókrémes töltelékkel töltetett fel. Fél szelet esett jól, a teljes szelet a töménység miatt sok. Finom, de tömény.
A tortareszelékes hab alatt, a szeletemen, egy oda nem illő valamit találtam, egy cetlit január 29-ei dátummal. Folt esett a Zila néven. Le vagyok sújtva. Ugyanakkor fel vagyok hízlalva.

Megint zene

Mindig megirigylek valakitől valamit, hol Szultánusztól az avatarozást, most meg Marvintól a farsangot. Csak egy életigenlő, mindent átjáró zene kell hozzá... Nekem a Buena Vista ilyen.