Filmszemle alulnézetből

Baráti meghívásra bekukkantottam a MOM Parkban rendezett magyar filmszemle hétfői kisjátékfilmes előadásaiba. Mivel összesen csak két óra beavatáson vettem részt, nem tudok szubjektív rangsort állítani, saját "díjat" kiosztani. A legtöbb kisjátékfilm többé-kevésbé lekötött. Kivételt képezett a repül az idő témájú film, ami kifejezetten idegborzoló volt, szívesen megdobáltam volna szendviccsel, de végül is csak aludni próbáltam rajta.

A benyomásaimat a következőkben összegezhetem: komoly vagy épp rejtélyes témák depresszív attitűddel, negatív, sötét, lehangoló megközelítéssel. Nem csoda, ha a közönséget nem tudják meghódítani. Az általam látott filmek egyikében sem bírtam felfedezni humort, még nyomokban sem. Márpedig humor nélkül, az anyagiakban leggazdagabb és legszegényebb élet is sivár, egyhangú. Ha ilyennek látnám a világot minden pillanatban, mint ezek a filmesek, felkötném magam.

A díjkiosztásnál unalmasabb műfaj, a nem érdekeltek számára, nem sok van. Én vagyok egy hülye, hogy elmentem rá. Beszédek, melyeket a fülem csak átereszteni képes. Egy óra még kibírható, de itt 3 órásra sikeredett a program. Brrr. Név, köszönöm-köszönöm, le-fel-le-fel.

A közönségből mindig volt valaki, akinek épp máshol volt dolga, ezért folyamatos korzózás volt megfigyelhető. Itt majdnem mindenki (el)rettentő(en) laza (csávó, csaj), farmer szinte kötelező, lógó pulcsi úgyszintén. Ha rágó nincs a rendező szájában, akkor nyilván csak véletlenül, vagy a rendező képviseletében került a színpadra. Ez is csak egy uncsi unifomis.

A díjkiosztás utáni szendvicses-sütis-italos fogadás a többszáz emberes vendégseregnek nyúlfark széles folyosón egy rémálom. Se előre, se hátra, se balra, se jobbra, viszont intim, testközeli helyzetbe kerülhettek a vendégek.

A díjazottaknak mindettől függetlenül gratulálok. Az Arany Orsó-díjas Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal c. filmjére mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok.