2010. június 29., kedd

De cuki

2010. június 27., vasárnap

In the middle of the menwich és a szombathelyi buszjárat

Néveredet, avagy a marhaság misztériuma (vagy minisztériuma, pláne a magyar gének eredete kapcsán) témában bukkantam kitűnő forrásokra. Muszáj ezeket a nagy fontosságú információkat megosztanom a tudatlanokkal.

Fenti találós kérdésekhez két remek magyar alternatív rockzenekar neve a kulcs.

Az in the middle of the menwich = Quimby (a "vonatban" baszol és baszva vagy).
A megfejtést az alábbi intejúban találod.


A szombathelyi buszjárat a 30Y nevének "őstörténetére" utal:
"Nevüket egy szombathelyi buszjárat jelzéséről vették kölcsön, egészen prózai okoktól hajtva:
számmal kezdődik, így minden alfabetikus felsorolás élére kerül;
mindössze három karakter, ezért plakátokon kimondottan jól nagyítható;
más nyelveken pontosan úgy írják, mint magyarul;
nem jelent semmit, ezért bárkit megszólíthat, és bárkinek jelenthet bármit;
nem volt más, használható ötletük." Wikipédia

Anyám!

Ül és vár - 30Y

Nem bóklászom alternatív rockzenekarok világában, nincs rá indíttatásom. Egyáltalán nem keresve a velük való összeakadást, mégis ez történik. Egy mondat felkelti a kíváncsiságom, utána meg már nincs menekvés. Tehetségesek, inspirálóak.
Szombat este a MÜPA Hey, June! fesztiválján a 30Y koncertezett.
A hangversenyterem hozott némi komplexust (hogy is kerülnek ide és ilyesmi) a zenekarra, de Beck Zoli énekes és "moderátor" esetlen, őszinte, kedves monológjaival, a tekintélyes, "komoly" tér székekkel elszigetelt nézőit képes volt a saját intim terébe húzni.
Hm. Érdekes.

De inkább hallgatózzunk:


2010. június 20., vasárnap

Múzéj

Ahogy korábban sem, most sem maradt ki a szombat délutánból, estéből a Múzeumok Éjszakája kavalkádja. A nyolc órás kul-túrát a Mai Manóban kezdtük épületbejárásos tárlatvezetéssel. A dinamikus, pöttyös mintás papírnyakkendős vezetőnktől megtudtuk, hogy Mai Manó se nem mai, se nem manóméretű férfi, éppenhogy jó száz évvel ezelőtti és magas pasas volt. A fényképész műteremre, diszkréten hívja fel a figyelmet az utcafronti boltívek feletti kiss puttó, mely egy digitális gépnek tűnő - a készítője előre láthatta a jövőt :) - masinát tart.
A műtermet a polgárságot felül, az arisztrokráciát alul súroló rétegei látogatták. Az alsóbb néprétegek vándorfotográfusokkal örökíttették meg magukat. A fényképeztetés amúgy ünnepélyes aktus volt. Sok időt elmolyoltak a bejelentkezéssel, a megérkezés, fogadás etikettjével, s hogy minél értékesebbnek tűnjön a kész mű, annál hosszabb ideig pepecselte, asztalta a fotográfus és segédei a képeket, mielőtt a megrendelőnek eljuttatta. Ilyen idilli hátterek előtt készültek a családi fotók.
A műterem természetes fényt jó adagot, de nem közvetlenül kapott. Az emeleti napfényműterem csupa üveg utcafrontja s tetőzete biztosította ezt. A legfelső szinti műhely, ahol az utómunkák folytak jelenleg nincs látogatható állapotban. A Manó udvarában működött egykor az Arizona Mulató is, mára nyoma sem maradt.

A következő állomás az Iparművészeti Múzeum volt, ahol indiai teaházat, bioételeket, iparművészek vásárát s kiállításokat ígértek.
A teaház a pinceszint rácsai mögött nem volt bíztató, a gyömbérsör jamaicai volt, de mindegy.
A múzeum kínálata viszont szem-szájnak ingere. Rég járhattam erre, mert a Gyűjtők és kincsek állandó kiállítás még 2006-ban nyílt s máig nem láttam. Az elbűvölő tárgyak sorában - a 16. századi hordozható órától, a tüneményes színes porcelán sakkfigurákon át, a szecessziós üvegvázákig - gyönyörködhetünk az első emeleti galéria nyitott terében.
A Kreatimm aktív iparművészek munkáit vonultatta fel s a múzeum honlapja szerint a Múzéjen kívül máskor is - a honlap szerint október 3-án - lesz alkalom a különleges ékszerek, ruhák, tárgyak vásárára betekinteni. Az egyetlen problémám a borsos árakkal volt. A látvány, a kreatvitás egyértelműen lebilincselő. Jó lenne egy ilyen valódi iparművészeti ruhákkal, ékszerekkel, tárgyakkal teli utca Budapesten.
A magyar szecesszió bútorain is szívesen legeltettem a szemem. Nézd meg Te is augusztus 29-ig.
A III. Textil Triennálé nyertes alkotásai mellett, minden résztvevőtől kiállítottak egy-egy munkát, összesen 100 mű látható. A Textil Triennálé elnevezés nem hozott volna lázba, de nagyon örülök, hogy útbaesett ez a tárlat is, igazán látványos, különleges, szemet gyönyörködtető.


Az Iparművészetiben még megmártóztunk egy kis indiai zenében, majd ezt folytattuk a Hopp Ferenc Múzeum kertjében zenélő Calcutta Trió hallgatásával. Kissé álmosító zene, így miellőtt elaludtunk volna ... (Tényleg, van valakinek fogalma, hogy az indiai zenének hol van vége? Vagy egy végtelenített duruzsolás ez a muzsika?) Szóval innen a nem messze lévő Kogart Márffy Ödön-kiállítását néztük végig, némi süti-kávé a Kogart-teraszon beiktatásával. A legfelső szint Márffy-képeiért érdemes volt bejönni, a sötét tónusúak nem jöttek be.

A Mezőgazdasági Múzeum előtt némi töki pompossal erősítettünk Harcsa Veronika koncertjére, de hiába. Vérszegény zene, álom elől menekülésre serkentő. Fel is gurultunk a sűrűn, de annál tömöttebben közlekedő múzeumi busszal a vári Dísz térre. (Nagyon jó, hogy a BKV-ra érvényes a múzéjes karszalag!)
A Nemzeti Galéria fényfestett állapotában igazán látványos, még akkor is, ha a fényfestéses verseny egy-egy művében sok volt az üresjárat. Ez nem az a merengős műfaj, itt mindig kellene valaminek történnie a falon, de ezt nem minden versenyző gondolta így. Itt volt egyébként a legnagyobb tömeg.
A Nemzeti Galéria kupolájából eszméletlen jó és hangulatos a körpanoráma.
Innen leslattyogva bekukkantottunk a Történeti Múzeumba, de már nagyon összepakoltak az ottaniak, így vissza kellett fúrni magunkat a fényfestős épületet bámuló hatalmas tömegen. Néztünk még egy kis tűzzsonglőrködést, meg egy nagyot, hogy mekkora a sor a Labirintus előtt, és a délután négykor kezdődő túrát valamikor éjfél után befejeztük, s millió élménnyel meg sajgó lábakkal nyugovóra tértünk.
Posted by Picasa

2010. június 19., szombat

2010. június 13., vasárnap

30Y és felett

Quimby-koncertre vettem jegyeket a minap a Wave cédéboltban. A boltos úr megjegyezte, hogy érdekes módon - szociológiai felmérést megérően - a Quimby-koncertre nem csak a fiatalok vesznek jegyet. Mondjuk ezzel örökre elvágta magát. :) Utána már hiába magyarázkodott, hogy ő az egyetemi ifjúságon túliakra gondolt. :)
Megjegyezte még azt is, hogy ajánlja figyelmembe a 30Y-t. Kérdeztem, hogy micsodát?
Na most utánahallgattam. Íme:

Munkácsi Márton fotókiállítást rendeznek majd októberben

A Ludwig Múzeum előkiállítást rendezett a múlt hét három napján, délutáni tárlatvezetésekkel, amolyan, az őszi, nagy kiállítás beetetésként Munkácsi Márton fotográfus munkáiból.
25 fotót állítottak ki "kóstolóként", két teremben. A terem végén egy Munkácsi-katalógus is böngészhető volt.
Nem igazán ismertem Munkácsi munkáit, de ez az "aperitif"-kiállítás megtette erős érdeklődést keltő hatását. Fotografálta a hétköznapi élet is, de számtalan híres sport-, divat-, sztár- (Marlene Dietrich, Katharin Hepburn és még sokan mások) és politikus fotót készített.
Képeire jellemőek az átlók, a szinte madártávlatból, felülről készített fotók, a divatmodellek mozgásba hozása.
Fénykorában fényűzően élt Amerikában, majd szinte elfeledve, szegényen halt meg.
Ősszel egy időre felébresztjük.
Izgalmas kiállításnak nézünk elébe.

Válságról válságra

Berend T. Iván tartott előadást a héten Két válság között: Európa átalakulása,1973–2010 címmel.
Irdatlan mennyiségű információt tartalmazott az előadás a válság strukturális hátteréről, keynesianizmusról és más közgazdasági elméletekről.
Engem az érdekelt leginkább, hogy mi lehet a mostani válság forgatókönyve. Erről - nem jós lévén az előadó - csak egy-egy támpontot találtam az előadásban. Berend T. beszámolt olyan megközelítésekről, amelyek Európa végét vizionálják. Kína mint a legbefolyásosabb gazdasági szereplő már közhely. Berend T. álláspontja szerint a válság arra is kényszerítheti az Európai Uniót, hogy a monetáris unió után - ami például az Eurót is szülte -, a fiskális unió felé vesszük az irányt. Na de akkor, ha a pártok kezéből kiveszik az eladósodás, adóval sújtás lehetőségét mivel fognak választást nyerni? - kérdem én. Túl szép, hogy igaz legyen.



2010. június 1., kedd

Weöres Sándor: A történelmen cak-pak túl kell lépni...

... különben kisodródik alólunk a sámedli

Isten, a történelem ura 18+

Uram, atyám!
Hogy az isten fa..ára kössenek csomót, aztán oldozgassák!
Mi az istennek keverik bele az istent a törvénybe?
Az egyre és az összes istenségekre teszek. Semmiféle olyan magyar törvényt nem vagyok hajlandó betartani, amiben istennel fárasztanak. Isten engem úgy segéljen.
Menjenek az istenbe, isten hírével.
Hogy anyád jól van-e? És a k... f... p... b... p... és vazze + az összes káromkodás.


Isteni dolgokról korábban: itt.