Gyógyír északi szélre

Az Óbudai Társaskörben az őszi nyár miatt, a szabadtéri helyszín helyett a kőépületében láttam a Daniel Glattauer írta színdarabot.

A Gyógyír északi szélre c. romantikus játékban Emmi Rothner (Fullajtár Andrea) elüt egy betűt magazin lemondásról szóló ímélje címzésében, így kerül levélváltásba Leo Leike-vel (Őze Áron).

Emminek férje, a férje révén gyerekei vannak, kapcsolatuk kialakulásának háttere tragikusan szőtt.

Leike, egy se vele, se nélküle kapcsolat, éppen "se vele" szakaszában kapja az első e-maileket Emmitől.

A levelezéssel egy virtuálisan mély, intim világot teremtenek valós életük mellé. A valóság próbája nélkül, nincs kockázat, nem hullik darabokra az egymásról kialakult kép. De folyton rettegnek ettől. Hol távolodnak, hol közelednek egymáshoz. Közben telnek-múlnak a hónapok. Egy kávéházban ugyanabban az időben eltöltenek egy órát, de csak találgatják, melyik vendég lehet Emmi, melyik Leo. A következő, immár igazi találkozást is betervezik...

Fullajtár Andrea női kelléktára kitűnően válogatott. A női praktikák, örömök, dühök, csalódások rendkívül találóan formázottak. Nagyon is ismerősek. Igen, talán pont így szoktam a kezemet az idegességtől ökölbe szorítani és a mutatóujjamba harapni. Még szép, hogy amikor nem látnak!

Mókás, szeretni való, dühítő. Remek és vonzó színésznő.

Őze Áron jól eltalálja a "pasit", a vakarom a tököm, a szagolgatással válogatom a szennyesbe való ruhákat, mókás epizódok.

Akárcsak az istenverte életben, a fájdalom itt sem marad el...

Daniel Glattauer megírta romantikus regényének folytatását A hetedik hullám címmel. Várom színházi adaptációját, mondjuk jövő nyáron, vagy tavasszal!

A Monostori Erőd

A képek Visegrádon, a Monostori Erődben és Komáromban (Szlovákia) készültek.

Nem tudom megmondani honnan az ötlet, menjük Komáromba erődöt nézni!, de tegnap megtörtént.
Bevezetőnek jólesett egy kis visegrádi bobozás, Dunakanyar-bámulat.
Majd még egy órás autózás, s máris a Csillag Erőd bejáratánál voltunk, amely csak 14-16 óra között látogatható, így tovább is álltunk. Az Igmándi Erőd viszont az Asterix-film forgatása miatt van zárva augusztusig. A filmforgatások kedvelt helye eme erődvidék. A Borgiák forgatásának is helyszíne volt a hírek szerint.
Napsütötte, tágas parkoló várja a Monostori Erődbe érkezőket. A napsütötte jelző nem oly örömteli hír kánikulában, ám az erőd nagyrészt föld alatti, de legalább földdel borított és akár 5 méterig terjedő falvastagsága, ha az autót nem is, de immár lábra kelt utasait kitűnően védi az erős napsugárzástól.
Az először idelátogatóknak mindenképpen ajánlom a vezetéssel történő bejárást, mely óránként indul, s csak 200 Ft pluszt jelent a belépésnél. Remek vezető jutott nekünk! Hála a tárlatvezetők istenének! Jenei Róbert tartalmas, könnyed, szórakoztató vezetésének köszönhetően a 1,5 óra úgy röpült el, mintha csak 15 perc lett volna. A jó tárlatvezető olyan mint a fűszer, a szikár tényeken túl jól adagolt anekdotákkal, humorral kelt ámulatot a látogatókban.
A „fűszerezésen” túl, azért is hasznos a vezető igénybevétele, mert az erőd nem minden része látogatható nélküle, s ráadásul némely, ugyan szabadon látogatható, ám igen sötét, de legalább lépcsős, az is különböző vastagságú részén, igencsak elkél az előzetes figyelmeztetés, láb-, csukló- és koponyatörést megelőzendő.
Az újabb és újabb, igen sötét folyosókra kanyarodva, végtelenbe vesző boltívek látványa tárul újra és újra elénk. Gyakran elhangzó fordulat volt például az úúúristen és az a’szta felkiáltás a látogatók szájából.
Elképesztő, lenyűgöző komplexum. Nem irigylem azokat a férfiakat, akiknek itt „teljesedett be” katonasorsuk. Hideg, sötét hálótermek, hatszemélyes közös latrina, dunai fürdés télen-nyáron itt „biztosítva volt”, „cserébe” az életük egy paraszthajszálon függött.

Legalább egyszer látni kell.

Továbbiak az erőd honlapján: http://www.erod.hu/index.php

Egy autogramról

Nem jellemző, hogy az autogramvadászat különösebben lázba hozna. De most begyűjtöttem egy ereklyét.

A június 5-ei, szokás szerint fergeteges Budapest Bár koncerten készítettem a retroszemüveges, retroinges Kiss Tibi képet. A koncert után dedikálás következett. Készültem! Fél éve, a Müpás Quimby koncerten vettem Kiss Tibi Ventilátor blues c. válogatott dalszövegek kötetét, s nagyon kellett bele még valami. S lám, eljött a nagy, holisztikus pillanat. :) Tibcsi orra elé toltam a kötetet, s ekkor azt mondta, ÓÓÓ. Igenis nagy ÓÓÓ-val és az Ó nem volt egyedül, sokan voltak ÓÓÓÓk. Az autogram inkább rajz, vagy olyan izé. :) Nagyon örülök neki!

Beteszem az ereklyét a polcomra. Valószínűleg hamarosan elfeledkezem róla, de aztán majd előkerül, és az, megint jó érzés lesz.