2010. augusztus 31., kedd

Küngosi magaslatok

Remek, 222,- Ft a CHF.
Nem baj, de legalább megnyílt egy darab új falusi kisposta, és a pálinkafőzés is forradalmi fülkében forrt magának legális teret. Így szerencsére hülyére ihatják magukat az egyébként is hülyék, meg a CHF-ben eladósodottak. (Lehet, hogy itt van közös halmaz?) Meg, hála a jó istennek, a a vasúti szárnyvonalakon, vagy hol, közlekedhetnek újra az üres-kísérteties vonatok.
És az oktatásban is vissza a szocializmus értékeihez! És egyáltalán visszaállítunk mindent Gömbös Gyula becsületétől a buktatás becsületéig.
És most már a külszolgálati képviselőink is nagyon morcosan fogják helyreigazítani az országról megjelent gonosz cikkeket. Ők aztán a legények a gáton. És támadóan fogunk fellépni... nem tom kivel szemben. Legyen mondjuk Kína.
Őket már úgy is levertük a küngosi kisposta megnyitásával. Egyedülálló intézkedéseinkkel lehagyjuk a kínai gazdaságot. Mint a huzat.

2010. augusztus 22., vasárnap

Megint süti - Desszert Szalon

Mint süti-fannak, évekkel ezelőtt vált célpontommá Mihályi László váci Desszert Szalonja.
Tegnap jutottam el oda.
A váci főtér csücskében található süteménymenyország kínálata lenyűgöző. Az árak magasak, bár cserébe tartósító-, színezékmentes csodákat ígér a Szalon. A kínálatot pedig évente kétszer is frissítik, változtatják.
A sütiformák, színek, a kivitelezés művészi, pazar, főhajtást érdemlő.
Na ez aztán a desszert! Mihályitól nyugodt szívvel rendelnék országtortát. Hát az ez évi pudingos bénázás, a Mihályi sütik árnyékában már inkább óriási baklövésnek tűnik.
Épp ma olvastam, hogy Mihályi korábban a Fórum Szálló Bécsi Kávézójában készítette a süteményeket. Áhá! Minden a helyére kerül idővel. Nem véletlenül volt kedvenc helyem évekig. Micsoda vétek volt bezárni! Nem baj, Vácra nehezebben mozdulok ki és így legalább nem csábulok el naponta, hogy végigkóstoljam a kínálatot. (A csík somlói például nagyon mókás fazon, vékonyan, hosszan elnyúlik.)
Az eszpresszóm kijövetelekor, amikor is a csészealjra szerelt (megőrülök) mini fagylaltkehelyben pici gombóc fagyit is kaptam kísérőnek, leesett az állam, mint a váci múmiának. Ilyen nincs! De mégis van!
Ó, bár ilyen kaliberű, fantáziájú, kreativitású poltikusaink lennének mint Mihályi a maga területén.




Posted by Picasa

Szexi Szent Erzsébet

Igen érdekes, és szent-relációban rendkívül ritkán látható jelenséggel találkoztam Vácott, mégpediglen egy fényesre simogatott, dús, női seggel.


Ja, az egész háta fénylik. Végül is szent.

Posted by Picasa

Láthatatlan kiállítás

Kiállítás? Talán inkább pszichotúra, de lehet, hogy inkább önkéntes száműzetés. Száműzetés és túra a sötétség útvesztőiben, olyan szerencséseknek, akik 1,5 óra után szabadulnak és visszatérhetnek a fénybe, a színek világába.

Amikor a túra kezdetén a bejárat feliratát olvastam, mely nem éppen kellemes pszichés tünetek megjelenésére figyelmeztet, már próbálták is az első pánik csírák felütni fejüket. Némi lelki küzdelemmel járt ezeket elnyomni, de újra és újra próbáltak előtörni. Miután bezárodott mögöttünk az ajtó és a teljes sötétségben próbáltam, teljesen feleslegesen, de automatikusan tágra nyitni a szemem, ismét próbált valami menekülsfélére késztető gondolat előtörni. Inkább bescsuktam a szemem, mondván magamnak, normális, hogy nem látsz, hiszen csukva van a szemed. Nagyjából ez segített át a pánikreakción.
A vezetővel közlekedő, kb. 10 fős csoportok alapszabályként a fal mentén tapogatva közlekednek. Csak egyetlen példa a szobák berendezésére: az elsőben egy tanya tárgyait találjuk, kerti szerszámokat, műanyag tehenet lehet kitapogatni a sötétben. A csoportban lévők szépen keveredenek egymással. Hang nélkül, időnként már senki sem tudja, ki kicsoda. De a kitapogatandókról több szót nem is ejtek, tapasztald meg magad.
A vezetőnk a túra végén a láthatatlan bárban, üdítőt, csokoládét kínált, s közben kérdezett, válaszolt, mesélt tapasztalatairól. Hogy például ő maga egy ritka betegségben, évtizednél hosszabb idő alatt vesztette el szeme világát, úgy, hogy tudta mi lesz a vége. De sokféle történet van. Van, aki este még beparkolt az autójával, másnapra viszont megvakult. Mesélte azt is, hogy nem rég, egy vendégségben, az érkező vendégek neki és párjának nem mutatkoztak be. Neki az ilyen történetek már meg sem kottyannak, de egy "kezdő" vakot rendkívül megviselhetnek. Szerinte a fiatalabbak sokkal könnyebben, természetesebben viselkednek a vakokkal mint az ő 40-50-es generációja. És így tovább...
A Láthatatlan kiállítást a Népligetnél találod.
Most mondjam azt, hogy ezt mindenkinek látnia kell?!

2010. augusztus 20., péntek

Országtorta 2010 - villámteszt

Villámteszt, mert valahogy nem ízlelgettem, kóstolgattam sokáig, megettem és kész.
Szögezzük le, vagy talán stílusosabban, foglaljuk marcipánba, hogy az ez évi országtorta-győztes, a szilvagombóc torta legjobb tulajdonsága a könnyűsége.
Küllemre nem igazán hoz izgalomba, legfeljebb a gömböc alakú gombóc a pudingréteg közepén. Mondjuk ez a pudingporos izé, valahogy nálam elsőre kiesett volna az előszűrőn, annyira otthoni, lusta háziasszonyos fogás. (Nem mintha halvány fogalmam lenne a tortakészítésről, én csak eszem.)
A kemény csokitető is olyan ügyetlen, mert hogy egyem (a dobostorta teteje a kivétel, mely erősíti a szabályt).
Mondjuk a krém nekem kissé truttifruttis ízű, ami mondhatni trafikos fílinget kölcsönöz a tortaszeletnek. Valahogy több fantáziát elbírt volna még a piskóta-krém-piskóta-egybe csoki réteg. Például egy vékonka marcipán réteget. A krémpuding közepén lévő marcipános-szilvás gömböcszelet a legjobb falat a tortában. Mivel szilvás nyerő torta már volt az országtorta-versenyben, talán szerencsésebb lett volna egy újabb ízt választani.
Az én ízlelőbimbóim a túrógombóc tortát favorizálták volna, ha kóstolhattam volna.




Posted by Picasa

2010. augusztus 4., szerda

Quimby: Ajjajjaj

Lucifer azt mondta az előző bejegyzésben, ajajj. Hát legyen!



Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról, mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban.

Kiss Tibor
(Quimby)

2010. augusztus 1., vasárnap

Barista-bemutató

Eddig is nagy érdeklődéssel fordultam a kávé múltja, jelene és felívelőben lévő jövője felé, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum A fekete leves c. kiállíta és a hozzá kapcsolódó kísérőrendezvény, a július 31-én megrendezett barista-bemutató tovább erősítette vonzalmamat. Előbb-utóbb kávézót nyitok!

A barista az espresso alapú italok készítésének szakértője. Hangsúlyozottan olasz irányzat. Barista-előadónk a hallgatóságot kérdésekkel bevonva a programba, színes, szagos, tapintásos, igen interaktív bemutatót tartott profi espresso gépe közreműködésével. Az előadás végén pedig remek capuccinot, espressot, latte macchiatot fogyaszthatott az ízlelésre is vágyó közönség.

A kávékat többnyire a két fő kávéfajta a robusta és az arabica vegyítésével csomagolják. A kávécserjék, akár arabicáról, akár robustáról beszélünk, szerencsés csillagzat alatt születtek, a kávét ugyanis ki nem állják a kártevők. Az arabica a kényes fajta, a robusta a "jég hátán is megél" típusú. Előadónk szerint a kettő keverve adja a legjobb ízt. A csak robusta vagy csak arabica nem biztos, hogy a legjobb választás. A 100% arabica felirat többnyire nem felel meg a valóságnak, ami nem is olyan nagy baj, mert a robusta oldja az arabica keserűségét. Az arabicának kisebb (0,7-2%) a koffeintartalma mint a robustának (1,5-3%).
Baristánk bemutatta a kávékészítés folyamatát. A darálástól - a túl durva és a porszerű állag sem jó -, a tömörítésen át, a főzésig. A végerdemény a krémes felső réteggel borított espresso. Ez a finom krém valójában: olaj. A kisebb adag espresso a ristretto - mennyiségének köszönhetően késő délután, este is elbírható koffeinadaggal. A hosszabb adag a lungo. (Akkor ezt igyuk reggelire, kellő "inspirációt" szerezve az előttünk álló napra.) Az olasz kávékultúrában az espresso az alapja az összes többi kávéfélének, mint például a capuccino-nak, a foltos tejes kávénak (latte machiatto).
Alapvetően két fő kávékészítési mód van, a 100 fok alatti és feletti. A kotyogóval készített kávé nagyobb koffeintartalmú mint a filteres főzővel előállított.

A múzeum kiállítási anyagát Nemes Nagy Ágnes: Város télen c. versének részlete vezeti be.

Füst, füst. Nagy, ezüst potrohán
hordozva puffadt homlokot,
kristálycukrot és sávba oldott
pergamen-lámpával a boltot:
a kávé-gép zubog.

Zubog, remeg, s vígan sipolja
az induló mozdony jelét,
akárha a kinti sötét
suhogó nagy terein át
vinné falatnyi vonatát,
és vele sértetlen repülne
a fulladt, langyos-szagu fülke.

Majd a kávétermesztés, a pörkölés, a főzés mikéntje, története, számos tárgyi illusztrációval következik. A pörkölést, mint a kávékészítés meghatározó mozzanatát, kiemelném a sok tudnivaló közül. Négy alapvető pörkölést különböztetünk meg. A hamburgit, mely csak arabica kávéra szól, s világos kávészemeket, savanykás főzetet eredményez. A bécsi pörkölést, mely szintén csak arabica alapanyagot használ, közepesen barna kávészemeket, savanykás-kesernyés főzetízt eredményez. A francia pörkölést, melyhez már robusta alapanyag is használható, sötét barna, száraz, fénytelen felületet eredményez. Ebből már készíthető presszókávé. Az olasz pörkölésnél annyira hevítik a kávészemeket, hogy felületén kiütközik az olaj, így fényes, síkos, fekete szemű kávét nyerünk. Ez az olajtartalom az "áldás" a presszókávén, ez adja a krémes felületet. Az olasz pörkölés elmegy a határig, ugyanis innentől, azaz 200-220 foktól az olaj már kigyulladhat és kis széntablettákat kaphatunk végeredményként.

A kávégépgyártás az 1860-as években Olaszországban indult el. Giovanni Toselli építészmérnök espresso elnevezésű gépei, a nevük miatt váltak nagyon népszerűvé. Az espresso gyorsan, sürgősen jelentése a gyorsuló világban varázsszóként hatott...

De maradjon mit olvasgatni a múzeumban!
A következő barista-bemutató aug. 28-án lesz. A megvásárolt jeggyel a múzeum kiállításai is megtekinthetőek.