A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 17., szombat

Az Aranymúzeum kertje és teaháza

A Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum kiállításterébe ugyan még nem jutottam be, megállított ugyanis a borsos belépőjegy ár, de amit addig láttam, már attól is leesett az állam.
A szépen felújított épület, az előtér, a kert, a teázó... mint a mesében. Egy keleti mesében..., káprázatos, lenyűgöző.
A kertben vízesés, virágok, a virágok közt, a fák tövében műtárgyak, pihenő pad kispárnákkal, kis híd a víz fölött.... Megannyi legelni valója a szemnek. 
A Sövény Aladár Teaház - bútoraival, vitrinével - külön kis múzeumként is megállja a helyét. A néhai krokodil és a szegény néhai elefánt, amelynek az agyara alatt ültem a teázóban, némi ürömöt csepegtett a teámba, viszont a tömérdek orchidea a falakon, azok még nagyon is, színpompásan éltek. 
Az Aranymúzeum az Andrássy út 110. alatt, a Kogart mellett nyílt meg. Zelnik István 45 évi gyűjtőmunkájának legjavával kápráztatja el a látogatóit. Tippelem. Nem túl sokat kockáztatva. Merthogy még nem láttam a kiállítást, de a kert és a teázó alapján biztos vagyok abban, hogy nem csalódik majd a közönség. Majd még párszor visszajövök.

2010. március 7., vasárnap

A roma kultúra háza - virtuális múzeum



A napokban egy, a cigány kultúrát képernyőnkre hozó, virtuális múzeumba ütköztem a neten: rengeteg fotó, jó néhány kisfilm, hanganyag, tanulmány, festészeti kiállítás található itt. A mesterségeket bemutató festmények színvilága erőteljes, a cigány történelmet feldolgozó képsorok igen beszédesek. Gazdag a zenei anyag, amely többek között folklórt, világzenét, jazzt is felvonultat. A fotók leginkább a nyomort közvetítik.
Jó, hogy elérhető ez a gyűjtemény, bár természetesen semmit nem old meg, de a cigányozó ímél rengetegnél árnyaltabb képet kaphatunk a velünk élő cigányokról.
Lépj be a roma kultúra házának kiállítótermeibe.

2009. október 4., vasárnap

Molnár-C. Pál Műterem-múzeum

A Molnár-C. Pál Műterem-múzeum szűkre szabott nyitva tartása kihívás a látogatónak programtervezéskor. Szombaton például csak 10 és 13 óra között lehet ide betérni. De megéri a szervezkedést mind a helyszín, mind a vendégfogadás-tárlatvezetés.

Miután némi körözés után sikerült parkolóhelyet találni a Ménesi úton, csengetés után ajtót nyitottak nekünk.

A bejárat az épület hátsó részén található, épp most festették a lépcsőházat. A műterem az emeleten van, ahol egy kedves ősz hajú hölgy fogad. Később megtudjuk, hogy a festő, földszinten lakó leszármazottja. Kalauzolásunkat egy kedves, fiatal hölgy veszi át. A fogadtatás meglehetősen szívélyes, teát kapunk, s máris kezdjük a tárlatnézést. Jeney Adrienn, a PPKE művészettörténet szakos hallgatója készséges-lelkes magyarázata a mennyezetig sorjázó festményekről, rajzokról magával ragadó.

Valahogy mifelénk a művészek gyakran minimum öngyilkosjelöltként, gyakran öngyilkosként tűnnek fel. MCP belső világát azonban párját ritkító derű uralja, s ezt már a bejáratnál kihelyezett felirat O betűjében, a fütyülő festőt ábrázoló rajz is sugallja. A tárlatvezetésen hallott magyarázatok, a színekkel teli képek, a tusrajzok szellemessége ugyancsak felhangolják a látogatót. A szoba közepén foglal helyet egy a művészt ábrázoló festmény, előtte a festő korabeli festékeivel s egy furcsa nagyítós szemüveggel, melynek baloldalára, hogy az ablakból beszökő fény ne zavarja, egy szemellenzőt szerelt s. k. a művész. Bogaras, de mókás ember lehetett.

Október 10-ig még megtekinthető Mendlik Lajos tüneményes és rendkívül bensőséges "Képnapló" c. emlékkiállítása is a szomszédos teremben (szobában). (Az erkélyről kellemes kilátás nyílik a Sas-hegyre.) A művész nem a nagyközönségnek szánta a kiállított képeslap méretű képecskéket, de hál’Istennek a leszármazott nem tett eleget az örökhagyó akaratának. Dilemma, hogy ez helyes-e vagy sem, de mivel nem a mi lelkünkön szárad a szószegés, ezért csak nézegessük örömmel és kíváncsisággal a művész életének egy-egy pillanatát, hangulatát. A képek mindegyike egy-egy hétköznapi történet mesél el a feleség központba helyezésével.

Az Olaszintézetben Molnár C. Pál-kiállítás tekinthető meg október 31-ig. Itt tekinthető meg tárlatvezetőnk kedvenc képe a Vénasszonyok nyara c. kép is.

http://www.iicbudapest.esteri.it/IIC_Budapest/webform/SchedaEvento.aspx?id=391&citta=Budapest

A Műterem-múzeum honlapja: http://www.mcpmuzeum.hu/Muzeum.aspx