Valahogy kiment manapság a divatból a tolerancia. A toleranciát emlegetőre unott vagy kétkedő tekintetet vetünk. Talán rezervátumba vagy múzeumba kerülnek a toleránsok, ha egyáltalán túlélik a nagy türelmetlenséget.
Aronson: Történtek hibák, de nem én tehetek róla c. könyvében olvastam a Los Angeles-i Tolerancia Múzeumról. Aronson leírása szerint, a múzumba lépve interaktív kiállítási tárgyak termében találjuk magunkat. A tárgyak azokra utalnak, akikkel szemben általában nem viselkedünk toleránsan: azaz feketékre, nőkre, zsidókra, melegekre, de szerepelnek alacsonyakra, kövérekre, szőke nőkre és testi fogyatékosokra tett utalások is. Videofilmen ismerkedhetünk előítéleteink megnyilvánulásának végtelen változatával. Majd két ajtó előtt találhatjuk magunkat, az egyiken Előítéletes, a másikon Előítélet-mentes felirattal. Az utóbbi mindig zárva van, de mindig akad, aki azon dörömböl. Aronson írja, hogy amikor odalátogattak, épp négy haszid zsidó dörömbölt az Előítélet-mentes ajtón.
A magyar Tolerancia Múzeum hatalmas anyagból válogathatna, hiszen tele a padlás mai, tegnapi uszításokkal, hétköznapi utálatainkkal, felfoghatatlan el nem fogadásainkkal. Bár gondolom - hogy rögtön az Előítéletes ajtón rontsak be -, pont azok nem nyitnának be ide, akiknek a leginkább kellene.
Bejegyzések
