Quimby: Sehol se talállak

Hobo: Merlin

Kultkéj-egyveleg

Remek időket élek. Megint arra panaszkodhatom, hogy alig győzöm az újabb és újabb élményeket még csak megjegyezni is, nemhogy blogra vetni. De a vetés további halogatását most felfüggesztem.
Két hetes összefoglaló következik.

Egy pénteken ott volt Soma MamaGéza Nemek Igenje Klubja. Sötét hely, szórványos, vérszegény embercsoportokkal, Soma és nőzenekarának koncertje vérbő muzsikszóval, döglesztő énekhanggal, éleveteg tekintettel tartott ébren, aztán gyorsan el. Valahogy jó, de mégsem, de mégis érzés.

Egy vasárnap ott volt az Aquincumban rendezett Floralia-ünnep, kókatag virágdíszeivel az ó-romokon, lagymatag gladiátoraival a füvön, hevenyészet gyógynövényeivel a szórványos asztalkákon, valamivel gazdagabb látnivalókkal az oszlopsori árusoknál. Mit ír az újság hervasztó élményem utáni napon, EU-s projekttel lehelnek életet e helybe. A római városfal vonalát követő "Fogadófal" és információs központ születik, továbbá egy római lakóépület, a "Festőház" rekonstrukciójára is sor kerül, valamint a "Római játszótér" kialakítása is megvalósul majd. Elkészül a "Virtuális élménytér" is, ahol a csúcstechnika eszközeit használva ismerkedhetnek meg a látogatók ókori témájú interaktív virtuális játékokkal. Nagy a lemaradás itt Aquincumban a látogatóbarát múzeumok versenyében. Ideje a fejlesztésnek.

Volt egy kedd Szendi Gábor és Mérő László paleo-eszmecseréjére, nagy volt a szembenállás, az időjárás is megelégelte, s az eső verte majdnem szét a tető alatti egybegyűlteket. Dübörgött a haragos zuhatag a műanyag tetőn, hosszabb-rövidebb időkre az előadókba fojtva a szót az Alexandra Károly körúti kávézójában.

Egy csütörtök jött s vele Divattervezők párbeszéde az irodalommal címmel tárlatvezetés Zoób Kati divattervezővel és Hegyi Katalin muzeológussal a 20 ruha Európa számára című kiállításon. (A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg.) Zoób Kati nemcsak ruhakölteményeivel, de szóvirágaival is versenyképes. Kezdetkor közölte, most látja így egyben a kiállítást. Mégis kerekek is, remekek is voltak az egyes irodalmi szövegekhez és az általuk ihletett ruhákhoz tűzött eszmefuttatásai, asszociációi. És mindehhez jött még a kiszemelt művek felolvasása. A szövegek tolmácsolója az elbűvölő hangú Für Anikó volt. A kiállítás fekete háttere és a szolid világítás szokatlan felolvasási pózokra sarkallta Für Anikót és a nem kevésbé kellemes hangú Dömötör András színművészt. Eszméletlen jó volt az egész.

Jött egy péntek, s egy helyes-illatos, pöttöm teabolt, a Mosoly Tee nyílt megannyi kinccsel. Vita tárgya lehet, hogy a zelleres csokoládé a kincsek közé sorolható-e, de hogy a rózsaszirmokkal kevert fekete tea illata, az áztatásra virággá nyíló zöld tea, a megannyi teásdoboz sorával, s az egyszemélyes teáskanna jól kitalált praktikumával a kincsek közé sorolható, amellett lándzsát török.

S már itt is volt a szombat megint. S jött az Epreskerti Esték programja Bokor Jutta és a Brassimum Rézfúvós Kvintett koncertjével. A mesebeli koncerthelyszín hátterét ütött-kopott épületek, meghökkentő és szokványos szobrok adják a Képzőművészeti Egyetemen. A felújított Kálvária épülete előtt fellépő zenekar szépséges, tiszta világba röpítette a padokon üldögélő közönségét. Hála nekik.

S szombat még mindig, egy kerülettel, s egy-két órával beljebb, a Szabadság téren a Quimby lépett fel nagy népsűrűségű közönség előtt. Hátamban söröspohár, fejem felett bicikli vándorolt, lépni se előre, se hátra nem lehetett. Nagy mulasztásom és tévedésem ez a zenekar. Tévedés, amennyiben alternatív izéként bele sem hallgattam. Hiba volt. A koncerten a szövegből ugyan alig értettem valamit, a hangosítás szétbarmolta teljesen, ám a zene olyan, mintha régi villamoson, vonaton utazva, ritmusosan, jókedvűen zötykölődnénk együtt, mindannyian. Van ebben a zenében minden, érzelem, keménység, lágyság, jókedv, hidegség, melegség. Kiss Tibor dalait olvasva elhűlök, hogy mennyire jóóó. A koncert után fagyival hűtöm magam.

Megint vasárnap. Hobo Circus Hungaricusa a városligeti sátorban végig "zúzós" zenével dübörög. Nálam Hobo a Merlin és a Vén marha című dalával vezet ebben az előadásban.

A porondon állandóan izeg-mozog valaki. Nem olvastam az előzetest, így nem minden jelenet jött át érthetően. Anélkül is működnie kellene az érthetőségnek, de nem ez történik minden esetben. Talán túl sok esemény is van a porondon, a levegőben, a háttérben, az előtérben. Már-már követhetetlen, pláne oldalnézetből. A Hippodrom Artista Társulata tíz taggal szerepel a produkcióban. Meglepően friss, új cirkuszi elemeket hoznak. Bámulatos könnyedséggel kutyáznak, másznak, a kötél helyett dús anyagokból pödört, feszített, mennyezetről lógó alkalmatosságokra. Oleg Zsukovszkij, orosz mozgásművész alakítja Cipollát, rendkívül erős jelenléttel. Zsukovszkij legerősebb, legmeglepőbb jelenete az előadásban A madárijesztő c. számban van, ördögi, és hátborzongató. A hangosítás egy átok, itt is eltorzítja a szöveget, akárcsak a Quimby-koncerten. Ha jól ismerjük a szöveget, akkor persze ez nem probléma, mert a zene aztán nagyon jelen van minden pillanatban. A két tüneményes kutyust sem hagynám ki a megdicsértek felsorolásából. Csodálom, hogy nem mentek neki senkinek, semminek, és - remélhetőleg - meg sem süketültek a "zúzós" számok alatt.

Tea forr nekünk jövő péntektől

Hamarosan nyílik a Mosoly Tee: itt. Tust neki!

Thelonious Monk - Round About Midnight

Bibliothéque Pascal

Iszonytató.

Hajdu Szabolcs nem sablonokkal dolgozik, eredeti elme, ez biztos.
Edgar Allan Poe jutott róla eszembe. Poe-nak A fekete macska c. novellája után döntöttem úgy, hogy többet nem olvasok tőle semmit. Olyan viszolyogtató történet, hogy ilyenből többet nem kérek. Hasonlót éltem meg Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal c. filmjével is. Ennyi ebből a rendezőből elég.

A Bibliothéque Pascal különös látásmóddal készült film. Szerintem egy kattant elme rohama, lázálma.
Ép elmével ugyanis hogy lehet olyan jelenetet leírni, Hajdu Szabolcs írta a forgatókönyvet, mint ami a filmbeli bunkerszerű bordély "irodalmi fogadószalonjában" történik? Tetőtől-talpig fekete latexbe öltöztetett nőt fekete nylonzsákba raknak és porszívóval kiszívják a levegőt!? Egy zsákkal zárt csövön keresztül jut levegőhöz, amíg egyáltalán jut. Mielőtt nem jutna, a halott apja, zenekar élén bemasírozik és megmenti.

Nekem nem jön be ez a világ csak horrorból áll típusú beállítás. Nem ilyennek látom a világot. Torz ez a tükör.
A másik nekem nem tetsző motívum, a szürrealisztikus elemek (a kislány álma) valóságos elemként való használata. Dalinál bejön a szürreál. De itt nem. Fárasztó.

Korábban a Filmszemléről beszámoló: itt.

The Cake

A minap, az Október 6-ai utcai Kisharangban múlatva az ebédidőt, jött a hír, nem messze új cukrászda nyílt. (Később kiderült, már három hete megnyitott, s hogy én erről mit sem tudtam, az védhetetlen!) Köszörülni kellett hát a csorbát. Ebéd után, levezető sétaként, irány a felderítendő új célállomás.
A Belváros főutcáján úgy teremnek az új kávézók, éttermek, mint a gombák eső után.
Az érdeklődésemre számot tartó intézménybe lépve, alig néztünk körbe, s jött is a kávépult mögötti úr készséges kérdése, miben segíthet. Csak ismerekedünk - válaszoltam. Laci vagyok - jött a huncut mosolyba csomagolt válasz. Ó! Erre én vihorászásba csomagolva - Én meg M. S közben V.-vel a sütispult szarvacskás, tekervényes, különös, ám egyaránt vonzó kis egyedein legeltettük a szemünket. Eldönthetetlen kérdésként merült fel, jobbról balra, vagy balról jobbra kóstoljuk majd végig a színes kis csodákat. Még mini verziókat is készítenek! Ez kell nekem, így egyszerre többe is belekóstolhatok majd. Ki a cukrász? - kérdeztem. A felesége féltékeny - válaszolta az éles eszű, jó humorú házigazdánk. Ekkorra már egészen otthonosan éreztem magam. Zoli - jött a késlekedő válasz, érdeklődő és szúrós tekintetünknek hála. Közben a sós mini sütikkel: ő excellenciája ricottás és káposztás-babos képviselőivel kényeztett bennünket a huncut úr, s mi az ellenállás teljes mellőzésével vetettük rá magunkat a falatnyi kóstolókra. Hallottam ám a szomszédos üzletekből, hogy jár két nőszemély erre le és fel, de csak mindenütt ingyen kóstolgatnak, ám nem vesznek semmit - így folytatá a huncut úr. Ez igaz! - replikáltam vigyorogva! S ennek hála vagy másnak? Pici kanálkákra a fagylaltos pult halmaiból is kent nekünk kóstolót e drága úr.
Le vagyok kanalazva, visszatérek (vásárolok is) édes Zoli cukrász és hóbortos Laci!

Erik Satie-s hangulatú, szépen szomorú ez a vasánap

A gödöllői kastélykert átadása

2010. május 1-jén 10 órakor kezdődött a gödöllői királyi kastélykert átadása.
A kastélykert rehabilitációjának első szakasza, amely mintegy 5,2 hektár kertmegújulással járt együtt, ezzel az ünnepélyes aktussal zárult le. A projekt második szakasza, amely a a Felsőkert nagyobb részének, mintegy 28 hektár felújítását hozza majd, előreláthatólag egy-másfél év múlva fejeződik be.

A fejlesztés Európai Uniós támogatással jött létre. Fő szempont nyilván a turisztikai fejlesztés volt, ám a környzetbarát üzemeltetési kritériumok és a családbarát szolgáltatások is a projekt fontos pillérei voltak.

A kiviteli terveket a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Szabadtértervezési Tanszéke készítette. A kivitelezést a Főkert Rt. munkatársai végezték. A megnyitón - melynek helyszínét jól eldugták, ezért kis híján lemaradtunk róla, valamint a hangosításáról is tökéletesen megfeledkeztek - erősen kellett hallgatózni - többek, de a legérdekesebbek közt - Jámbor Imre professzor, a fenti tanszék vezetője, sok érdekes adalékkal szolgáló beszéde alatt. Tőle tudhattuk meg, hogy a faállomány felmérése után döntöttek arról, hogy a déli részen húzódó, a Gizella-szárny oldalán futó, a 20. század elején telepített foghíjas, elöregedett, rossz állapotú fehérvirágú vadgesztenye fasor helyére, egy hússzínű (szerintem jókedvű és mély érzésű rózsaszín), előnevelt vadgesztenye fasort telepítettek. (Igen, igen, most már új mondatot kezdek.) A fasor egyébként klónozott. Ami azt jelenti, hogy egyetlen édesanyja van a teljes fasornak. (Ennek hogy s mikéntje igencsak érdekelne, de ez nem volt a megnyitó napirendjén.) A háttéranyag szerint e hússzínű (miért nem lehet rózsaszínnek nevezni?) vadgesztenye ellenállóbb az Amerikából behurcolt (hurcolt? lehet, hogy nem is akart jönni) aknázó moly fertőzésekkel szemben.

A korábbi fasoron kívül eltávolították a balesetveszélyesnek ítélt, vagy a kert kompozíciójába nem illő, spontán kelt fákat is. 98 fát ültettek a fasorba, 76-ot a meglévők kiegészítésére. Összesen 31 fafajtát, köztük mókusfenyőt (őt szeretem simogatni), bükköt, csüngő eperfát, hársfát etc.

Az eddig hiányzó cserjeszintet - a romantikus stílnek hála - benépesítették többek közt gyöngyvirágcserjével, hortenziával, lonccal. De vannak itt még sokan mások is.

Jámbor Imre beszéde szerint egy festői, romantikus hangulatú kertet hoztak létre, melynek nyomós oka, hogy erről az időszakról maradt fenn leginkább forrás, leírás.

A focipálya típusú, monoton fűfelület helyett egy finoman hullámzó tér látványa fogadja az erre járót. (A megnyitó napján még alig sarjadó, mert nem rég vetett, fűvel.) Lágyan ívelő, kanyargó sétautakon kószálhatunk. Igen kellemes! Igaz, a szandálszerű képződmények az új, krémszínű, se nem homok, se nem kavics útfelületet összetevőit igen kellemetlenül bírják tárolni. De juszt sem veszek zárt csukát!

A romantikus kert nélkülözhetetlen kellékei az évelő és egynyári növények is. A dekoratív növényágyásokat főként az utak mentén, az utak találkozási pontjainál helyezték el. E növények egész évben pompáznak majd a látogatók, fényképezők legnagyobb örömére.

Vezetéssel megtekinthettük az augusztus 3-án átadandó Gizella-szárnyat is, ahol főleg az állandó kiállítás foglal majd helyet. Az ugyanebben a szárnyban szárnyát bontogató Barokk Színház is megér majd egy újabb látogatást, különösen, ha előadást is nézhetünk majd. Szóval legkésőbb augusztus második felében újra benézek.

És nem fogok megfeledkezni a Kastély kávézójáról sem, melyet ez alkalommal, a remek fogadás miatt, fel sem kerestem!

Viszont ráadásnak a szomszédos közpark lovas akadályversenye és a kastélykert hátsó fertályán zajló orosz fekete terrier bemutató üdítő szórakozás volt!

Jó volt Gödöllőre látogatni.

Kastélyinformáció: itt.