2010. december 31., péntek

Quimby megint

Az idén négyszer voltam Quimby koncerten, ezzel pótolva korábbi Quimby-mentes életem hiányosságait.
Ahány koncert, annyi hangulat. A fiúk mindig mindent beleadtak, csak a körülmények változtak így-úgy.

A tavaszi, Szabadság téri elemi élményként maradt emlékezetes.

A Dürer kertben a szervezés, a hosszas sorban álltatás volt rémes, az ottlétre is rátelepedett. A hangosítás sem volt épp frenetikus.

Az A38-as kultúrában kevéssé jártasként a meghirdetett koncertkezdésig óránál hosszabb időre voltam állásra kényszerítve, Petruska András bemelegítés helyett inkább elaltatott, a sok állás elcsigázott. Meg valahogy nem tudok megbarátkozni a szűk hajógyomorban való tartózkodással.

A tegnapi Müpás Quimby hangzás volt a legtisztább, legélvezhetőbb. Jólesett az egész így év végén. Talán még több új számot hallgattam volna meg az új cédéjükről, a Kicsi országról.
Minden dalnak külön színvilágot komponált a Müpa-fénytechnika, remekül. Kárpáti Dódi hajszárítós epizód szerepe, meghökkentő és mulatságos volt.

Ugyanő Livius-szal a zeneszámok között, mint cirkuszban a bohócok, az üresjáratokban gegekkel szórakoztatták a közönséget.
Tibcsi már az A38-on is orrot fújt, úgy látszik azóta se kászálódott ki e nyavajából, mert a Müpában is rövid volt egyik másik tapsrend az orrfújáshoz. Amúgy profi, természetes és remek volt, mint mindig. Ja és a dohányzásról is leszokik, jelentette tegnap este.
Megvettem a Ventillátor blues c. vereskötetét, amit előbb-utóbb dedikáltatnom kell! Valahogy így:

2010. december 23., csütörtök

Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 3.



A minap, ígérete szerint, telefonon jelentkezett a nyugdíjhivatal főosztályvezetője, miszerint a törvény életbe lépett, ezért hív, ám nem is érdemes időpontot megbeszélnünk a nyilatkozattétel miatt, mert úgyis gyorsan, bármikor elintézhetem az ügyet. Nem is egyeztettünk időpontot, csak reggel besétáltam a nyugdíjhivatalba.
Ma, dec. 23-án reggel kb. 6 percembe került a Fiumei úton az ügyintézés. A 6 percben már a várakozási idő is benne volt. Ehhez gratulálok a Hivatalnak.

Miért maradtam a magán-nyugdíjpénztáramban?
A legfőbb motivációm, hogy zsarolásnak az istennek sem engedek.
A további indokokat az Aegon, magán-nyugdíjpénztári változásokról küldött tájékoztató e-mailje remekül összefoglalja:
"... a nyugdíjjogosultságokat érintő jogszabályok mérlegelése mellett érdemes a maradásról gondolkodni azoknak, akik
- hisznek abban, hogy az európai uniós és magyar jogszabályok jogorvoslatai alapján a pénztárban maradók számára 2-3 év múlva elismerik a most megvont állami nyugdíjjogosultságot, akár visszamenőleg is.
- nem bíznak abban, hogy az állam a következő 20-30 évben ilyen kedvezőtlen demográfiai helyzetben – a legjobb szándék mellett – fenn tudja tartani a rendszert.
- Bíznak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben: ha sokan maradnak, akkor működőképesek maradhatnak a pénztárak..."

2010. december 17., péntek

Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 2.

Ma (dec. 16-án) reggel 8 órakor megjelentem a Fiumei úti nyugdíjügyi hatóságnál.
Túljutottam a detektoros kapun, mikor is Információs Főnéni közölte, még nem lehet nyilatkozni magán-nyugdíjpénztár ügyben, még nem lépett a törvény bele az életbe. Erre én: Nyilatkozni AKAROK! Meg ez meg az.
Akkor menjek a Nyilvántartási Osztályra, a folyosó végére.
Na ugye, hogy lehet. A 7 fejű sárkány egyik feje nyissz.
Nyilvántartási Osztály. Nyilatkozni akarok MNYP-maradásról. Tessék a sorszámpapír, melyen szöveg, 0 várakozó előttem. Eltelik 10 perc, érdeklődöm, hogy vajon mire kell várni, ha 0 várakozó van előttem. A rendszerben van valami hiba. Kb. 10 perccel később újabb sorszámmal jön felém az alkalmazott, most ezzel várjak. Ekkorra két várakozó került elém.
Kb. 30 perc után az első sorszámom megjelenik a táblán. Hurrá.
Ügyintéző ablak. MNYP-maradásról szeretnék nyilatkozni. Hoztam sk. nyilatkozatot 4 példányban, mind az ötezer adattal, ami rólam létezik. Amúgy, TB-kártyát, személyit, lakcím igazolványt kértek. Én vagyok az első, aki nyilatkozik.
Aztán mégse. Vagy négy ügyintéző gyűlik össze tanulmányozni a számítógépes rendszer MNYP-ügyekre vonatkozó kezelését. Nem működik. Ám e ponton a Főosztályvezető asszony közbelép. Nem lehet nyilatkozni. Törvénytelenséget nem követhetnek el. Még nem lépett életbe a törvény.
Erre én, ha visszamenőleg lehet törvényt hozni, akkor előre csak át lehet venni egy nyilatkozatot.
Nem lehet.
Tudtommal, akármilyen ügyfél ákombákomot át kell venni a közigazgatásban, ha az állampolgár ügyet akar intézni, s tartalom alapján dönteni.
Akkor sem veszik át.
De jövő héten felhívnak és időpontot adnak az ügyintézéshez.
Megadtam a telefonszámom.
Az imént, a reggeli események után néhány órával pedig panaszt tettem az ombudsmannál.

2010. december 14., kedd

Lefelé a hegyről

Tragikomédiát nézek a legszívesebben. Ez az elegy a leginkább életszagú. Arthur Miller Lefelé a hegyről c. darabja kitűnő példa erre.
Láttam már jó pár éve az előadást, valamikor a 2001-es bemutató után. A történetek részleteit mindig elfelejtem, csak az érzelmi lenyomat marad meg. A színdarabok jóleső vagy nyomasztó, unalmas vagy izgalmas voltát raktározom el. Ezt az előadást jóleső élményként őriztem magamban. Kíváncsi voltam, igazolja-e az idő az előadás „jóságát”. Igazolta.
Imádni való a csapodár férjet, Lyman Feltet játszó Szilágyi Tibor. Meleg hangja, finom, kifejező, tüneményes mimikája elbűvölő. Máshoz menekül, hogy visszamenekülhessen. Az egyik unalomból, a másiktól kapott inspiráció menekíti ki, hogy aztán emitteni unalmából visszatérjen amoda. Jár mint az inga. Csal, elárul, vagy megkímél a fájdalmas igazságtól? Ki húzza a rövidebbet? Úgy tűnik, majd’ évtizedig működik a bravúr, mindenki a „hosszabbat” húzza. Aztán..., talán mindenki a rövidebbet.
A Szilágyi alakította, a tűzbe több vasat tartó pasasra nehéz neheztelni. Ha nem ő játszaná, sokkal könnyebb lenne.
A lassan 200. előadáshoz érkező darab a Budapesti Kamarszínház Ericsson Stúdiójában látható. Nagy tapsot érdemel. (Meg is kapta.)

Magán-nyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 1.

Tegnap döntött a Parlament arról, hogy nyilatkoznom kelljen a magánnyugdíjpénztáramnál maradásomról. Annak ellenére, hogy nem akarok változtatni, nekem kell egy bürokrata központba mennem. Gondolom valami szemetebb marketingtanácsadó ötölte ezt ki, amolyan atombombát az apróbetűs részben elhelyezős-féle.
Akkor belevágok.
Közép-magyarországi régió. Telefon. Nyomja meg a periódusos rendszer megfelelő gombját. Felveszi a központ. Nem tud semmit, mégcsak tegnap született a törvény. Na de már rég tudni lehetett mi lesz. De akkor is ez a helyzet. Azért megkérdez valakit , hívjam Z. Rolandot a 323... számon. Foglalt.