Múzéj

Ahogy korábban sem, most sem maradt ki a szombat délutánból, estéből a Múzeumok Éjszakája kavalkádja. A nyolc órás kul-túrát a Mai Manóban kezdtük épületbejárásos tárlatvezetéssel. A dinamikus, pöttyös mintás papírnyakkendős vezetőnktől megtudtuk, hogy Mai Manó se nem mai, se nem manóméretű férfi, éppenhogy jó száz évvel ezelőtti és magas pasas volt. A fényképész műteremre, diszkréten hívja fel a figyelmet az utcafronti boltívek feletti kiss puttó, mely egy digitális gépnek tűnő - a készítője előre láthatta a jövőt :) - masinát tart.

A műtermet a polgárságot felül, az arisztrokráciát alul súroló rétegei látogatták. Az alsóbb néprétegek vándorfotográfusokkal örökíttették meg magukat. A fényképeztetés amúgy ünnepélyes aktus volt. Sok időt elmolyoltak a bejelentkezéssel, a megérkezés, fogadás etikettjével, s hogy minél értékesebbnek tűnjön a kész mű, annál hosszabb ideig pepecselte, asztalta a fotográfus és segédei a képeket, mielőtt a megrendelőnek eljuttatta. Ilyen idilli hátterek előtt készültek a családi fotók.

A műterem természetes fényt jó adagot, de nem közvetlenül kapott. Az emeleti napfényműterem csupa üveg utcafrontja s tetőzete biztosította ezt. A legfelső szinti műhely, ahol az utómunkák folytak jelenleg nincs látogatható állapotban. A Manó udvarában működött egykor az Arizona Mulató is, mára nyoma sem maradt.

A következő állomás az Iparművészeti Múzeum volt, ahol indiai teaházat, bioételeket, iparművészek vásárát s kiállításokat ígértek.

A teaház a pinceszint rácsai mögött nem volt bíztató, a gyömbérsör jamaicai volt, de mindegy.

A múzeum kínálata viszont szem-szájnak ingere. Rég járhattam erre, mert a Gyűjtők és kincsek állandó kiállítás még 2006-ban nyílt s máig nem láttam. Az elbűvölő tárgyak sorában - a 16. századi hordozható órától, a tüneményes színes porcelán sakkfigurákon át, a szecessziós üvegvázákig - gyönyörködhetünk az első emeleti galéria nyitott terében.

A Kreatimm aktív iparművészek munkáit vonultatta fel s a múzeum honlapja szerint a Múzéjen kívül máskor is - a honlap szerint október 3-án - lesz alkalom a különleges ékszerek, ruhák, tárgyak vásárára betekinteni. Az egyetlen problémám a borsos árakkal volt. A látvány, a kreatvitás egyértelműen lebilincselő. Jó lenne egy ilyen valódi iparművészeti ruhákkal, ékszerekkel, tárgyakkal teli utca Budapesten.

A magyar szecesszió bútorain is szívesen legeltettem a szemem. Nézd meg Te is augusztus 29-ig.

A III. Textil Triennálé nyertes alkotásai mellett, minden résztvevőtől kiállítottak egy-egy munkát, összesen 100 mű látható. A Textil Triennálé elnevezés nem hozott volna lázba, de nagyon örülök, hogy útbaesett ez a tárlat is, igazán látványos, különleges, szemet gyönyörködtető.

Az Iparművészetiben még megmártóztunk egy kis indiai zenében, majd ezt folytattuk a Hopp Ferenc Múzeum kertjében zenélő Calcutta Trió hallgatásával. Kissé álmosító zene, így miellőtt elaludtunk volna ... (Tényleg, van valakinek fogalma, hogy az indiai zenének hol van vége? Vagy egy végtelenített duruzsolás ez a muzsika?) Szóval innen a nem messze lévő Kogart Márffy Ödön-kiállítását néztük végig, némi süti-kávé a Kogart-teraszon beiktatásával. A legfelső szint Márffy-képeiért érdemes volt bejönni, a sötét tónusúak nem jöttek be.

A Mezőgazdasági Múzeum előtt némi töki pompossal erősítettünk Harcsa Veronika koncertjére, de hiába. Vérszegény zene, álom elől menekülésre serkentő. Fel is gurultunk a sűrűn, de annál tömöttebben közlekedő múzeumi busszal a vári Dísz térre. (Nagyon jó, hogy a BKV-ra érvényes a múzéjes karszalag!)

A Nemzeti Galéria fényfestett állapotában igazán látványos, még akkor is, ha a fényfestéses verseny egy-egy művében sok volt az üresjárat. Ez nem az a merengős műfaj, itt mindig kellene valaminek történnie a falon, de ezt nem minden versenyző gondolta így. Itt volt egyébként a legnagyobb tömeg.

A Nemzeti Galéria kupolájából eszméletlen jó és hangulatos a körpanoráma.

Innen leslattyogva bekukkantottunk a Történeti Múzeumba, de már nagyon összepakoltak az ottaniak, így vissza kellett fúrni magunkat a fényfestős épületet bámuló hatalmas tömegen. Néztünk még egy kis tűzzsonglőrködést, meg egy nagyot, hogy mekkora a sor a Labirintus előtt, és a délután négykor kezdődő túrát valamikor éjfél után befejeztük, s millió élménnyel meg sajgó lábakkal nyugovóra tértünk.