Trendo emlegette és kért emlékeket. Egyrészt emiatt tettem fel ezt a képet, másrészt, mert gyakran frusztrálnak azzal, milyen rosszul élünk. Olyan rosszul mint a II. világháborúban/után. Hát kérem szépen. A kép 1942. januárjában készült. Az egyik szülőm ürgét evett, a másik földkunyhóban lakott. Nagyanyám szénnel kente be az arcát oroszok elleni "védelemként". Nagyapámnak repesz lőtte ki a fél szemét. A "gyerekcipőt" nézve, nem valószínű, hogy devizahitelre vett volna a család autót, lakást. Ó, hát innen nézve, a panellakás: királyi palota. Szóval, nyugodj már le ember. Van frusztráció, meg visszaesés, nem mondom, de én 'aszondom', úgy globál, itt, Magyarországon soha nem éltünk még ilyen jól.
Aki ma, a soha nem éltünk mantrát mondogatja, az... utazzon má' kicsit vissza az időben. Ha csak nem király, vagy arisztrokrata volt az őse, akkor belegebedt az életbe, ha meg király volt, a méregbe vagy a merényletbe.
Higgadj le, magyar.
Bejegyzések
