Gyógyír északi szélre

Az Óbudai Társaskörben az őszi nyár miatt, a szabadtéri helyszín helyett a kőépületében láttam a Daniel Glattauer írta színdarabot.

A Gyógyír északi szélre c. romantikus játékban Emmi Rothner (Fullajtár Andrea) elüt egy betűt magazin lemondásról szóló ímélje címzésében, így kerül levélváltásba Leo Leike-vel (Őze Áron).

Emminek férje, a férje révén gyerekei vannak, kapcsolatuk kialakulásának háttere tragikusan szőtt.

Leike, egy se vele, se nélküle kapcsolat, éppen "se vele" szakaszában kapja az első e-maileket Emmitől.

A levelezéssel egy virtuálisan mély, intim világot teremtenek valós életük mellé. A valóság próbája nélkül, nincs kockázat, nem hullik darabokra az egymásról kialakult kép. De folyton rettegnek ettől. Hol távolodnak, hol közelednek egymáshoz. Közben telnek-múlnak a hónapok. Egy kávéházban ugyanabban az időben eltöltenek egy órát, de csak találgatják, melyik vendég lehet Emmi, melyik Leo. A következő, immár igazi találkozást is betervezik...

Fullajtár Andrea női kelléktára kitűnően válogatott. A női praktikák, örömök, dühök, csalódások rendkívül találóan formázottak. Nagyon is ismerősek. Igen, talán pont így szoktam a kezemet az idegességtől ökölbe szorítani és a mutatóujjamba harapni. Még szép, hogy amikor nem látnak!

Mókás, szeretni való, dühítő. Remek és vonzó színésznő.

Őze Áron jól eltalálja a "pasit", a vakarom a tököm, a szagolgatással válogatom a szennyesbe való ruhákat, mókás epizódok.

Akárcsak az istenverte életben, a fájdalom itt sem marad el...

Daniel Glattauer megírta romantikus regényének folytatását A hetedik hullám címmel. Várom színházi adaptációját, mondjuk jövő nyáron, vagy tavasszal!

A Grönholm-módszer - Új Színház

A Grönholm-módszer egy kiválasztási technika fejvadász célokra.
Négyen egy állásinterjún. Verseny van. Egy nem az, aki? Kamuflázs? Vagy mégsem? De ki a gyilkos? Nem, nem krimi. Vér nem folyik, csak a lelket gyűrik, űzik, míg szét nem esik. Szisztematikusan esnek neki. Ragadoznak. Röhögünk. A végére csak egy marad?
Újabb és újabb meglepő feladat, nyomoznak a színpadon, kombinálunk a nézőtéren. A 10 kicsi néger fíling pszicho-állásinterjúra szabva. Mai téma a krimi klasszikusok szabásmintájával.

Huszár Zsolt kurva jó. „Püspök” jelenete, az ejtőernyős show-val zseniális.

Röhögni fogsz Te is, nem kicsit, mégha közben kissé keserű is a szád.

Jordi Galceran - Grönholm-módszer (trailer) from Baksa-Neptun on Vimeo.

period - Vígszínház

A téma alapján akár katartikus előadás is lehetne. De nem az. Minden rendhagyó, az előadás kezdete, este 9, a helyszíne, a Víg hátsó színpada, a színészek keresztbe-kasul jövés-menése az előadás kezdete előtt.
Az érett korú színészek játéka e „modern” rendezésben kínos sajnálatot vált ki, olyasmit, hogy szegények, mire nem kényszerülnek, nem a sajátjuk ez a stíl. A fiatal színészek közül Varjú Kálmán és Mészáros Máté volt meggyőző.
Rohangálás, ordítozás, káromkodás, kényszeres mozgások végtelenített menetben.
Nézd meg, ha a saját világodnál is nagyobb káoszra vágysz, s nincs megoldás válaszokra vársz.
Akarnok módra rendhagyó. Ha kell, ha nem, rendhagyó.
Nem szeretem.

Lefelé a hegyről

Tragikomédiát nézek a legszívesebben. Ez az elegy a leginkább életszagú. Arthur Miller Lefelé a hegyről c. darabja kitűnő példa erre.
Láttam már jó pár éve az előadást, valamikor a 2001-es bemutató után. A történetek részleteit mindig elfelejtem, csak az érzelmi lenyomat marad meg. A színdarabok jóleső vagy nyomasztó, unalmas vagy izgalmas voltát raktározom el. Ezt az előadást jóleső élményként őriztem magamban. Kíváncsi voltam, igazolja-e az idő az előadás „jóságát”. Igazolta.
Imádni való a csapodár férjet, Lyman Feltet játszó Szilágyi Tibor. Meleg hangja, finom, kifejező, tüneményes mimikája elbűvölő. Máshoz menekül, hogy visszamenekülhessen. Az egyik unalomból, a másiktól kapott inspiráció menekíti ki, hogy aztán emitteni unalmából visszatérjen amoda. Jár mint az inga. Csal, elárul, vagy megkímél a fájdalmas igazságtól? Ki húzza a rövidebbet? Úgy tűnik, majd’ évtizedig működik a bravúr, mindenki a „hosszabbat” húzza. Aztán..., talán mindenki a rövidebbet.
A Szilágyi alakította, a tűzbe több vasat tartó pasasra nehéz neheztelni. Ha nem ő játszaná, sokkal könnyebb lenne.
A lassan 200. előadáshoz érkező darab a Budapesti Kamarszínház Ericsson Stúdiójában látható. Nagy tapsot érdemel. (Meg is kapta.)

Ne paráználkodjál! - Nemzeti Színház

A Tízparancsolat jegyében született kortárs magyar drámákból Garaczi László: Szépet fogtok álmodni! (megcsalás-verziók) c. művét Gigor Attila rendezte felolvasószínpadra.

A Gobbi terem, az intimitás tere, itt közel kerülhetünk a játékhoz. A berendezés tovább erősíti ezt. A színészeknek előkészített nyolc szék, egyszinten, legfeljebb két méterre van szembe helyezve a nézőtér első sorával. Csak a reflektor fénycsóvája húzza meg a nézőket elválasztó tér határát. Sok helyszínes darab, az események történnek lakásban, Városligetben, kávézóban, utcán, tánckörben. Üde, biztos kezű rendezés, felolvasószínházi körülmények között nem marad bennem hiányérzet a helyszínek, díszletek hiánya miatt. Minden helyről, eseményről a projektoron közvetített, chatként ható üzenetekből értesülhetünk, gyakran megtámogatva a szereplők utalásszerű, humorban gazdag játékával. Tökéletesen követhető kivel, hol vagyunk. Összeszedett, koncentrált rendezés. A belső monológok, szereplők közötti párbeszédek feszesek, nincsenek üresjáratok, tragikumot és komikumot aranymetszetéssel mért tökéletes arányban tálalnak nekünk.

László Zsolttal elfogult vagyok, mert megérdemli, Söptei Andrea egyaránt jó tragikumban és komikumban. Makranczi Zoltán hülye, bunkó pasas figurája kapcsán semmilyen hiányérzetem nem marad, pont ilyen egy hülye, bunkó. A macskáját sirató Gerlits Réka naivitása, butasága egyszerre idegesítő és szánandó, ahogy kell.

A színházi ismertető utolsó mondatát idézve: Mindenki a saját boldogságát kergeti. Végül mindenki talál valami megoldást, de a happy end mindenhol felemás marad.

A darab pedig egyáltalán nem felemás.

Pánik - Nemzeti Színház

Mika Myllyaho finn drámaíró Pánik c. darabjának főpróbája október 10-én volt a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Az előadás ismertetője a darabot az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. film férfi verziójaként aposztrofálta, ez volt számomra a mézesmadzag, amely megvetette az október 10-ei főpróbára a jegyet. 

A nézőtér rendhagyó berendezésének pásztázása kellő szórakozást nyújt a nézőknek az előadás kezdetéig. A színpad előtt két-három sorban babzsákokra telepedhetnek a kényelmes öltözékben érkezők. Lehet találgatni ki veszi lazára a figurát és huppan a babzsákokra. Az oldalt elhelyezett nyurga lábú bárszékek látványát is szokni kell, ezzel is elmegy némi idő, meg annak figyelésével, ki, hogyan kapaszkodik fel rájuk. De nyugalom, többségben vannak a normál széksorok a kevésbé kísérletező kedvűeknek és szoknyában érkezőknek.

A díszlet egy kanapé, alatta gombócban szorongó zoknik, papírok, felismerhetetlen eredetű szemét… A kanapé szakadásai ragasztócsíkokkal javítottak. Ez adja meg az alaphangot a három pasi egy lakásban fílingnek.

A lakásból pánikbetegség miatt hónapok óta ki nem mozduló Marcié a lakás. Hozzájön a nem szívesen fogadott, de ezzel mit sem törődő Robi, aki az idegösszeomlás szélén áll barátnője miatt, aki valami lehetetlen prioritások felállítását követeli tőle. Ehhez, ill. a kapcsolat megmentéséhez kér segítséget a nem pszichológus, de pszichológust korábban sokat látogató Marcitól. Marci vonakodva, de elvállalja a „kezelést”. Hogy ki az őrültebb, azt majd mindenki maga dönti el, ha tudja. Mindesetre Robi igyekszik a feladatokat végrehajtani. A folyton telefonáló tévés Tomi (Marci öccse) a maga módján igyekszik segíteni Robinak az idegösszeomlást elkerülni. Tanácsolja, hogy mindenekelőtt érezze magát jól a bőrében, s ezt egy látványos kick-box feladatsoron keresztül szemlélteti.

A fiúk nem tudnak megegyezni, hogy melyikük a „beteg”, ám eközben, amit lehet egymás szemére hánynak. Nyers, káromkodásokkal erősen fűszerezett, ám komikus veszekedések zajlanak közöttük. A vécéből is látunk közvetítést egy kifüggesztett képernyőn keresztül. Marciról megtudjuk, hogy nagyon begurul, ha valaki nem keféli le a szart a vécéről. Nem érti azt sem, hogy „mi a geci baja van, ha nincs semmi baja”. Néha "kicsit fanatikusnak" látszik. Tomi szerint a szerelem kamu, hiszen még egy üvegbe sem lehet beletenni.

Modern, de nem modernkedő rendezés, szimpatikus, tehetséges fiatal színészek. Káosz és őrület, derű és lelki nyomor. Tükör. Élmény volt.

A közönség mimóza lelkű része legalább edződik a trágár beszéden, a szintén közönségesek mint én, eltűnődhetnek annak visszataszítóságán, de egyben szelepkieresztő hasznosságán.

Trágárságot nehezen tűrőknek, mesevilágban élőknek nem ajánlott. Szerintem nagyon jó!

http://www.nemzetiszinhaz.hu/raba_roland_uj_szerepben/#

http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?list=actual&performance=113