Egy romkom és két krimi

Tájékoztatom a Nagyérdműt, hogy az Újrakezdők - Szerelemes szingli szittert keres c. mozit érdemes megnézni, hozza a műfajt, komikus is, romantikus is. Ha tetszik a szexis Catherine Zeta-Jones, akkor se hagyd ki.

A 40-es anyuka szeméről lehull a hályog, amikor a fia szülinapi zsúrján készült felvételen meglátja az egyik vendéggel szexelő férjét. Összecsomagol és Manhattan-be költözik. Állást keres és talál. Babysittert keres és talál... egy 20-as éveiben járó ifjonc személyében, aki jobban értékeli a gyerekkel való munkát, mint egy üzleti állást. Jó-jó, ez (is) elég hihetetlen. De hát, ez csak egy reményt keltő mese 40-es újrakezdő nőknek. A film vége felé a 'világkörüli útra megyek bánatomban' fordulat már kissé fárasztó, de a jó néhány mókás jelenet miatt érdemes megnézni. Kiemelném a "ragadozók" városában való életben maradásra trenírózó, nőknek szóló önvédelmi tanfolyam kacagtató jeleneteit.

Előre bocsátom, hogy A tetovált lány című könyvet nem olvastam (de a film után kedvem lett hozzá), így olyan szerencsés vagyok, hogy nem kell összehasonlítanom a könyvet a filmmel. (Svédül Férfiak, akik gyűlőlik a nőket címen jelent meg a kötet, méghozza a szerző, Stieg Larsson halála után.)

Krimikedvelőknek kötelező darab. Pláne, mert egy trilógia első darabját láthatják most. Tehát az izgalom folytatódik.

Nem ajánlom a filmet a saját árnyékuktól megriadóknak. (Mondjuk én határeset vagyok. A film végi szöszmötölésemnek köszönhetően, szinte egyedül maradtam a teremben. A borzongató jelenetek hatására igencsak felgyorsítottam a mozgásomat, hogy mielőbb a most megnyugtató tömegbe érjek.)

Viszonylag lassan kibomló történetet követhetünk, egy 40 éve eltűnt lány után nyomozó újságíró és a rejtélyes, meglehetősen aberrált hatásoknak kitett, éleseszű, tetovált, orrkarikás furcsa lány társaságában.

Dombos, erdős, mégis kies tájak, nyomasztó árnyak, gazdagság, ridegség. Ám mindez üdítő a teljesen kibontott történet pokoli borzalmaihoz képest.

A tetovált lány után lagymatag a politikai krimi Szellemíró (magyarul néger, aki mások helyett ír, itt éppen egy miniszterelnöki életrajzot) cselekménye. A kissé aberrált Roman Polanski egy Tony Blair-re írt fantáziát rendezett. Rideg környezet, sötét tónusok a sötét világban, néhányan nem azok, akiknek látszanak, összeesküvés elmélet, túlontúl nagy izgalmak nélkül. Nézhető, de nem sokkal több.

Mamma Mia! - Filmet ajánlok, de még mennyire!

Zenés ABBA film vasárnap délelőtt - jött a programajánlat. Érdekel ez engem? Nem. Később egész más programokon szörföltem a neten, amikor ismét a szemem elé került. Megint ez a Mamma Mia. Meryl Streeppel a főszerepben? Miiicsoda? Ez érdekel. Tovább böngésztem… Lelkes hozzászólók véleményét találtam a Porton. Na, ezt meg kell nézni! Kánikulában végül is kitűnő program egy hűtött nézőtéren filmet nézni… Nem bántam meg! Fantasztikus, magával ragadó, sodró hangulatú zenés mozi. A zenés műfajban – ismereteim szerint – most debütáló izgalmas színésznő, Meryl Streep ebben a műfajban is megállja a helyét.
A film főszereplői nők, akiknek az esze természetesen a férfiak körül jár. A sármos Pierce Brosnan, s a bájosan mafla Colin Firth nem rossz asszisztenciának. A Meryl Streep alakította Donna egyedülálló anyaként és egy kis görög szálloda tulajdonos-mindeneseként a lánya, Sophie esküvőjére készül. Sophie, aki nem ismeri apja kilétét, anyja naplójában való kutakodás után három apajelöltet hív meg titokban az esküvőre. Donna is meghívta két legjobb barátnőjét, az életrevaló Rosie-t és a módos, sokszor elvált Tanyát a régi zenekarából, a Donna és a Dinamókból.
Ennyi elég is a történetből, mert nem az szenzációs a filmben, hanem az egész: Streep, a barátnők, a történetbe szőtt ABBA-számok, a lendületes, humoros koreográfia. Amikor Donna és barátnői előadják az I’m a dancing queen-t – beleborzongtam, sőt a könnyem is kicsordult, olyan öröm-, élet- és energiabomba ez az epizód a remek tánccal és Streep előadásával, hogy csak ámulni, lenyűgözve lenni és táncrapattani lehet. Nem lenne rossz szabadtéren nézni, hallgatni és végigtáncolni a szereplőkkel a filmet.
Megsúgom, hogy szerencsére, némi fricskával, a film végén ismét előadják a dalt!
Szóval van itt minden, szép fiatal lány, belevaló nő, szép testű és jóképű pasik, görög bennszülöttek, akik mondanom sem kell, szintén táncra perdülnek, békauszonyban táncoló férfitánckar, nem beszélve a remek színésznőről, a csodás dalokról, a zseniális koreográfiáról, a jó ötletekről. Összegezve: bűbájos, mókás, édes, remek!
Mamma Mia! Eszméletlenül jó!
Megnézem még egyszer!