Postamúzeum

E héten kaptam a jópofa, vicces, ilyen-olyan ímélrengetegben egy képösszeállítást az Andrássy út 3. alatti palotáról, melyben a Postamúzeum talált otthonra.

A posta szót hallva, a sorállás, várakozás kellemetlen és hosszú percei jutnak eszembe, nemigen csábít ez éngöm effajta látványosságok felé.

Ám a fotók egy pazar épület tereit mutatták, aminek ellenállni nem bírtam.

Bámulatos ólomüvegbetétek, faburkolatok, Lotz-freskók díszítik a lépcsőház és a belső terek falait, mennyezetét.

A palotát az immár az Új köztemetőben nyugvó Saxlehner András építtette posztókereskedésből és keserűvízforgalmazásból származó vagyonából. Volt itt lakó a gyáriparosok szövetsége és a bélyeggyűjtők egylete is. A szóbeszéd szerint az épületet eladták, a Postamúzeum jelenleg pereskedik a helyért.

Kapucsengővel lehet bebocsáttatást nyerni, utána nem kevés idő, míg a látványra felkészületlen látogató felér az első emeletre, ahol a múzeum található. A lépcsőházban ugyanis egyik ámulatból a másikba esünk a nem túlzottan megvilágított lépcsőház pompás díszei, freskói, lámpái, berakásai láttán.

A múzeum agilis teremőrhölgye szórakoztató kísérőnek bizonyul. Korábban vízlépcsőt rajzolt (ha jól emlékszem), most nyugdíjasként veti bele magát a teremőr, gardedám és tárlatvezető szerepébe. Szívélyesen mutatja be a csőposta működését (megtudjuk, hogy a porszívó szisztémával azonosan működik), delegál bennünket a két telefonfülkébe, hogy kipróbáljuk a sok évtizedes, kurblis masinákat. Fényképészeti tanácsadóként is funkcionálva felhívja a figyelmet a a csillár-tükör kombináció látványára. Szentesi mivoltáról is megtudhatunk egy keveset, amikor az egykori szentesi posta faburkolatú pultjához érünk.

Nézz be ide mielőbb, mert megéri. Ha meg kipenderíti az új tulajdonos a múzeumot, nem lesz lehetőséged bekukkantani ebbe az elbűvölő épületbe.