Egy autogramról

Nem jellemző, hogy az autogramvadászat különösebben lázba hozna. De most begyűjtöttem egy ereklyét.

A június 5-ei, szokás szerint fergeteges Budapest Bár koncerten készítettem a retroszemüveges, retroinges Kiss Tibi képet. A koncert után dedikálás következett. Készültem! Fél éve, a Müpás Quimby koncerten vettem Kiss Tibi Ventilátor blues c. válogatott dalszövegek kötetét, s nagyon kellett bele még valami. S lám, eljött a nagy, holisztikus pillanat. :) Tibcsi orra elé toltam a kötetet, s ekkor azt mondta, ÓÓÓ. Igenis nagy ÓÓÓ-val és az Ó nem volt egyedül, sokan voltak ÓÓÓÓk. Az autogram inkább rajz, vagy olyan izé. :) Nagyon örülök neki!

Beteszem az ereklyét a polcomra. Valószínűleg hamarosan elfeledkezem róla, de aztán majd előkerül, és az, megint jó érzés lesz.

Quimby lemezbemutató koncert

A nemrég nyílt, új szórakozóhelyen a Szikra Cool Tour House-ban volt szerencsém Quimby lemezbemutató koncertet látni, hallani. Az eggyel korábbi életében színházként funkcionáló intézmény széksorait eltávolították, így egy térben akadálytalanul mozoghat a koncertközönség. A színpaddal szembeni fal mentén kelleti magát egy bárpult, ugyanez az elrendezés jutott az erkély szintre is. Az erkélyen is állva, ám erkélyre könyökölve nézelődhet a közönség.

A jegy elég borsos áron, 4500-ért volt kapható. Ezért az árért a Quimby 2,5 órás koncertjén túl, előzenekar, utózenekar is szórakoztatta a közönséget további 1-1 óráért, továbbá nem préseltek lehetetlen méretű tömeget egy légtérbe.
Állóképességemet a 2,5 óra állás lényegében elhasználja, így okulva az A38-as tapasztalatokból, ahol kezdésre, szinte már kimerítettem állási kapacitásaimat, itt energiaspórolásból a Quimby színpadra lépéséig, készenléti állapotban (lépcsőn ülve, planktonként – plankton ügyben a balneológiai kérdésekben, így nyilván bálnakajában is igencsak járatos, exkultminiszterünkhöz forduljatok felvilágosításért) várakoztam jobb időkre.

A jegyen feltüntetett 8 órai kezdés helyett, nagyjából 8.20-kor lépett színpadra az „előzenekar”. Ezt a részt, szépen lapozzuk is át. Ahogy említettem, nagyrészt a lépcsőn ülve vészeltük át, ezzel is tartalékolva energiáinkat az érdemi akcióra, ami 9 után néhány perccel végre bekövetkezett.
A forró hangulatot, az időnként kinyíló tetőn beömlő jeges levegő sem bírta lehűteni, viszont frissítő löketként funkcionált.
A koncert végén a kiadótól aranylemez-gyűjteményt vehettek át a zenekar tagjai.

A koncerten az új daloknak a régi számokból feszítettek védőhálót. Egy-egy új dalt, egy jól ismert slágerszám követett, így hordván könnyedén a „hátán” a kevésbé ismert, új dalokat. Kíméletes pedagógusként bánnak a fiúk közönségükkel, nem lökik a teljesíthetetlen kihívás csapdájába. Szépen adagolva szoktatnak ahhoz, amihez akarnak.
Az új lemezről egyik dallal sem kerültem „szerelem első látásra” típusú kapcsolatba. Viszont, ahogy újraolvasom a szövegeket és újrahallgatom a dalokat, mindig találok valami ínyencséget.
Például ilyet

„Rozsdás a sarló
Lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás”

vagy ilyet

„Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak”

Érdemes olvasni a dalszövegeket. Zenével szórakoztatóbbak, anélkül viszont, valahogy mélyebbre juthatunk.

Nem könnyű szövegek, olykor nem értem, ám szinte mindig érzem őket.
A korábbi cédéken is gyakori az angyal motívumok feltűnése, olykor bizarr formában, ezen a cédén sem kell hiányolnunk őket, továbbá a múló idő is visszatérő témája a szövegeknek.

A Sail Away-ről Rod Steward jutott eszembe, a Cukrot öntök egyszerűnek tűnik, de mégis flikk-flakkos. A Leszek ma én a tiéd dögös. Az Amit kergetek – az LGT Mindenki másképp csinálja dalának Quimby-verziója:

„Van aki pénzzel van aki imával
Van aki drogokkal van aki piával
Van aki lassan van aki serényen
Van aki egyszerűen mint a mesében
Van aki hajtva van aki magától
Van aki futva az élet zajától
Annyiféleképpen lehet
Utolérni amit kergetek”

A Tébolyda, súlyos téma könnyed zenébe burkolva. A Lepedőország – Dódi szuggesztív pasas, továbbá kedveli az angyal motívumot, akárcsak Tibcsi. A Gekkó boogie – ezt a számot valamiért ki nem állom, talán, mert az állatkerti kígyó- és miegymásház bűze jut róla eszembe. Jekyll és Hyde – az Úr, lazúr. Kicsi ország – „S míg a népek mennek békében az álmaik felé, Számoljuk meg mennyi volt a kapuban a lé”

Kiss Tibor a dalokról.

A szereplők voltak: Livi, a bohóc, Mikuli, a jó lelkű, szelíd gitáros, Dódi, a földön túli, szuggesztív rezes, Balanyi Szilárd mintha a Bibliotheque Pascalból csöppent volna a zenekarba, Gerdesits Ferenc, a „csendes” dobos és Tibcsi, az Tibcsi, zúzós-húzós-lírai-szívdöglesztő.

Egy új dal by Tibcsi:

Egy korábbi dal by Livius:

Jó, hogy kortárs vagyok, így rajongó lehetek.

PS: Hogy party-arcként tűnhetek fel, én, akinek 9-kor csilingel a pizsamája, legalábbis különös. Ha van kedved, nézz körül, a tömegben úgysem találsz meg.

Quimby megint

Az idén négyszer voltam Quimby koncerten, ezzel pótolva korábbi Quimby-mentes életem hiányosságait.

Ahány koncert, annyi hangulat. A fiúk mindig mindent beleadtak, csak a körülmények változtak így-úgy.

A tavaszi, Szabadság téri elemi élményként maradt emlékezetes.

A Dürer kertben a szervezés, a hosszas sorban álltatás volt rémes, az ottlétre is rátelepedett. A hangosítás sem volt épp frenetikus.

Az A38-as kultúrában kevéssé jártasként a meghirdetett koncertkezdésig óránál hosszabb időre voltam állásra kényszerítve, Petruska András bemelegítés helyett inkább elaltatott, a sok állás elcsigázott. Meg valahogy nem tudok megbarátkozni a szűk hajógyomorban való tartózkodással.

A tegnapi Müpás Quimby hangzás volt a legtisztább, legélvezhetőbb. Jólesett az egész így év végén. Talán még több új számot hallgattam volna meg az új cédéjükről, a Kicsi országról.

Minden dalnak külön színvilágot komponált a Müpa-fénytechnika, remekül. Kárpáti Dódi hajszárítós epizód szerepe, meghökkentő és mulatságos volt.

Ugyanő Livius-szal a zeneszámok között, mint cirkuszban a bohócok, az üresjáratokban gegekkel szórakoztatták a közönséget.

Tibcsi már az A38-on is orrot fújt, úgy látszik azóta se kászálódott ki e nyavajából, mert a Müpában is rövid volt egyik másik tapsrend az orrfújáshoz. Amúgy profi, természetes és remek volt, mint mindig. Ja és a dohányzásról is leszokik, jelentette tegnap este.

Megvettem a Ventillátor blues c. vereskötetét, amit előbb-utóbb dedikáltatnom kell! Valahogy így:

Nemzeti kovász: a hitel

Ebből akár nemzeti kovász..., akarom mondani, himnusz is lehetne. Tegyünk rá kaprot is?

Kiss Tibor (Quimby):
Én és a bank
"kettesben élünk, én és a bank, az első közös kis lakásban.
meztelen testünk összefeszül a hitelből vett nászágyban.
ő kölcsönadott nekem egy lehelletet és én cserébe gazdagon jutalmazom
beengedtem és most már marad, hosszú évekig baszhatom."

Kultkéj-egyveleg

Remek időket élek. Megint arra panaszkodhatom, hogy alig győzöm az újabb és újabb élményeket még csak megjegyezni is, nemhogy blogra vetni. De a vetés további halogatását most felfüggesztem.
Két hetes összefoglaló következik.

Egy pénteken ott volt Soma MamaGéza Nemek Igenje Klubja. Sötét hely, szórványos, vérszegény embercsoportokkal, Soma és nőzenekarának koncertje vérbő muzsikszóval, döglesztő énekhanggal, éleveteg tekintettel tartott ébren, aztán gyorsan el. Valahogy jó, de mégsem, de mégis érzés.

Egy vasárnap ott volt az Aquincumban rendezett Floralia-ünnep, kókatag virágdíszeivel az ó-romokon, lagymatag gladiátoraival a füvön, hevenyészet gyógynövényeivel a szórványos asztalkákon, valamivel gazdagabb látnivalókkal az oszlopsori árusoknál. Mit ír az újság hervasztó élményem utáni napon, EU-s projekttel lehelnek életet e helybe. A római városfal vonalát követő "Fogadófal" és információs központ születik, továbbá egy római lakóépület, a "Festőház" rekonstrukciójára is sor kerül, valamint a "Római játszótér" kialakítása is megvalósul majd. Elkészül a "Virtuális élménytér" is, ahol a csúcstechnika eszközeit használva ismerkedhetnek meg a látogatók ókori témájú interaktív virtuális játékokkal. Nagy a lemaradás itt Aquincumban a látogatóbarát múzeumok versenyében. Ideje a fejlesztésnek.

Volt egy kedd Szendi Gábor és Mérő László paleo-eszmecseréjére, nagy volt a szembenállás, az időjárás is megelégelte, s az eső verte majdnem szét a tető alatti egybegyűlteket. Dübörgött a haragos zuhatag a műanyag tetőn, hosszabb-rövidebb időkre az előadókba fojtva a szót az Alexandra Károly körúti kávézójában.

Egy csütörtök jött s vele Divattervezők párbeszéde az irodalommal címmel tárlatvezetés Zoób Kati divattervezővel és Hegyi Katalin muzeológussal a 20 ruha Európa számára című kiállításon. (A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg.) Zoób Kati nemcsak ruhakölteményeivel, de szóvirágaival is versenyképes. Kezdetkor közölte, most látja így egyben a kiállítást. Mégis kerekek is, remekek is voltak az egyes irodalmi szövegekhez és az általuk ihletett ruhákhoz tűzött eszmefuttatásai, asszociációi. És mindehhez jött még a kiszemelt művek felolvasása. A szövegek tolmácsolója az elbűvölő hangú Für Anikó volt. A kiállítás fekete háttere és a szolid világítás szokatlan felolvasási pózokra sarkallta Für Anikót és a nem kevésbé kellemes hangú Dömötör András színművészt. Eszméletlen jó volt az egész.

Jött egy péntek, s egy helyes-illatos, pöttöm teabolt, a Mosoly Tee nyílt megannyi kinccsel. Vita tárgya lehet, hogy a zelleres csokoládé a kincsek közé sorolható-e, de hogy a rózsaszirmokkal kevert fekete tea illata, az áztatásra virággá nyíló zöld tea, a megannyi teásdoboz sorával, s az egyszemélyes teáskanna jól kitalált praktikumával a kincsek közé sorolható, amellett lándzsát török.

S már itt is volt a szombat megint. S jött az Epreskerti Esték programja Bokor Jutta és a Brassimum Rézfúvós Kvintett koncertjével. A mesebeli koncerthelyszín hátterét ütött-kopott épületek, meghökkentő és szokványos szobrok adják a Képzőművészeti Egyetemen. A felújított Kálvária épülete előtt fellépő zenekar szépséges, tiszta világba röpítette a padokon üldögélő közönségét. Hála nekik.

S szombat még mindig, egy kerülettel, s egy-két órával beljebb, a Szabadság téren a Quimby lépett fel nagy népsűrűségű közönség előtt. Hátamban söröspohár, fejem felett bicikli vándorolt, lépni se előre, se hátra nem lehetett. Nagy mulasztásom és tévedésem ez a zenekar. Tévedés, amennyiben alternatív izéként bele sem hallgattam. Hiba volt. A koncerten a szövegből ugyan alig értettem valamit, a hangosítás szétbarmolta teljesen, ám a zene olyan, mintha régi villamoson, vonaton utazva, ritmusosan, jókedvűen zötykölődnénk együtt, mindannyian. Van ebben a zenében minden, érzelem, keménység, lágyság, jókedv, hidegség, melegség. Kiss Tibor dalait olvasva elhűlök, hogy mennyire jóóó. A koncert után fagyival hűtöm magam.

Megint vasárnap. Hobo Circus Hungaricusa a városligeti sátorban végig "zúzós" zenével dübörög. Nálam Hobo a Merlin és a Vén marha című dalával vezet ebben az előadásban.

A porondon állandóan izeg-mozog valaki. Nem olvastam az előzetest, így nem minden jelenet jött át érthetően. Anélkül is működnie kellene az érthetőségnek, de nem ez történik minden esetben. Talán túl sok esemény is van a porondon, a levegőben, a háttérben, az előtérben. Már-már követhetetlen, pláne oldalnézetből. A Hippodrom Artista Társulata tíz taggal szerepel a produkcióban. Meglepően friss, új cirkuszi elemeket hoznak. Bámulatos könnyedséggel kutyáznak, másznak, a kötél helyett dús anyagokból pödört, feszített, mennyezetről lógó alkalmatosságokra. Oleg Zsukovszkij, orosz mozgásművész alakítja Cipollát, rendkívül erős jelenléttel. Zsukovszkij legerősebb, legmeglepőbb jelenete az előadásban A madárijesztő c. számban van, ördögi, és hátborzongató. A hangosítás egy átok, itt is eltorzítja a szöveget, akárcsak a Quimby-koncerten. Ha jól ismerjük a szöveget, akkor persze ez nem probléma, mert a zene aztán nagyon jelen van minden pillanatban. A két tüneményes kutyust sem hagynám ki a megdicsértek felsorolásából. Csodálom, hogy nem mentek neki senkinek, semminek, és - remélhetőleg - meg sem süketültek a "zúzós" számok alatt.