Kóspallag – kosok parlagja, azaz juhlegelő. Egyetlen kanyargós út vezet a börzsönyi, kb. 800 lakosú kistelepülésre. Nem ajánlom a napszemüvegben vezetést ezen az úton, ugyanis az erdő két oldalról borul rá, s sötét alagutat képez. Viszont a lombok között sok kis foltban rendkívül élesen vág be a napsugár, végképp láthatatlanná téve az előttünk kibontakozásra képtelen utat.
Nemzetközi Rönkhúzó Verseny és Hidegvérű Találkozóra gyűlt a nép a kis faluban augusztus 20-án. S az Istenadta parkolt mindenütt, ott is, ahol nem lehetett. Itt említém, hogy hazafelé menet az egyetlen, keskeny kivezető út mindkét oldalát, valamint az út jelentős részét elfoglalták a vendégautók, így a be- és kimenő forgalom farkasszemet nézhetett egymással. Sakk-matt mindenkinek…
A hidegvérű lovak nagy rajongója vagyok, talán a tavalyi Derby óta. Ott gyökerezett földbe a lábam, egy elképesztően hatalmas, fekete, némi vakítóan fehér lábazattal, eszméletlen dús fekete sörénnyel bíró, valószínűleg shire ló láttán.
Mindig is lóimádó voltam, egyrészt velem születhetett tulajdonság, másrészt nagyapám falusi fuvaros volt, így mindig volt lova a munkára. 70 felett járt, amikor az utolsó lovát, sajnos, eladta. Madár muraközi volt, hidegvérű, nyugodt ló. Azt mondjuk, nem szerette, ha a háta mögött futkároztak, azért hátra rúgott. Sokat ültem mellette az istállóban, jó társaság volt. A macskák szerették az istálló közegét, gyakran ellettek ide, ám ha a ló alá keveredtek, pórul jártak, és ezzel talán jobban, mintha a nagyanyám ritkította volna őket.
Visszatérve a kóspallagi hidegvérűek találkozójára, íme a képek:
Ha lovat eszel, kannibál vagy!
Bejegyzések
