A végén elhangzik A kutya c. vers is, mely történetet csak akkor hallgasd meg, ha kész vagy megrázó, nyomasztó élmények befogadására.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Krisztina. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Krisztina. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 7., vasárnap
2009. november 16., hétfő
Tóth Krisztina könyvbemutató volt a PIM-ben
Volt szerencsém Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? és Magas labda c. kötetének könyvbemutatóján részt venni november 12-én a PIM-ben. Telt ház volt a Vörös Szalonban.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
