Quimby megint

Az idén négyszer voltam Quimby koncerten, ezzel pótolva korábbi Quimby-mentes életem hiányosságait.

Ahány koncert, annyi hangulat. A fiúk mindig mindent beleadtak, csak a körülmények változtak így-úgy.

A tavaszi, Szabadság téri elemi élményként maradt emlékezetes.

A Dürer kertben a szervezés, a hosszas sorban álltatás volt rémes, az ottlétre is rátelepedett. A hangosítás sem volt épp frenetikus.

Az A38-as kultúrában kevéssé jártasként a meghirdetett koncertkezdésig óránál hosszabb időre voltam állásra kényszerítve, Petruska András bemelegítés helyett inkább elaltatott, a sok állás elcsigázott. Meg valahogy nem tudok megbarátkozni a szűk hajógyomorban való tartózkodással.

A tegnapi Müpás Quimby hangzás volt a legtisztább, legélvezhetőbb. Jólesett az egész így év végén. Talán még több új számot hallgattam volna meg az új cédéjükről, a Kicsi országról.

Minden dalnak külön színvilágot komponált a Müpa-fénytechnika, remekül. Kárpáti Dódi hajszárítós epizód szerepe, meghökkentő és mulatságos volt.

Ugyanő Livius-szal a zeneszámok között, mint cirkuszban a bohócok, az üresjáratokban gegekkel szórakoztatták a közönséget.

Tibcsi már az A38-on is orrot fújt, úgy látszik azóta se kászálódott ki e nyavajából, mert a Müpában is rövid volt egyik másik tapsrend az orrfújáshoz. Amúgy profi, természetes és remek volt, mint mindig. Ja és a dohányzásról is leszokik, jelentette tegnap este.

Megvettem a Ventillátor blues c. vereskötetét, amit előbb-utóbb dedikáltatnom kell! Valahogy így:

Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 3.

A minap, ígérete szerint, telefonon jelentkezett a nyugdíjhivatal főosztályvezetője, miszerint a törvény életbe lépett, ezért hív, ám nem is érdemes időpontot megbeszélnünk a nyilatkozattétel miatt, mert úgyis gyorsan, bármikor elintézhetem az ügyet. Nem is egyeztettünk időpontot, csak reggel besétáltam a nyugdíjhivatalba.

Ma, dec. 23-án reggel kb. 6 percembe került a Fiumei úton az ügyintézés. A 6 percben már a várakozási idő is benne volt. Ehhez gratulálok a Hivatalnak.

Miért maradtam a magán-nyugdíjpénztáramban?

A legfőbb motivációm, hogy zsarolásnak az istennek sem engedek.

A további indokokat az Aegon, magán-nyugdíjpénztári változásokról küldött tájékoztató e-mailje remekül összefoglalja:

"... a nyugdíjjogosultságokat érintő jogszabályok mérlegelése mellett érdemes a maradásról gondolkodni azoknak, akik
- hisznek abban, hogy az európai uniós és magyar jogszabályok jogorvoslatai alapján a pénztárban maradók számára 2-3 év múlva elismerik a most megvont állami nyugdíjjogosultságot, akár visszamenőleg is.
- nem bíznak abban, hogy az állam a következő 20-30 évben ilyen kedvezőtlen demográfiai helyzetben – a legjobb szándék mellett – fenn tudja tartani a rendszert.
- Bíznak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben: ha sokan maradnak, akkor működőképesek maradhatnak a pénztárak..."

Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 2.

Ma (dec. 16-án) reggel 8 órakor megjelentem a Fiumei úti nyugdíjügyi hatóságnál.
Túljutottam a detektoros kapun, mikor is Információs Főnéni közölte, még nem lehet nyilatkozni magán-nyugdíjpénztár ügyben, még nem lépett a törvény bele az életbe. Erre én: Nyilatkozni AKAROK! Meg ez meg az.
Akkor menjek a Nyilvántartási Osztályra, a folyosó végére.
Na ugye, hogy lehet. A 7 fejű sárkány egyik feje nyissz.
Nyilvántartási Osztály. Nyilatkozni akarok MNYP-maradásról. Tessék a sorszámpapír, melyen szöveg, 0 várakozó előttem. Eltelik 10 perc, érdeklődöm, hogy vajon mire kell várni, ha 0 várakozó van előttem. A rendszerben van valami hiba. Kb. 10 perccel később újabb sorszámmal jön felém az alkalmazott, most ezzel várjak. Ekkorra két várakozó került elém.
Kb. 30 perc után az első sorszámom megjelenik a táblán. Hurrá.
Ügyintéző ablak. MNYP-maradásról szeretnék nyilatkozni. Hoztam sk. nyilatkozatot 4 példányban, mind az ötezer adattal, ami rólam létezik. Amúgy, TB-kártyát, személyit, lakcím igazolványt kértek. Én vagyok az első, aki nyilatkozik.
Aztán mégse. Vagy négy ügyintéző gyűlik össze tanulmányozni a számítógépes rendszer MNYP-ügyekre vonatkozó kezelését. Nem működik. Ám e ponton a Főosztályvezető asszony közbelép. Nem lehet nyilatkozni. Törvénytelenséget nem követhetnek el. Még nem lépett életbe a törvény.
Erre én, ha visszamenőleg lehet törvényt hozni, akkor előre csak át lehet venni egy nyilatkozatot.

Nem lehet.
Tudtommal, akármilyen ügyfél ákombákomot át kell venni a közigazgatásban, ha az állampolgár ügyet akar intézni, s tartalom alapján dönteni.

Akkor sem veszik át.
De jövő héten felhívnak és időpontot adnak az ügyintézéshez.
Megadtam a telefonszámom.
Az imént, a reggeli események után néhány órával pedig panaszt tettem az ombudsmannál.

Lefelé a hegyről

Tragikomédiát nézek a legszívesebben. Ez az elegy a leginkább életszagú. Arthur Miller Lefelé a hegyről c. darabja kitűnő példa erre.
Láttam már jó pár éve az előadást, valamikor a 2001-es bemutató után. A történetek részleteit mindig elfelejtem, csak az érzelmi lenyomat marad meg. A színdarabok jóleső vagy nyomasztó, unalmas vagy izgalmas voltát raktározom el. Ezt az előadást jóleső élményként őriztem magamban. Kíváncsi voltam, igazolja-e az idő az előadás „jóságát”. Igazolta.
Imádni való a csapodár férjet, Lyman Feltet játszó Szilágyi Tibor. Meleg hangja, finom, kifejező, tüneményes mimikája elbűvölő. Máshoz menekül, hogy visszamenekülhessen. Az egyik unalomból, a másiktól kapott inspiráció menekíti ki, hogy aztán emitteni unalmából visszatérjen amoda. Jár mint az inga. Csal, elárul, vagy megkímél a fájdalmas igazságtól? Ki húzza a rövidebbet? Úgy tűnik, majd’ évtizedig működik a bravúr, mindenki a „hosszabbat” húzza. Aztán..., talán mindenki a rövidebbet.
A Szilágyi alakította, a tűzbe több vasat tartó pasasra nehéz neheztelni. Ha nem ő játszaná, sokkal könnyebb lenne.
A lassan 200. előadáshoz érkező darab a Budapesti Kamarszínház Ericsson Stúdiójában látható. Nagy tapsot érdemel. (Meg is kapta.)

Magán-nyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 1.

Tegnap döntött a Parlament arról, hogy nyilatkoznom kelljen a magánnyugdíjpénztáramnál maradásomról. Annak ellenére, hogy nem akarok változtatni, nekem kell egy bürokrata központba mennem. Gondolom valami szemetebb marketingtanácsadó ötölte ezt ki, amolyan atombombát az apróbetűs részben elhelyezős-féle.
Akkor belevágok.
Közép-magyarországi régió. Telefon. Nyomja meg a periódusos rendszer megfelelő gombját. Felveszi a központ. Nem tud semmit, mégcsak tegnap született a törvény. Na de már rég tudni lehetett mi lesz. De akkor is ez a helyzet. Azért megkérdez valakit , hívjam Z. Rolandot a 323... számon. Foglalt.

Zsebtolvajok

Rohadtul nincs időm, se kedvem bejegyzéseket írogatni, de terápiás célból muszáj mérgezett nyilakat lőnöm. A jó édes... magánnyugdíjpénztári kasszájába nyújjá' bele.

A 300,- Ft hálapénz miatt féltéglákat hajigáltak a jól szituált rózsadombiak. Most bezzeg, ha atyuskájuk nyúlja le a milliárdokat, az zseniális. (Az itteni szó kimoderálva, magam által.)

Még hogy arányosan a bankok, áruházláncok fizessenek, mer'hogy náluk van a lóvé. Ebből logikusan következik - az (kimoderáltam magam) -nak -, hogy mindenki (a kőgazdag is) 16% személyi jövedelemadót fizessen. Hát ez kurva logikus. Anyád jól van-e?

Szendebűnözés

Két tizenéves, sem nem megélhetési tolvaj, sem nem cigánylány ült fogdában.
Az új, húszezer forint alatti lopást is elzárással büntető törvény csapdájába estek.
Vajon hogyan árnyalná ezt a stupid törvényt Nemzeti Együttműködő Kormányunk vagy a Jobbik?
Ha szöszi és/vagy rózsadombi pislogó fiúk-lányok kerülnek a "hurokba", akkor enyje-benyje, ha faluszéli cigányok, akkor irány a fogda és a gettó?

Jesszusom! Hova süllyed még ez az ország?

Küngosi magaslatok

Remek, 222,- Ft a CHF.
Nem baj, de legalább megnyílt egy darab új falusi kisposta, és a pálinkafőzés is forradalmi fülkében forrt magának legális teret. Így szerencsére hülyére ihatják magukat az egyébként is hülyék, meg a CHF-ben eladósodottak. (Lehet, hogy itt van közös halmaz?) Meg, hála a jó istennek, a a vasúti szárnyvonalakon, vagy hol, közlekedhetnek újra az üres-kísérteties vonatok.
És az oktatásban is vissza a szocializmus értékeihez! És egyáltalán visszaállítunk mindent Gömbös Gyula becsületétől a buktatás becsületéig.
És most már a külszolgálati képviselőink is nagyon morcosan fogják helyreigazítani az országról megjelent gonosz cikkeket. Ők aztán a legények a gáton. És támadóan fogunk fellépni... nem tom kivel szemben. Legyen mondjuk Kína.
Őket már úgy is levertük a küngosi kisposta megnyitásával. Egyedülálló intézkedéseinkkel lehagyjuk a kínai gazdaságot. Mint a huzat.

Megint süti - Desszert Szalon

Mint süti-fannak, évekkel ezelőtt vált célpontommá Mihályi László váci Desszert Szalonja.
Tegnap jutottam el oda.

A váci főtér csücskében található süteménymenyország kínálata lenyűgöző. Az árak magasak, bár cserébe tartósító-, színezékmentes csodákat ígér a Szalon. A kínálatot pedig évente kétszer is frissítik, változtatják.
A sütiformák, színek, a kivitelezés művészi, pazar, főhajtást érdemlő.
Na ez aztán a desszert! Mihályitól nyugodt szívvel rendelnék országtortát. Hát az ez évi pudingos bénázás, a Mihályi sütik árnyékában már inkább óriási baklövésnek tűnik.
Épp ma olvastam, hogy Mihályi korábban a Fórum Szálló Bécsi Kávézójában készítette a süteményeket. Áhá! Minden a helyére kerül idővel. Nem véletlenül volt kedvenc helyem évekig. Micsoda vétek volt bezárni! Nem baj, Vácra nehezebben mozdulok ki és így legalább nem csábulok el naponta, hogy végigkóstoljam a kínálatot. (A csík somlói például nagyon mókás fazon, vékonyan, hosszan elnyúlik.)
Az eszpresszóm kijövetelekor, amikor is a csészealjra szerelt (megőrülök) mini fagylaltkehelyben pici gombóc fagyit is kaptam kísérőnek, leesett az állam, mint a váci múmiának. Ilyen nincs! De mégis van!

Ó, bár ilyen kaliberű, fantáziájú, kreativitású poltikusaink lennének mint Mihályi a maga területén.

Szexi Szent Erzsébet

Igen érdekes, és szent-relációban rendkívül ritkán látható jelenséggel találkoztam Vácott, mégpediglen egy fényesre simogatott, dús, női seggel.

Ja, az egész háta fénylik. Végül is szent.

Láthatatlan kiállítás

Kiállítás? Talán inkább pszichotúra, de lehet, hogy inkább önkéntes száműzetés. Száműzetés és túra a sötétség útvesztőiben, olyan szerencséseknek, akik 1,5 óra után szabadulnak és visszatérhetnek a fénybe, a színek világába.

Amikor a túra kezdetén a bejárat feliratát olvastam, mely nem éppen kellemes pszichés tünetek megjelenésére figyelmeztet, már próbálták is az első pánik csírák felütni fejüket. Némi lelki küzdelemmel járt ezeket elnyomni, de újra és újra próbáltak előtörni. Miután bezárodott mögöttünk az ajtó és a teljes sötétségben próbáltam, teljesen feleslegesen, de automatikusan tágra nyitni a szemem, ismét próbált valami menekülsfélére késztető gondolat előtörni. Inkább bescsuktam a szemem, mondván magamnak, normális, hogy nem látsz, hiszen csukva van a szemed. Nagyjából ez segített át a pánikreakción.

A vezetővel közlekedő, kb. 10 fős csoportok alapszabályként a fal mentén tapogatva közlekednek. Csak egyetlen példa a szobák berendezésére: az elsőben egy tanya tárgyait találjuk, kerti szerszámokat, műanyag tehenet lehet kitapogatni a sötétben. A csoportban lévők szépen keveredenek egymással. Hang nélkül, időnként már senki sem tudja, ki kicsoda. De a kitapogatandókról több szót nem is ejtek, tapasztald meg magad.

A vezetőnk a túra végén a láthatatlan bárban, üdítőt, csokoládét kínált, s közben kérdezett, válaszolt, mesélt tapasztalatairól. Hogy például ő maga egy ritka betegségben, évtizednél hosszabb idő alatt vesztette el szeme világát, úgy, hogy tudta mi lesz a vége. De sokféle történet van. Van, aki este még beparkolt az autójával, másnapra viszont megvakult. Mesélte azt is, hogy nem rég, egy vendégségben, az érkező vendégek neki és párjának nem mutatkoztak be. Neki az ilyen történetek már meg sem kottyannak, de egy "kezdő" vakot rendkívül megviselhetnek. Szerinte a fiatalabbak sokkal könnyebben, természetesebben viselkednek a vakokkal mint az ő 40-50-es generációja. És így tovább...

A Láthatatlan kiállítást a Népligetnél találod.

Most mondjam azt, hogy ezt mindenkinek látnia kell?!

Országtorta 2010 - villámteszt

Villámteszt, mert valahogy nem ízlelgettem, kóstolgattam sokáig, megettem és kész.
Szögezzük le, vagy talán stílusosabban, foglaljuk marcipánba, hogy az ez évi országtorta-győztes, a szilvagombóc torta legjobb tulajdonsága a könnyűsége.
Küllemre nem igazán hoz izgalomba, legfeljebb a gömböc alakú gombóc a pudingréteg közepén. Mondjuk ez a pudingporos izé, valahogy nálam elsőre kiesett volna az előszűrőn, annyira otthoni, lusta háziasszonyos fogás. (Nem mintha halvány fogalmam lenne a tortakészítésről, én csak eszem.)
A kemény csokitető is olyan ügyetlen, mert hogy egyem (a dobostorta teteje a kivétel, mely erősíti a szabályt).
Mondjuk a krém nekem kissé truttifruttis ízű, ami mondhatni trafikos fílinget kölcsönöz a tortaszeletnek. Valahogy több fantáziát elbírt volna még a piskóta-krém-piskóta-egybe csoki réteg. Például egy vékonka marcipán réteget. A krémpuding közepén lévő marcipános-szilvás gömböcszelet a legjobb falat a tortában. Mivel szilvás nyerő torta már volt az országtorta-versenyben, talán szerencsésebb lett volna egy újabb ízt választani.
Az én ízlelőbimbóim a túrógombóc tortát favorizálták volna, ha kóstolhattam volna.

Quimby: Ajjajjaj

Lucifer azt mondta az előző bejegyzésben, ajajj. Hát legyen!



Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról, mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban.

Kiss Tibor
(Quimby)

Barista-bemutató

Eddig is nagy érdeklődéssel fordultam a kávé múltja, jelene és felívelőben lévő jövője felé, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum A fekete leves c. kiállíta és a hozzá kapcsolódó kísérőrendezvény, a július 31-én megrendezett barista-bemutató tovább erősítette vonzalmamat. Előbb-utóbb kávézót nyitok!

A barista az espresso alapú italok készítésének szakértője. Hangsúlyozottan olasz irányzat. Barista-előadónk a hallgatóságot kérdésekkel bevonva a programba, színes, szagos, tapintásos, igen interaktív bemutatót tartott profi espresso gépe közreműködésével. Az előadás végén pedig remek capuccinot, espressot, latte macchiatot fogyaszthatott az ízlelésre is vágyó közönség.

A kávékat többnyire a két fő kávéfajta a robusta és az arabica vegyítésével csomagolják. A kávécserjék, akár arabicáról, akár robustáról beszélünk, szerencsés csillagzat alatt születtek, a kávét ugyanis ki nem állják a kártevők. Az arabica a kényes fajta, a robusta a "jég hátán is megél" típusú. Előadónk szerint a kettő keverve adja a legjobb ízt. A csak robusta vagy csak arabica nem biztos, hogy a legjobb választás. A 100% arabica felirat többnyire nem felel meg a valóságnak, ami nem is olyan nagy baj, mert a robusta oldja az arabica keserűségét. Az arabicának kisebb (0,7-2%) a koffeintartalma mint a robustának (1,5-3%).

Baristánk bemutatta a kávékészítés folyamatát. A darálástól - a túl durva és a porszerű állag sem jó -, a tömörítésen át, a főzésig. A végerdemény a krémes felső réteggel borított espresso. Ez a finom krém valójában: olaj. A kisebb adag espresso a ristretto - mennyiségének köszönhetően késő délután, este is elbírható koffeinadaggal. A hosszabb adag a lungo. (Akkor ezt igyuk reggelire, kellő "inspirációt" szerezve az előttünk álló napra.) Az olasz kávékultúrában az espresso az alapja az összes többi kávéfélének, mint például a capuccino-nak, a foltos tejes kávénak (latte machiatto).

Alapvetően két fő kávékészítési mód van, a 100 fok alatti és feletti. A kotyogóval készített kávé nagyobb koffeintartalmú mint a filteres főzővel előállított.

A múzeum kiállítási anyagát Nemes Nagy Ágnes: Város télen c. versének részlete vezeti be.

Füst, füst. Nagy, ezüst potrohán
hordozva puffadt homlokot,
kristálycukrot és sávba oldott
pergamen-lámpával a boltot:
a kávé-gép zubog.

Zubog, remeg, s vígan sipolja
az induló mozdony jelét,
akárha a kinti sötét
suhogó nagy terein át
vinné falatnyi vonatát,
és vele sértetlen repülne
a fulladt, langyos-szagu fülke.

Majd a kávétermesztés, a pörkölés, a főzés mikéntje, története, számos tárgyi illusztrációval következik. A pörkölést, mint a kávékészítés meghatározó mozzanatát, kiemelném a sok tudnivaló közül. Négy alapvető pörkölést különböztetünk meg. A hamburgit, mely csak arabica kávéra szól, s világos kávészemeket, savanykás főzetet eredményez. A bécsi pörkölést, mely szintén csak arabica alapanyagot használ, közepesen barna kávészemeket, savanykás-kesernyés főzetízt eredményez. A francia pörkölést, melyhez már robusta alapanyag is használható, sötét barna, száraz, fénytelen felületet eredményez. Ebből már készíthető presszókávé. Az olasz pörkölésnél annyira hevítik a kávészemeket, hogy felületén kiütközik az olaj, így fényes, síkos, fekete szemű kávét nyerünk. Ez az olajtartalom az "áldás" a presszókávén, ez adja a krémes felületet. Az olasz pörkölés elmegy a határig, ugyanis innentől, azaz 200-220 foktól az olaj már kigyulladhat és kis széntablettákat kaphatunk végeredményként.

A kávégépgyártás az 1860-as években Olaszországban indult el. Giovanni Toselli építészmérnök espresso elnevezésű gépei, a nevük miatt váltak nagyon népszerűvé. Az espresso gyorsan, sürgősen jelentése a gyorsuló világban varázsszóként hatott...

De maradjon mit olvasgatni a múzeumban!

A következő barista-bemutató aug. 28-án lesz. A megvásárolt jeggyel a múzeum kiállításai is megtekinthetőek.

Pannonia Allstar Ska Orchestra - A Tenkes kapitánya

Az MTV Látogatóközpontja

Még a Múzeumok éjszakájának programjai között találtam a Magyar Televízió Kunigunda utcai Látogatóközpontja meglátogatásának lehetőségét.

Előzetes, személyi igazolványszámos jelentkezés szükséges a hétköznapokon, napközben történő látogatásokra.

További információ: itt.

A korábban 40 telephelyen működő MTV-t tömörítették erre a Kunigunda utcai bázisra. A Szabadság téri épületből két évig (2008-2009) tartott a költözés.

A több mint két órás túra alatt megtekinthetünk egy vetítőteremben rövid összeállítást a televízió múltjáról, menet közben látunk sok technikát, stúdiót, magát az épületet. Láthatjuk a 60-as, 70-es évekbeli fix optikájú kamerákat, a helyszíni közvetítő kocsihoz tartozó színes, 80 kg-os, 2 ember által cipelt, 3 operatőr által kezelt kamerát. Az üvegfalon át betekinthetünk a News Roomba, azaz a hírszerkesztőség szobájába, melyben az érdekes, álló képernyős monitorok (arra szolgál, hogy rögtön, görgetés nélkül áttekinthető legyen a táblázat: mi van kész, hol tart a vágás stb.) vannak, melyen mindenki (szerkesztő, műsorvezető stb.) követhet mindent.

A látogatóknak külön kis stúdió üzemel, ahol a vállalkozó kedvűek beülhetnek hírolvasónak, kipróbálhatják magukat a bluebox-ban időjósként, a felvételt pedig dvd-n magukkal vihetik.

Az 1-es stúdióban is körbenézhet a látogató, melynek napi energiafogyasztása egy 4 fős család 1,5 éves energiaszükségletének felel meg (remélem jól jegyeztem fel). Itt készül a Ma reggel, a Teadélután és a Nappali (ezekből csak a Ma reggelt ismerem). Sokkal kisebb a tér a tévé képernyőn keresztül látotthoz képest. Lényegében minden illúzióromboló méretben, minőségben. A valóság eltünteti a "csodát". Ami a képernyőn egy szépen kidolgozott domborműnek látszik, az a valóságban lehet, hogy csak egy színes A/4-es lap.

Talán a 80 ezer jelmezt rejtő jelmezraktár volt a legkülönlegesebb látnivaló. A raktárból elvileg bárki kölcsönözhet. Az induló ár 6400,- Ft egy hétvégére. A nagyon régi, például a Tenkes kapitánya jelmeze nem kölcsönözhető, mert védett. Nem kölcsönözhetőek a nagyon értékes vagy pótolhatatlan jelmezek sem. A jelmezraktárban láthatóak a hőskorból származó bábok, mint például Bálint, Mazsola vagy Süsü.

A látogatás végén az ajándékboltban vásárolhatunk - szerintem méregdrágán - Frakkos pólót, jegyzetfüzetet, Gombóc Artúros hűtőmágnest, kulcstartót. Elég szűk, de legalább drága a kínálat.

A túra 2,5 órás, szerintem megéri a strapát.

Egy romkom és két krimi

Tájékoztatom a Nagyérdműt, hogy az Újrakezdők - Szerelemes szingli szittert keres c. mozit érdemes megnézni, hozza a műfajt, komikus is, romantikus is. Ha tetszik a szexis Catherine Zeta-Jones, akkor se hagyd ki.

A 40-es anyuka szeméről lehull a hályog, amikor a fia szülinapi zsúrján készült felvételen meglátja az egyik vendéggel szexelő férjét. Összecsomagol és Manhattan-be költözik. Állást keres és talál. Babysittert keres és talál... egy 20-as éveiben járó ifjonc személyében, aki jobban értékeli a gyerekkel való munkát, mint egy üzleti állást. Jó-jó, ez (is) elég hihetetlen. De hát, ez csak egy reményt keltő mese 40-es újrakezdő nőknek. A film vége felé a 'világkörüli útra megyek bánatomban' fordulat már kissé fárasztó, de a jó néhány mókás jelenet miatt érdemes megnézni. Kiemelném a "ragadozók" városában való életben maradásra trenírózó, nőknek szóló önvédelmi tanfolyam kacagtató jeleneteit.

Előre bocsátom, hogy A tetovált lány című könyvet nem olvastam (de a film után kedvem lett hozzá), így olyan szerencsés vagyok, hogy nem kell összehasonlítanom a könyvet a filmmel. (Svédül Férfiak, akik gyűlőlik a nőket címen jelent meg a kötet, méghozza a szerző, Stieg Larsson halála után.)

Krimikedvelőknek kötelező darab. Pláne, mert egy trilógia első darabját láthatják most. Tehát az izgalom folytatódik.

Nem ajánlom a filmet a saját árnyékuktól megriadóknak. (Mondjuk én határeset vagyok. A film végi szöszmötölésemnek köszönhetően, szinte egyedül maradtam a teremben. A borzongató jelenetek hatására igencsak felgyorsítottam a mozgásomat, hogy mielőbb a most megnyugtató tömegbe érjek.)

Viszonylag lassan kibomló történetet követhetünk, egy 40 éve eltűnt lány után nyomozó újságíró és a rejtélyes, meglehetősen aberrált hatásoknak kitett, éleseszű, tetovált, orrkarikás furcsa lány társaságában.

Dombos, erdős, mégis kies tájak, nyomasztó árnyak, gazdagság, ridegség. Ám mindez üdítő a teljesen kibontott történet pokoli borzalmaihoz képest.

A tetovált lány után lagymatag a politikai krimi Szellemíró (magyarul néger, aki mások helyett ír, itt éppen egy miniszterelnöki életrajzot) cselekménye. A kissé aberrált Roman Polanski egy Tony Blair-re írt fantáziát rendezett. Rideg környezet, sötét tónusok a sötét világban, néhányan nem azok, akiknek látszanak, összeesküvés elmélet, túlontúl nagy izgalmak nélkül. Nézhető, de nem sokkal több.

A tökéletes pillanat

A Bois de Boulogne Bagattelle parkjában sétálsz egy szép nyári délelőtt. Odaérsz az Orangerie épületéhez, leülsz az épület árnyékában kínálkozó padok egyikére. Előtted egy különösen szép rózsakert.

A véletlen szerencsének köszönhetően az Orangerie-ben egy zenekar próbál az esti koncerte. Nem hiszed el, hogy ilyen szerencsés vagy. Pont a nap ezen órájában próbálnak, amikor erre sétálsz és leülsz a padra. Mintha csak téged vártak volna. Mozartot játszanak.

Mennyei látvány, rózsaillat, égi hangok. A véletlen és a jószerencse tökéletes pillanatot alkotott.

Orbán nem kívánatos?

Washington Post: Orbán ismét nemkívánatos személlyé válhat - írja a HVG (is).

Azt nem értem, mitől volt kívánatos? A kívánatosnak látáshoz valami egészen beszűkült tudatállapot és az eddigi "teljesítményének" teljes figyelmen kívül hagyása szükségeltetik. Magyarul struccpolitika és ostobaság.

Na de isszuk még az ostobaság és a struccpolitika össznépi játékának levét egy jó darabig.

Természetesen egyre rosszabb lesz uralmuk alatt, de megszavaztuk maguknak, igazán kiérdemeltük. (Azért én kikérem magamnak.)

Idővel vagy felnövünk vagy maradunk hülye gyerekek országa, Spongya Bob szóvivővel.

Nemzeti kovász: a hitel

Ebből akár nemzeti kovász..., akarom mondani, himnusz is lehetne. Tegyünk rá kaprot is?

Kiss Tibor (Quimby):
Én és a bank
"kettesben élünk, én és a bank, az első közös kis lakásban.
meztelen testünk összefeszül a hitelből vett nászágyban.
ő kölcsönadott nekem egy lehelletet és én cserébe gazdagon jutalmazom
beengedtem és most már marad, hosszú évekig baszhatom."

Amado Mio

Galagonya frissülésére: hosszú lábakat töltöttem fel :)

A 88. Magyar Derby napja

2010. július 4-én (vasárnap) volt az ez évi derby.
A derbyt Lord Derbynek köszönhetjük, aki fogadást kötött lova gyorsaságára, még 1780-ban Angliában egy másik úriemberrel. A győztesé lett a trófea, a vesztesről pedig az évente megrendezendő versenyt nevezték el.
A derby több mint 200 éves szabályai szerint a 2400 méteres távon kizárólag 3 éves angol telivér mének és kancák futhatnak.

Az ez évi derbyt nem reklámozták. Nem is voltak annyian mint tavaly, amikor lefagyott a teljes fogadási hálózat. Hosszú sorok maradtak fogadási lehetőség nélkül akkor. Nagy blama volt. Lehet, hogy ezért nem csődítették össze az érdeklődőket óriásplakáttal, megelőzendő a kudarcot.

A derby futamon a nagy esélyes Tutanhamon lefeküdt az indítóban, így is a második helyen végzett. Egy kanca kerekedett felül, Shamal Sally. Bravó! 1973-ban nyert utoljára csaj-ló. A harmadik helyezett a 12-es számmal futó Unico volt, ő nem volt a legesélyesebbek közt, szemeztem vele, kár hogy nem rá fogadtam Helyre. Ugyan a nem esélyesek közül választottam magamnak favoritot, de nem jött be.
Viszont a Buccaneer-díj futamában Steady As A Rock-ra fogadtam Befutóra. És befutott! Kár, hogy nagyon is esélyes volt, így nem sokat hozott a konyhára. Midalgora csak Helyre fogadtam, ő be is jött harmadiknak.

Volt még egy élményem. Egy hatalmas fehér belga lóval, Báróval kerültem közelebbi kapcsolatba simogatáson keresztül. E belga jószág türelmes, nyugodt volt, ahogy egy hidegvérű fajtától nem oly meglepő. Nagyon szerethető pacika.

.

Olvasom a turfban, hogy nagy tervei vannak a lovas-CBA-s Lázároknak, például távlati tervként fogalmazták meg a Lovas Világjátékok Kincsem Parkban történő megrendezését. De ehhez még sok fejlesztésre lesz szükség.

Azt is olvasom, hogy Bereményi Géza forgatókönyvet írt a majdani, Kincsemről szóló film elkészítéséhez, a rendezést Koltai Lajos vállalta. Húúú, ez remek film lehetne! 3-4 év múlva kerülne mozikba. Izgalmas!

Nemzeti együttműködési nyilatkozat lógó

Lógatjuk a falakra a nemzeti együttműködés nyilatkozatát. Hogyne. Mint lólábat. A lóláb lehetne a nyilatkozat lógója, amit buszülésekre, autókra ragaszthatnók, közvetlenül a Nagy-Magyarország matricák mellé.

Viszont hiányolom az Orbán-portré kötelező kiszegelését az iskolák, hivatalok, irodák falaira. Alatta legyen akasztó, amire minden nap friss virágot, koszorút akaszthatnak a lelkes, önmagukkal együttmüködő honfitársak.

Akkora lólába ez az ostobaságnak és pökkhendiségnek, hogy már nem is lóláb, hanem elefántláb.

Hajrá, Lólábú Magyarország!

Felhős, strandos nap

Ma strandon voltam, a Palatinuson. Nagyjából előző életemben lehettem itt utoljára, tehát vagy 30 éve. Azóta a vécében nem változott semmi, vécépapír, szappan nincs. Műanyag "óra" belépő van, csak hogy csíkot hagyjon a karon, ha megsüt a nap, mert amúgy semmire sem jó. Az öltözőszekrények is ugyanazok lehetnek mint 30 éve vagy régebb óta.
A medencék fejlődtek, van élménymedence, ami mindenféle csalafinta masszázsokat, vízsugarakat, csobogókat rejt. A strandmedencében nagy átlátszó fóliagömb gurul a vizen. Benne ember próbál vizen járni, de többnyire pofára esik. Valami cipzáron juthat a gömb belsejébe és a gömbben közlekedik a strandolók között.
A hullámmedencét most is élveztem, a benyelt víz kissé emelte az adrenalinszintemet.
A felhők gyönyörűen habosodtak, mint 30 és 300 000 és 3 000 000 éve. Igaz, az utóbbi kettőnél nem voltam jelen.
Jó bámulni a felhőket. Bár ehhez strand sem kell.

De cuki

In the middle of the menwich és a szombathelyi buszjárat

Néveredet, avagy a marhaság misztériuma (vagy minisztériuma, pláne a magyar gének eredete kapcsán) témában bukkantam kitűnő forrásokra. Muszáj ezeket a nagy fontosságú információkat megosztanom a tudatlanokkal.

Fenti találós kérdésekhez két remek magyar alternatív rockzenekar neve a kulcs.

Az in the middle of the menwich = Quimby (a "vonatban" baszol és baszva vagy).

A megfejtést az alábbi intejúban találod.

A szombathelyi buszjárat a 30Y nevének "őstörténetére" utal:

"Nevüket egy szombathelyi buszjárat jelzéséről vették kölcsön, egészen prózai okoktól hajtva:

számmal kezdődik, így minden alfabetikus felsorolás élére kerül;
mindössze három karakter, ezért plakátokon kimondottan jól nagyítható;
más nyelveken pontosan úgy írják, mint magyarul;
nem jelent semmit, ezért bárkit megszólíthat, és bárkinek jelenthet bármit;
nem volt más, használható ötletük." Wikipédia

Anyám!

Ül és vár - 30Y

Nem bóklászom alternatív rockzenekarok világában, nincs rá indíttatásom. Egyáltalán nem keresve a velük való összeakadást, mégis ez történik. Egy mondat felkelti a kíváncsiságom, utána meg már nincs menekvés. Tehetségesek, inspirálóak.

Szombat este a MÜPA Hey, June! fesztiválján a 30Y koncertezett.

A hangversenyterem hozott némi komplexust (hogy is kerülnek ide és ilyesmi) a zenekarra, de Beck Zoli énekes és "moderátor" esetlen, őszinte, kedves monológjaival, a tekintélyes, "komoly" tér székekkel elszigetelt nézőit képes volt a saját intim terébe húzni.

Hm. Érdekes.

De inkább hallgatózzunk:

Múzéj

Ahogy korábban sem, most sem maradt ki a szombat délutánból, estéből a Múzeumok Éjszakája kavalkádja. A nyolc órás kul-túrát a Mai Manóban kezdtük épületbejárásos tárlatvezetéssel. A dinamikus, pöttyös mintás papírnyakkendős vezetőnktől megtudtuk, hogy Mai Manó se nem mai, se nem manóméretű férfi, éppenhogy jó száz évvel ezelőtti és magas pasas volt. A fényképész műteremre, diszkréten hívja fel a figyelmet az utcafronti boltívek feletti kiss puttó, mely egy digitális gépnek tűnő - a készítője előre láthatta a jövőt :) - masinát tart.

A műtermet a polgárságot felül, az arisztrokráciát alul súroló rétegei látogatták. Az alsóbb néprétegek vándorfotográfusokkal örökíttették meg magukat. A fényképeztetés amúgy ünnepélyes aktus volt. Sok időt elmolyoltak a bejelentkezéssel, a megérkezés, fogadás etikettjével, s hogy minél értékesebbnek tűnjön a kész mű, annál hosszabb ideig pepecselte, asztalta a fotográfus és segédei a képeket, mielőtt a megrendelőnek eljuttatta. Ilyen idilli hátterek előtt készültek a családi fotók.

A műterem természetes fényt jó adagot, de nem közvetlenül kapott. Az emeleti napfényműterem csupa üveg utcafrontja s tetőzete biztosította ezt. A legfelső szinti műhely, ahol az utómunkák folytak jelenleg nincs látogatható állapotban. A Manó udvarában működött egykor az Arizona Mulató is, mára nyoma sem maradt.

A következő állomás az Iparművészeti Múzeum volt, ahol indiai teaházat, bioételeket, iparművészek vásárát s kiállításokat ígértek.

A teaház a pinceszint rácsai mögött nem volt bíztató, a gyömbérsör jamaicai volt, de mindegy.

A múzeum kínálata viszont szem-szájnak ingere. Rég járhattam erre, mert a Gyűjtők és kincsek állandó kiállítás még 2006-ban nyílt s máig nem láttam. Az elbűvölő tárgyak sorában - a 16. századi hordozható órától, a tüneményes színes porcelán sakkfigurákon át, a szecessziós üvegvázákig - gyönyörködhetünk az első emeleti galéria nyitott terében.

A Kreatimm aktív iparművészek munkáit vonultatta fel s a múzeum honlapja szerint a Múzéjen kívül máskor is - a honlap szerint október 3-án - lesz alkalom a különleges ékszerek, ruhák, tárgyak vásárára betekinteni. Az egyetlen problémám a borsos árakkal volt. A látvány, a kreatvitás egyértelműen lebilincselő. Jó lenne egy ilyen valódi iparművészeti ruhákkal, ékszerekkel, tárgyakkal teli utca Budapesten.

A magyar szecesszió bútorain is szívesen legeltettem a szemem. Nézd meg Te is augusztus 29-ig.

A III. Textil Triennálé nyertes alkotásai mellett, minden résztvevőtől kiállítottak egy-egy munkát, összesen 100 mű látható. A Textil Triennálé elnevezés nem hozott volna lázba, de nagyon örülök, hogy útbaesett ez a tárlat is, igazán látványos, különleges, szemet gyönyörködtető.

Az Iparművészetiben még megmártóztunk egy kis indiai zenében, majd ezt folytattuk a Hopp Ferenc Múzeum kertjében zenélő Calcutta Trió hallgatásával. Kissé álmosító zene, így miellőtt elaludtunk volna ... (Tényleg, van valakinek fogalma, hogy az indiai zenének hol van vége? Vagy egy végtelenített duruzsolás ez a muzsika?) Szóval innen a nem messze lévő Kogart Márffy Ödön-kiállítását néztük végig, némi süti-kávé a Kogart-teraszon beiktatásával. A legfelső szint Márffy-képeiért érdemes volt bejönni, a sötét tónusúak nem jöttek be.

A Mezőgazdasági Múzeum előtt némi töki pompossal erősítettünk Harcsa Veronika koncertjére, de hiába. Vérszegény zene, álom elől menekülésre serkentő. Fel is gurultunk a sűrűn, de annál tömöttebben közlekedő múzeumi busszal a vári Dísz térre. (Nagyon jó, hogy a BKV-ra érvényes a múzéjes karszalag!)

A Nemzeti Galéria fényfestett állapotában igazán látványos, még akkor is, ha a fényfestéses verseny egy-egy művében sok volt az üresjárat. Ez nem az a merengős műfaj, itt mindig kellene valaminek történnie a falon, de ezt nem minden versenyző gondolta így. Itt volt egyébként a legnagyobb tömeg.

A Nemzeti Galéria kupolájából eszméletlen jó és hangulatos a körpanoráma.

Innen leslattyogva bekukkantottunk a Történeti Múzeumba, de már nagyon összepakoltak az ottaniak, így vissza kellett fúrni magunkat a fényfestős épületet bámuló hatalmas tömegen. Néztünk még egy kis tűzzsonglőrködést, meg egy nagyot, hogy mekkora a sor a Labirintus előtt, és a délután négykor kezdődő túrát valamikor éjfél után befejeztük, s millió élménnyel meg sajgó lábakkal nyugovóra tértünk.

My heart belongs to Daddy

Olvasom, hogy holnap apák napja...

30Y és felett

Quimby-koncertre vettem jegyeket a minap a Wave cédéboltban. A boltos úr megjegyezte, hogy érdekes módon - szociológiai felmérést megérően - a Quimby-koncertre nem csak a fiatalok vesznek jegyet. Mondjuk ezzel örökre elvágta magát. :) Utána már hiába magyarázkodott, hogy ő az egyetemi ifjúságon túliakra gondolt. :)

Megjegyezte még azt is, hogy ajánlja figyelmembe a 30Y-t. Kérdeztem, hogy micsodát?

Na most utánahallgattam. Íme:

Munkácsi Márton fotókiállítást rendeznek majd októberben

A Ludwig Múzeum előkiállítást rendezett a múlt hét három napján, délutáni tárlatvezetésekkel, amolyan, az őszi, nagy kiállítás beetetésként Munkácsi Márton fotográfus munkáiból.

25 fotót állítottak ki "kóstolóként", két teremben. A terem végén egy Munkácsi-katalógus is böngészhető volt.

Nem igazán ismertem Munkácsi munkáit, de ez az "aperitif"-kiállítás megtette erős érdeklődést keltő hatását. Fotografálta a hétköznapi élet is, de számtalan híres sport-, divat-, sztár- (Marlene Dietrich, Katharin Hepburn és még sokan mások) és politikus fotót készített.

Képeire jellemőek az átlók, a szinte madártávlatból, felülről készített fotók, a divatmodellek mozgásba hozása.

Fénykorában fényűzően élt Amerikában, majd szinte elfeledve, szegényen halt meg.

Ősszel egy időre felébresztjük.

Izgalmas kiállításnak nézünk elébe.

Válságról válságra

Berend T. Iván tartott előadást a héten Két válság között: Európa átalakulása,1973–2010 címmel.

Irdatlan mennyiségű információt tartalmazott az előadás a válság strukturális hátteréről, keynesianizmusról és más közgazdasági elméletekről.

Engem az érdekelt leginkább, hogy mi lehet a mostani válság forgatókönyve. Erről - nem jós lévén az előadó - csak egy-egy támpontot találtam az előadásban. Berend T. beszámolt olyan megközelítésekről, amelyek Európa végét vizionálják. Kína mint a legbefolyásosabb gazdasági szereplő már közhely. Berend T. álláspontja szerint a válság arra is kényszerítheti az Európai Uniót, hogy a monetáris unió után - ami például az Eurót is szülte -, a fiskális unió felé vesszük az irányt. Na de akkor, ha a pártok kezéből kiveszik az eladósodás, adóval sújtás lehetőségét mivel fognak választást nyerni? - kérdem én. Túl szép, hogy igaz legyen.

Weöres Sándor: A történelmen cak-pak túl kell lépni...

... különben kisodródik alólunk a sámedli

Isten, a történelem ura 18+

Uram, atyám!

Magyar törvényjavaslat bevezetőjében: Isten!

Hogy az isten fa..ára kössenek csomót, aztán oldozgassák!

Mi az istennek keverik bele az istent a törvénybe?

Az egyre és az összes istenségekre teszek. Semmiféle olyan magyar törvényt nem vagyok hajlandó betartani, amiben istennel fárasztanak. Isten engem úgy segéljen.

Menjenek az istenbe, isten hírével.

Hogy anyád jól van-e? És a k... f... p... b... p... és vazze + az összes káromkodás.

Isteni dolgokról korábban: itt.

Quimby: Sehol se talállak

Hobo: Merlin

Kultkéj-egyveleg

Remek időket élek. Megint arra panaszkodhatom, hogy alig győzöm az újabb és újabb élményeket még csak megjegyezni is, nemhogy blogra vetni. De a vetés további halogatását most felfüggesztem.
Két hetes összefoglaló következik.

Egy pénteken ott volt Soma MamaGéza Nemek Igenje Klubja. Sötét hely, szórványos, vérszegény embercsoportokkal, Soma és nőzenekarának koncertje vérbő muzsikszóval, döglesztő énekhanggal, éleveteg tekintettel tartott ébren, aztán gyorsan el. Valahogy jó, de mégsem, de mégis érzés.

Egy vasárnap ott volt az Aquincumban rendezett Floralia-ünnep, kókatag virágdíszeivel az ó-romokon, lagymatag gladiátoraival a füvön, hevenyészet gyógynövényeivel a szórványos asztalkákon, valamivel gazdagabb látnivalókkal az oszlopsori árusoknál. Mit ír az újság hervasztó élményem utáni napon, EU-s projekttel lehelnek életet e helybe. A római városfal vonalát követő "Fogadófal" és információs központ születik, továbbá egy római lakóépület, a "Festőház" rekonstrukciójára is sor kerül, valamint a "Római játszótér" kialakítása is megvalósul majd. Elkészül a "Virtuális élménytér" is, ahol a csúcstechnika eszközeit használva ismerkedhetnek meg a látogatók ókori témájú interaktív virtuális játékokkal. Nagy a lemaradás itt Aquincumban a látogatóbarát múzeumok versenyében. Ideje a fejlesztésnek.

Volt egy kedd Szendi Gábor és Mérő László paleo-eszmecseréjére, nagy volt a szembenállás, az időjárás is megelégelte, s az eső verte majdnem szét a tető alatti egybegyűlteket. Dübörgött a haragos zuhatag a műanyag tetőn, hosszabb-rövidebb időkre az előadókba fojtva a szót az Alexandra Károly körúti kávézójában.

Egy csütörtök jött s vele Divattervezők párbeszéde az irodalommal címmel tárlatvezetés Zoób Kati divattervezővel és Hegyi Katalin muzeológussal a 20 ruha Európa számára című kiállításon. (A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg.) Zoób Kati nemcsak ruhakölteményeivel, de szóvirágaival is versenyképes. Kezdetkor közölte, most látja így egyben a kiállítást. Mégis kerekek is, remekek is voltak az egyes irodalmi szövegekhez és az általuk ihletett ruhákhoz tűzött eszmefuttatásai, asszociációi. És mindehhez jött még a kiszemelt művek felolvasása. A szövegek tolmácsolója az elbűvölő hangú Für Anikó volt. A kiállítás fekete háttere és a szolid világítás szokatlan felolvasási pózokra sarkallta Für Anikót és a nem kevésbé kellemes hangú Dömötör András színművészt. Eszméletlen jó volt az egész.

Jött egy péntek, s egy helyes-illatos, pöttöm teabolt, a Mosoly Tee nyílt megannyi kinccsel. Vita tárgya lehet, hogy a zelleres csokoládé a kincsek közé sorolható-e, de hogy a rózsaszirmokkal kevert fekete tea illata, az áztatásra virággá nyíló zöld tea, a megannyi teásdoboz sorával, s az egyszemélyes teáskanna jól kitalált praktikumával a kincsek közé sorolható, amellett lándzsát török.

S már itt is volt a szombat megint. S jött az Epreskerti Esték programja Bokor Jutta és a Brassimum Rézfúvós Kvintett koncertjével. A mesebeli koncerthelyszín hátterét ütött-kopott épületek, meghökkentő és szokványos szobrok adják a Képzőművészeti Egyetemen. A felújított Kálvária épülete előtt fellépő zenekar szépséges, tiszta világba röpítette a padokon üldögélő közönségét. Hála nekik.

S szombat még mindig, egy kerülettel, s egy-két órával beljebb, a Szabadság téren a Quimby lépett fel nagy népsűrűségű közönség előtt. Hátamban söröspohár, fejem felett bicikli vándorolt, lépni se előre, se hátra nem lehetett. Nagy mulasztásom és tévedésem ez a zenekar. Tévedés, amennyiben alternatív izéként bele sem hallgattam. Hiba volt. A koncerten a szövegből ugyan alig értettem valamit, a hangosítás szétbarmolta teljesen, ám a zene olyan, mintha régi villamoson, vonaton utazva, ritmusosan, jókedvűen zötykölődnénk együtt, mindannyian. Van ebben a zenében minden, érzelem, keménység, lágyság, jókedv, hidegség, melegség. Kiss Tibor dalait olvasva elhűlök, hogy mennyire jóóó. A koncert után fagyival hűtöm magam.

Megint vasárnap. Hobo Circus Hungaricusa a városligeti sátorban végig "zúzós" zenével dübörög. Nálam Hobo a Merlin és a Vén marha című dalával vezet ebben az előadásban.

A porondon állandóan izeg-mozog valaki. Nem olvastam az előzetest, így nem minden jelenet jött át érthetően. Anélkül is működnie kellene az érthetőségnek, de nem ez történik minden esetben. Talán túl sok esemény is van a porondon, a levegőben, a háttérben, az előtérben. Már-már követhetetlen, pláne oldalnézetből. A Hippodrom Artista Társulata tíz taggal szerepel a produkcióban. Meglepően friss, új cirkuszi elemeket hoznak. Bámulatos könnyedséggel kutyáznak, másznak, a kötél helyett dús anyagokból pödört, feszített, mennyezetről lógó alkalmatosságokra. Oleg Zsukovszkij, orosz mozgásművész alakítja Cipollát, rendkívül erős jelenléttel. Zsukovszkij legerősebb, legmeglepőbb jelenete az előadásban A madárijesztő c. számban van, ördögi, és hátborzongató. A hangosítás egy átok, itt is eltorzítja a szöveget, akárcsak a Quimby-koncerten. Ha jól ismerjük a szöveget, akkor persze ez nem probléma, mert a zene aztán nagyon jelen van minden pillanatban. A két tüneményes kutyust sem hagynám ki a megdicsértek felsorolásából. Csodálom, hogy nem mentek neki senkinek, semminek, és - remélhetőleg - meg sem süketültek a "zúzós" számok alatt.

Tea forr nekünk jövő péntektől

Hamarosan nyílik a Mosoly Tee: itt. Tust neki!

Thelonious Monk - Round About Midnight

Bibliothéque Pascal

Iszonytató.

Hajdu Szabolcs nem sablonokkal dolgozik, eredeti elme, ez biztos.
Edgar Allan Poe jutott róla eszembe. Poe-nak A fekete macska c. novellája után döntöttem úgy, hogy többet nem olvasok tőle semmit. Olyan viszolyogtató történet, hogy ilyenből többet nem kérek. Hasonlót éltem meg Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal c. filmjével is. Ennyi ebből a rendezőből elég.

A Bibliothéque Pascal különös látásmóddal készült film. Szerintem egy kattant elme rohama, lázálma.
Ép elmével ugyanis hogy lehet olyan jelenetet leírni, Hajdu Szabolcs írta a forgatókönyvet, mint ami a filmbeli bunkerszerű bordély "irodalmi fogadószalonjában" történik? Tetőtől-talpig fekete latexbe öltöztetett nőt fekete nylonzsákba raknak és porszívóval kiszívják a levegőt!? Egy zsákkal zárt csövön keresztül jut levegőhöz, amíg egyáltalán jut. Mielőtt nem jutna, a halott apja, zenekar élén bemasírozik és megmenti.

Nekem nem jön be ez a világ csak horrorból áll típusú beállítás. Nem ilyennek látom a világot. Torz ez a tükör.
A másik nekem nem tetsző motívum, a szürrealisztikus elemek (a kislány álma) valóságos elemként való használata. Dalinál bejön a szürreál. De itt nem. Fárasztó.

Korábban a Filmszemléről beszámoló: itt.

The Cake

A minap, az Október 6-ai utcai Kisharangban múlatva az ebédidőt, jött a hír, nem messze új cukrászda nyílt. (Később kiderült, már három hete megnyitott, s hogy én erről mit sem tudtam, az védhetetlen!) Köszörülni kellett hát a csorbát. Ebéd után, levezető sétaként, irány a felderítendő új célállomás.
A Belváros főutcáján úgy teremnek az új kávézók, éttermek, mint a gombák eső után.
Az érdeklődésemre számot tartó intézménybe lépve, alig néztünk körbe, s jött is a kávépult mögötti úr készséges kérdése, miben segíthet. Csak ismerekedünk - válaszoltam. Laci vagyok - jött a huncut mosolyba csomagolt válasz. Ó! Erre én vihorászásba csomagolva - Én meg M. S közben V.-vel a sütispult szarvacskás, tekervényes, különös, ám egyaránt vonzó kis egyedein legeltettük a szemünket. Eldönthetetlen kérdésként merült fel, jobbról balra, vagy balról jobbra kóstoljuk majd végig a színes kis csodákat. Még mini verziókat is készítenek! Ez kell nekem, így egyszerre többe is belekóstolhatok majd. Ki a cukrász? - kérdeztem. A felesége féltékeny - válaszolta az éles eszű, jó humorú házigazdánk. Ekkorra már egészen otthonosan éreztem magam. Zoli - jött a késlekedő válasz, érdeklődő és szúrós tekintetünknek hála. Közben a sós mini sütikkel: ő excellenciája ricottás és káposztás-babos képviselőivel kényeztett bennünket a huncut úr, s mi az ellenállás teljes mellőzésével vetettük rá magunkat a falatnyi kóstolókra. Hallottam ám a szomszédos üzletekből, hogy jár két nőszemély erre le és fel, de csak mindenütt ingyen kóstolgatnak, ám nem vesznek semmit - így folytatá a huncut úr. Ez igaz! - replikáltam vigyorogva! S ennek hála vagy másnak? Pici kanálkákra a fagylaltos pult halmaiból is kent nekünk kóstolót e drága úr.
Le vagyok kanalazva, visszatérek (vásárolok is) édes Zoli cukrász és hóbortos Laci!

Erik Satie-s hangulatú, szépen szomorú ez a vasánap

A gödöllői kastélykert átadása

2010. május 1-jén 10 órakor kezdődött a gödöllői királyi kastélykert átadása.
A kastélykert rehabilitációjának első szakasza, amely mintegy 5,2 hektár kertmegújulással járt együtt, ezzel az ünnepélyes aktussal zárult le. A projekt második szakasza, amely a a Felsőkert nagyobb részének, mintegy 28 hektár felújítását hozza majd, előreláthatólag egy-másfél év múlva fejeződik be.

A fejlesztés Európai Uniós támogatással jött létre. Fő szempont nyilván a turisztikai fejlesztés volt, ám a környzetbarát üzemeltetési kritériumok és a családbarát szolgáltatások is a projekt fontos pillérei voltak.

A kiviteli terveket a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Szabadtértervezési Tanszéke készítette. A kivitelezést a Főkert Rt. munkatársai végezték. A megnyitón - melynek helyszínét jól eldugták, ezért kis híján lemaradtunk róla, valamint a hangosításáról is tökéletesen megfeledkeztek - erősen kellett hallgatózni - többek, de a legérdekesebbek közt - Jámbor Imre professzor, a fenti tanszék vezetője, sok érdekes adalékkal szolgáló beszéde alatt. Tőle tudhattuk meg, hogy a faállomány felmérése után döntöttek arról, hogy a déli részen húzódó, a Gizella-szárny oldalán futó, a 20. század elején telepített foghíjas, elöregedett, rossz állapotú fehérvirágú vadgesztenye fasor helyére, egy hússzínű (szerintem jókedvű és mély érzésű rózsaszín), előnevelt vadgesztenye fasort telepítettek. (Igen, igen, most már új mondatot kezdek.) A fasor egyébként klónozott. Ami azt jelenti, hogy egyetlen édesanyja van a teljes fasornak. (Ennek hogy s mikéntje igencsak érdekelne, de ez nem volt a megnyitó napirendjén.) A háttéranyag szerint e hússzínű (miért nem lehet rózsaszínnek nevezni?) vadgesztenye ellenállóbb az Amerikából behurcolt (hurcolt? lehet, hogy nem is akart jönni) aknázó moly fertőzésekkel szemben.

A korábbi fasoron kívül eltávolították a balesetveszélyesnek ítélt, vagy a kert kompozíciójába nem illő, spontán kelt fákat is. 98 fát ültettek a fasorba, 76-ot a meglévők kiegészítésére. Összesen 31 fafajtát, köztük mókusfenyőt (őt szeretem simogatni), bükköt, csüngő eperfát, hársfát etc.

Az eddig hiányzó cserjeszintet - a romantikus stílnek hála - benépesítették többek közt gyöngyvirágcserjével, hortenziával, lonccal. De vannak itt még sokan mások is.

Jámbor Imre beszéde szerint egy festői, romantikus hangulatú kertet hoztak létre, melynek nyomós oka, hogy erről az időszakról maradt fenn leginkább forrás, leírás.

A focipálya típusú, monoton fűfelület helyett egy finoman hullámzó tér látványa fogadja az erre járót. (A megnyitó napján még alig sarjadó, mert nem rég vetett, fűvel.) Lágyan ívelő, kanyargó sétautakon kószálhatunk. Igen kellemes! Igaz, a szandálszerű képződmények az új, krémszínű, se nem homok, se nem kavics útfelületet összetevőit igen kellemetlenül bírják tárolni. De juszt sem veszek zárt csukát!

A romantikus kert nélkülözhetetlen kellékei az évelő és egynyári növények is. A dekoratív növényágyásokat főként az utak mentén, az utak találkozási pontjainál helyezték el. E növények egész évben pompáznak majd a látogatók, fényképezők legnagyobb örömére.

Vezetéssel megtekinthettük az augusztus 3-án átadandó Gizella-szárnyat is, ahol főleg az állandó kiállítás foglal majd helyet. Az ugyanebben a szárnyban szárnyát bontogató Barokk Színház is megér majd egy újabb látogatást, különösen, ha előadást is nézhetünk majd. Szóval legkésőbb augusztus második felében újra benézek.

És nem fogok megfeledkezni a Kastély kávézójáról sem, melyet ez alkalommal, a remek fogadás miatt, fel sem kerestem!

Viszont ráadásnak a szomszédos közpark lovas akadályversenye és a kastélykert hátsó fertályán zajló orosz fekete terrier bemutató üdítő szórakozás volt!

Jó volt Gödöllőre látogatni.

Kastélyinformáció: itt.

Da ba da ba da

Csere

A Gellért Fürdő férfi termálfürdőjének díszítése:


A Gellért Fürdő női termálfürdőjének"díszítése":


Javaslat: a következő 100 évre: csere!

Meghalt Popper Péter

Szellemét, emlékét
könyvei sok-sok bölcs során keresztül
megőrzöm.

Szakcsi Lakatos Béla

Paroles, paroles

Cirkusz Csernusszimusz

Hát én vagyok egy marha (de mekkora), hogy elmentem az IPM-klub Csernus Imre-féle programjára. Amúgy kedvelem az IPM-klubprogramokat. Nem rossz: korábbi IPM számokat begyűjteni, a belépőjegy árát aprósütiben leenni, kávéban, üdítőben leinni a New York Kávéházban.

Nem bántam, sőt többnyire nagyon is élveztem Gazda István, Czeizel Endre és Juhász Árpád előadásait. De nem így történt a Csernus-programmal. Egy-egy vele készített interjú, emlékeim szerint, érdekes volt, talán néhány figyelemre méltó mondata is volt. Áldozatai gyapálását nem nagyon követtem, de hallottam róla.

Lényegében azért mentem el, mert kíváncsi voltam hogyan hat élőben. A kíváncsiságom nem tartott a program végéig: megundorodtam, lefáradtam. Kérem, ez egy marha. Csernus terminusban: egy pöcs.

Semmi nagy "tudományt" nem fedeztem fel benne. Fölényeskedést, okoskodást, erőszakosságot láttam. Lehet, hogy a kipécézett jelenlévők pipogyák, merthogy hagyták magukat bevonni a nyílt színi vallatásba, megalázásba. De hogy valaki ilyen erőszakosan, a másik ember megszégyenítését gátlástalanul, a legkisebb együttérzés nélkül nagy tömeg előtt képes elkövetni, az tisztességtelen ember és alábbvalóbb bármelyik kipécézett áldozatánál. Érdekes, hogy három közönségszereplőből kettő hipnotizáltként válaszolgatott hol akadozva, hol csacsin a kérdésekre. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy sarkon forduljon, vagy elküldje melegebb éghajlatra eme exhibicionista szadisztikus psziché gyilkost.

Ez a beteg gondolja magát gyógyítónak? Aszta!

Cirkusz ez a javából, semmi más.

Elnézést a valódi cirkuszoktól, ott legtöbbször van teljesítmény.

Caravan

Juan Tizol egyik leghíresebb szerzeménye a Caravan:

A magyar Frankeinstein, avagy a választásunkról

A mi Frankeinstein Viktorunk megalkotta szörnyét, épp mint Mary Shelley művében Victor rémes lényét. Frankeinstein Viktor a történelmi szemétdombról guberáltakat fércelte/férceltette össze nekünk és magának.

A Fidesznek szerencséje van a balra álló ellenzékével, az MSZP nem fog csalási hisztériát skandálva, csürhét utcára vonultatva a Fidesz koporsójába első szegeket verni.

Nem különben az LMP. Bár LMP-s színvonalú kritika zúdult volna az MSZP reformkezdeményeire!

De sok szöget fog verni a Fidesz-hatalom koporsójába, a Jobbik-Frankenstein lény. Azt maga nevelte a Fidesz, nem is marad el a tor-túra. Űztek, majd űzettetnek. Kioltják, megölik egymást.

Részemről a gyász a választási eredmények miatt.

Hogy egy ország egy olyan törmörülésre szavazzon, amely veresége láttán mindig csalást kiáltott, Parlamentben kizárólag destrukcióra épített, pontosabban: rombolt, kivonult, hatalomban semmivel sem volt kevésbé korrupt mint az általa kritizált baloldali hatalom, ordenáré beszédű és stílusú volt - az több mint kiábrándító. Miféle ország ez? Miféle színvonal?

PS: Az MDF kapcsán egyik szemem sír Csapody Miklósért, Debreczeni Józsefért, Somogyi Zoltánért, a másik szemem nevet Retkes miatt.

Seres Máriáért kár.

PPS: És most várom a Csodát. Frankenstein Viktornak meg előre is küldök egy dalt a kapuban toporgó Csodáért:

Diana Krall

Norah Jones - Sunrise

A Zila-tortaforma tesztcsapat versenye

Középen a versenyzők, a széleken a zsűritagok:

Pataki János és Zila László

Zila László saját fogásokat ismertet és bevezeti a versenyt.

A zsűri kóstol...

Mint a Zila Kávéház hírlevelének olvasója, e hét közepén meghívót kaptam szombat délelőttre a Zila Tortaforma Tesztcsapat szabadon választott kategóriájának nyilvános zsűrizésére. A Zila tortaforma egy EU-pályázat nyertes, világújdonságnak számító, szabadalmaztatott tortaforma. Ennek kreatív felhasználása volt a verseny témája.

Nem a tervek szerint alakult a nyilvános zsűrizés, a meghívottak nem jelentkeztek vissza kellő számban, így a zsűritagok Zila László és Pataki János cukrászmesterek lettek. (Zila László bevezetőjében elhangzottak szerint, mellesleg, mindketten cukorbetegek.) Mint hoppon maradt nyilvános zsűriző, a vendéglátók kegyeinek köszönhetően végigkóstolhattam néhány sós és édes Zila készítményt. A mákosgubatorta és a répatorta, na meg a sajtos-hagymás-jégsalátás töltelékű kockák kóstolása lehetetlenné tette a díjnyertes torta tesztelését, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy tökmagot se bírtam volna már lenyelni a telítettségtől. Így a győztes sütikről szóló személyes hangú beszámolót most nem áll módomban prezentálni.

Sorolom is a résztvevőket. A versenyzők, háziasszonyként, háziúrként indultak:

• Dienes Ágnes: Rétestorta
• Forgács Melinda: Vulkántorta
• Farkas Melinda: Citormos mákos szelet
• Méhn Niki: Lime Torta
• Faragó Márta & Taksár Ferenc: Őszibarack krémmel töltött mandulástorta
• Somogyi Zoltán/Max: Aludttejes prósza torta(sós és édes töltelékkel)

Az első három helyezett:

1. Vulkántortájával Forgács Melinda (a farmeres hölgyversenyző)

2. Farkas Melinda citromos-mákos szelete

3. Somogyi Zoltán: aludtejes prószatortája

A nyertes Forgács Melinda Karibi vulkántortája, amely Pataki János zsűritag véleménye szerint egy nagyon különleges, harmonikus ízvilágú sütemény. A teljes kiőrlésű lisztből készült piskóta nagyon szaftosra, ízletesre sikerült, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a teljes kiőrlésű liszt különös módon szívja magába a tölteléket.

Gratulálok a győzteseknek és nem is gondolok a paleodiétára holnapig.