Bibliothéque Pascal

Iszonytató.

Hajdu Szabolcs nem sablonokkal dolgozik, eredeti elme, ez biztos.
Edgar Allan Poe jutott róla eszembe. Poe-nak A fekete macska c. novellája után döntöttem úgy, hogy többet nem olvasok tőle semmit. Olyan viszolyogtató történet, hogy ilyenből többet nem kérek. Hasonlót éltem meg Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal c. filmjével is. Ennyi ebből a rendezőből elég.

A Bibliothéque Pascal különös látásmóddal készült film. Szerintem egy kattant elme rohama, lázálma.
Ép elmével ugyanis hogy lehet olyan jelenetet leírni, Hajdu Szabolcs írta a forgatókönyvet, mint ami a filmbeli bunkerszerű bordély "irodalmi fogadószalonjában" történik? Tetőtől-talpig fekete latexbe öltöztetett nőt fekete nylonzsákba raknak és porszívóval kiszívják a levegőt!? Egy zsákkal zárt csövön keresztül jut levegőhöz, amíg egyáltalán jut. Mielőtt nem jutna, a halott apja, zenekar élén bemasírozik és megmenti.

Nekem nem jön be ez a világ csak horrorból áll típusú beállítás. Nem ilyennek látom a világot. Torz ez a tükör.
A másik nekem nem tetsző motívum, a szürrealisztikus elemek (a kislány álma) valóságos elemként való használata. Dalinál bejön a szürreál. De itt nem. Fárasztó.

Korábban a Filmszemléről beszámoló: itt.