2009. november 29., vasárnap

Budapest - Bereményi, Für Anikó

Nők Lapja kiállítás a VAM Desing Centerben



A Király utcai VAM Design Centerbe érdemes elmenni, csak az épület miatt is. Az egykori függőfolyosós udvar üvegtetőt kapott, körbe lehet sétálgatni az egyes szinteken. Jó, hogy meghagyták a nyers, rusztikus téglafelületet, érdes-érdekes így a közeg.
Mindig van itt mit nézni, most például az ingyenesen látogatható Nők Lapja retrokiállításon bámészkodtam. A hetilap több évtizedes számai idézik a múltba valót, jobban is, mint a történelemkönyvek. Ha azokat olvasom, nem ismerek rá a saját életemre, a kiállításon felidézett képek, cikkek, amo szappanok, bútorok, zenei idézetek - melyet a belépésnél kapott fülhallgatón keresztül érkeznek időnként, ha olyan helyre lépünk, ahol egy hangszóróikon van - sokkal közelebb állnak ahhoz, amit ténylegesen megéltem. Nini, az egyik képen Sinkovits Imre szavaz a Népfront jelöltjeire, a másikon Ratkó Annára emlékeznek, a harmadikon korabeli receptek… Van íze, zamata a kornak, visszahozzák a cikkek, tárgyak, hangulatok.
Egy kávéra sem árt beülni a hátsófertályon rejtőzködő büfébe, melyről nem tudtam eldönteni, hogy csak ideiglenesen állomásozik itt vagy sem, annyi a lógó függöny, miegymás. A kávé jó! Az épület jó! A kiállítás jó! Utána egy jó kis séta a felégősített flancos nevű Fashion Streeten, egész jó hangulatot hoz.
Posted by Picasa

2009. november 26., csütörtök

Az OSzK főigazgatói pályázatáról

Hiller István vállalhatatlan döntést hozott az OSzK főigazgatói pályázata ügyében.
Olvasom Sándor Klára interpellációját és a ráadott miniszteri választ. Felháborítóan semmitmondó indokok. A megkérdőjelezhetetlen szakmai múltú Monok Istvánnal szemben, a Facebookon Kóka János barátságával bíró Sajó Andrea került ki győztesen.
Karrierútvonalát nézve (Eduweb Zrt., NHH – Nemzeti Hírközlési Hatóság, Matáv-csoport) nagyon sok minden lehetett győzelmének oka, de a nemzeti könyvtár élére illő szakmai múlt, egészen biztosan nem. Monok pályázata olvasható, a szőke hölgyét sehol sem lelem.

Undorító.

2009. november 18., szerda

Amit a jobboldaltól irigylek

Gyakori kritika, hogy a baloldal elhanyagolja a választóit, nincs igazi kommunikáció a szimpatizánsokkal. Közvélemény-kutatásokkal tele a padlás, ám valódi kapcsolat nincs a szavazókkal. Nagy a lemaradás a közösségépítés terén a baloldalon, a lojalitásra hosszú távon zsebtöméssel (pláne, ha nincs is mivel tömni) nem biztos, hogy érdemes építeni. Ne csak a licit szabályozza már a szavazatarányokat. Nincs valódi kommunikáció, találkozás, közösség. A jobboldalon - többek, de a fontosabbak közt - a vallási közösségek (nyilván nem minden vallásos és templomba járó jobboldali, de jellemző), a templomba járás alkalmával ápolt kapcsolatok állandó teret és alkalmat biztosítanak az együttlétre, a közös gondolkodásra, a közösséggel való szolidaritásra, a baloldalon efféle tereket, helyeket, alkalmakat max. csak ad hoc találunk. Nagy hendikep ez a baloldal kultúrájában. Valamikor el kellene kezdeni ledolgozni.

2009. november 16., hétfő

Tóth Krisztina könyvbemutató volt a PIM-ben

Volt szerencsém Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? és Magas labda c. kötetének könyvbemutatóján részt venni november 12-én a PIM-ben. Telt ház volt a Vörös Szalonban.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.

2009. november 10., kedd

Alexandra és Lotz-terem a Párizsi Nagyáruházban




















































A Kulturális Örökség Napja óta állok lesben a Párizsi Nagyáruház Lotz-termi kávézójának megnyitójára várva. Tegnap elérkezett a nap, november 9-én este 6 órakor kezdődött az Alexandra Könyvesház és egyben a Lotz-teremben üzemelő kávéház ünnepélyes megnyitója. Matyi Dezső, az Alexandra birodalom feje halhatatlan – ugyanis szinte semmit nem hallottam, értettem belőle – szavai adták meg az alaphangot. Pedig Matyi Dezső jó tollú, gyakran szívhez szóló bevezetőit általában élvezem a könyvesház folyóiratában, ám sajnos szónoki készségei nem állnak íráskészsége színvonalán. Palya Bea energikus jelenléte és zamatos hangja már pezsdítőbb hatású volt. Vadvirág ez a lány.
Saly Noémi, kávéháztörténet szakértő, az épület történetével igyekezett színesíteni a megnyitót. Ő érthetőbb rétor Matyinál, de valahogy nem tudja lázba hozni közönségét, pedig érdekes történeket mesélt az épület múltjáról. Remélem, valahol majd olvasható lesz a felolvasott szöveg. Memóriakorlátaimnak köszönhetően sajnos nem sokat tudtam megjegyezni belőle. Talán annyi még megy visszaidézésként, hogy az épület működött már a könyvszférában, ugyanis kissé mostoha sorsfordulatként, de könyvraktárnak használták néhány évig az 50-es években. Eredetileg a terézvárosi polgárság, ha jól emlékszem, egylete működött itt egy darabig, kiállításokat is rendeztek a Lotz-teremben, például kvalitásos festők képeit mutatták itt be. Most szerencsére visszatér a terem e kultúrfunkcióhoz, ugyanis nívós irodalmi, zenei és tudományos estek majdani otthonának is szánják. Remek hír! Szívből kívánom, hogy működjön e koncepció, s a kultúra, a könyvek (még ha ezoterikusak is vannak köztük), a kávék és sütemények s a bor társasága kényeztessen bennünket, látogatókat. De emlékezzünk meg a fogadás igen kellemetes részéről, nos az ezüst-aranygombos minyonok, csokis finomságok, epres kosárkák, sós falatkák igen változatos formában, kellemes ízekkel képviseltették magukat, s a finom borokat se hagyjuk említetlenül.

Hosszú életet, sok sikert kívánok e helynek!

Előzmény: http://kultturaim.blogspot.com/2009/09/parisi-nagy-aruhaz.html
Posted by Picasa

Alkotások a Lipótról

Kiállítás itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=esemenyek&tx_calendar_pi1[viewtime]=1257807600&tx_calendar_pi1[view]=6&tx_calendar_pi1[showUid]=10405&cHash=cec912e4c3























Posted by Picasa

2009. november 2., hétfő

Megint Bereményi - Az életbe belevágni kell...

Szólni nincs kedvem, csak hallgatni, pl. ezt a dalt: