Lefelé a hegyről

Tragikomédiát nézek a legszívesebben. Ez az elegy a leginkább életszagú. Arthur Miller Lefelé a hegyről c. darabja kitűnő példa erre.
Láttam már jó pár éve az előadást, valamikor a 2001-es bemutató után. A történetek részleteit mindig elfelejtem, csak az érzelmi lenyomat marad meg. A színdarabok jóleső vagy nyomasztó, unalmas vagy izgalmas voltát raktározom el. Ezt az előadást jóleső élményként őriztem magamban. Kíváncsi voltam, igazolja-e az idő az előadás „jóságát”. Igazolta.
Imádni való a csapodár férjet, Lyman Feltet játszó Szilágyi Tibor. Meleg hangja, finom, kifejező, tüneményes mimikája elbűvölő. Máshoz menekül, hogy visszamenekülhessen. Az egyik unalomból, a másiktól kapott inspiráció menekíti ki, hogy aztán emitteni unalmából visszatérjen amoda. Jár mint az inga. Csal, elárul, vagy megkímél a fájdalmas igazságtól? Ki húzza a rövidebbet? Úgy tűnik, majd’ évtizedig működik a bravúr, mindenki a „hosszabbat” húzza. Aztán..., talán mindenki a rövidebbet.
A Szilágyi alakította, a tűzbe több vasat tartó pasasra nehéz neheztelni. Ha nem ő játszaná, sokkal könnyebb lenne.
A lassan 200. előadáshoz érkező darab a Budapesti Kamarszínház Ericsson Stúdiójában látható. Nagy tapsot érdemel. (Meg is kapta.)