Nem bántam, sőt többnyire nagyon is élveztem Gazda István, Czeizel Endre és Juhász Árpád előadásait. De nem így történt a Csernus-programmal. Egy-egy vele készített interjú, emlékeim szerint, érdekes volt, talán néhány figyelemre méltó mondata is volt. Áldozatai gyapálását nem nagyon követtem, de hallottam róla.
Lényegében azért mentem el, mert kíváncsi voltam hogyan hat élőben. A kíváncsiságom nem tartott a program végéig: megundorodtam, lefáradtam. Kérem, ez egy marha. Csernus terminusban: egy pöcs.
Semmi nagy "tudományt" nem fedeztem fel benne. Fölényeskedést, okoskodást, erőszakosságot láttam. Lehet, hogy a kipécézett jelenlévők pipogyák, merthogy hagyták magukat bevonni a nyílt színi vallatásba, megalázásba. De hogy valaki ilyen erőszakosan, a másik ember megszégyenítését gátlástalanul, a legkisebb együttérzés nélkül nagy tömeg előtt képes elkövetni, az tisztességtelen ember és alábbvalóbb bármelyik kipécézett áldozatánál. Érdekes, hogy három közönségszereplőből kettő hipnotizáltként válaszolgatott hol akadozva, hol csacsin a kérdésekre. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy sarkon forduljon, vagy elküldje melegebb éghajlatra eme exhibicionista szadisztikus psziché gyilkost.
Ez a beteg gondolja magát gyógyítónak? Aszta!
Cirkusz ez a javából, semmi más.
Elnézést a valódi cirkuszoktól, ott legtöbbször van teljesítmény.
Bejegyzések
