2008. október 29., szerda

Magyarország története képekben - könyvbemutatón jártam

A kitűnő Mai Manósok hírleveléből szereztem tudomást a Magyarország története képekben c. kötet október 27-ei bemutatójáról. A könyvet Gyurgyák János jegyzi. A helyszín a nagyszerű Magyar Fotográfusok Háza (a Manó) Napfényműterme volt, ám a sok jó ember alig fért el benne.

A moderátor a remek humorú Kőrösi Zoltán volt, gátlástalan iróniájával tálalta ki, hogyan vette rá a szerző, Gyurgyák János – mindössze egy-két héttel ezelőtt – a moderátorságra. Az is kiderült, hogy egyik recenzens sem kapott meghívót a bemutatóra. Kőrösinek egy hosszas alkudozás után egy kompromisszumos helyre kellett elmennie a súlyos kötetekért, melyek egész napos hurcolás után vastag hurkákat vágtak a kezén. De ne nem menekülhetett sorsa elől… és most itt van.

Hasonlóképp járt Romsics Ignác is, kinek könyvtervei előmozdítását Gyurgyák akkor látta tárgyalhatónak, ha Romsics elvállalja a könyvbemutatót. Vince Mátyás, aki szintén a könyvről szólt, Gyurgyákot mazochistának kiáltotta ki, ugyanis a bemutató előtt mindannyiukat arra ösztönözte, hogy kritizálják a könyvet a bemutatón.

Nosza, meg is fogadták a bíztatást a felkért szereplők.

Komoróczy Géza kritizálta már magát a címet, hiszen a kötet Magyarországnak csak az 1867 utáni történetére fűz fel képeket. Hiányolta – elsősorban – a hétköznapi zsidóság képeit. A szerző nemzetközi fotóarchívumokban való kutakodását is keveselte. Erre később Gyurgyák reagált, mely szerint a környező országok archívumai 30-40 ezer kilométert jelentettek az autója kilométerórájában. Komoróczy plusz kötetbe kívánkozó mutatókat, jegyzéket is óhajtott volna látni.

Romsics Ignác nem így szerkesztette volna a kötetet. Különösen a 3. kötetet nem így. A 89 utáni időszak is történelem – ezt az érát sokkal bővebben ábrázolta volna, és nemcsak Tesco-képekkel, pornóval… Mindezzel együtt páratlan és hatalmas munkát tett le az asztalra Gyurgyák – vélte Romsics Ignác.

A könyvet bemutatók abban egyetértettek, hogy gyengéi ellenére is nagyszabású, páratlan munkáról van szó (2500 kép szerepel benne), s jó lenne, ha a jelenlegi luxus kötet értékesítése után (19.800,- Ft a három kötet) a közoktatásba, a könyvtárakba is eljutna, azaz közkinccsé válna a könyv anyaga, akár DVD-n, akár például a Sulinet keretében.

Gyurgyák kiemelte, hogy könyve főszereplője nem a politikai elit, hanem a munkások és a parasztság, azaz a történelem alulnézetből.

A rendkívül agilis és életrevaló Gyurgyák János arról is informálta hallgatóságát, hogy a kötet a kiadónak 30-40 millió forintjába került, s hogy senki más nem támogatta a megjelentetést.

Mindezek után jött Ungváry Krisztián tokaji borainak bemutatása, kóstolgatása. A népek terelgetésének kezdeti nehézségei, valamint az első kortyok legurítása, majd sajttal való semlegesítése után további rendkívül kellemes percekből álló óra következett, melynek során ismétlődött a kortyolgatás, sajtmajszolás, valamint az Ungváry-féle jóízű és humorú borismertető. Nálam az első körös Egri bikavér szikár, de karakteres szárazsága és az utolsó Tokaji Vayi Cuvée édes, gyümölcsös kényeztetése jött be az első döntetlen helyre.

Lapozgatni a kötetet és bort kóstolgatni… Hmmm, ez ám az élvezet!

De térjünk vissza a kötetre: le a kalappal előtte!

http://www.fo.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto_1/tortenelem_politika/magyarorszag_tortenete_kepekben_i_iii

2008. szeptember 20., szombat

2008. augusztus 19., kedd

Richard Dawkins: Isteni téveszme

A Szkeptikusok Társasága könyvbemutatóján ismertem meg a könyv tartalmát, s olyan "étvágygerjesztőre" sikerült e könyves "szeánsz", hogy még ott helyben, a Gödör Klubban meg is vásároltam tavaly télen az ezüstborítású kötetet. Már régebben ki is olvastam, s most eljutottam az ajánláshoz, vagy inkább a könyvből való szemezgetéshez.

Néhány idézet a könyvre hangoláshoz:
"A vallás sérti az emberi méltóságot. Akár lenne vallás, akár nem, mindig volnának jó emberek, akik jót tennének és rosszak, akik rosszat. Ahhoz azonban már vallás kell, hogy a jó emberek is rosszat tegyenek." (Blaise Pascal a 266. oldalról)

"A vallás lényegében arról győzte meg az embereket, hogy az égben lakik egy láthatatlan ember, aki minden nap minden percében, szakadatlanul figyeli, mit teszünk. És ennek a láthatatlan embernek van egy különleges tízes listája, mit szeretne, ha nem tennénk. De ha mégis megtesszük, van neki egy különleges helye tele tűzzel, füsttel, lánggal és kínszenvedéssel, oda küld, hogy attól fogva ott éljünk és szenvedjünk és égjünk és fulladozzunk és sikoltozzunk és zokogjunk az idők végezetéig... De azért Ő szeret bennünket!” (George Carlin a 297. oldalról)

Dawkins a könyv megírásával az ateisták kezébe kívánt instant (azonnal bevethető) muníciót adni, hogy "eszméljünk rá, ateistának lenni valóságos, ráadásul ragyogó, sőt bátor választás. Az ember ateistaként is képes boldog, kiegyensúlyozott, erkölcsös és intellektuálisan teljes értékű életet élni."
A könyv agyi tisztítókúra hatása sem elhanyagolható, ráadásul érdekes, szellemes és gyakran szenvedélyes hangú olvasmány.

Mazsolázzunk a könyvből.
Az ateizmus Amerikában manapság szinte megbélyegző címke, pedig számuk az agnosztikusokkal együtt messze meghaladja pl. a vallásos zsidókét, de a legtöbb egymagában vett vallási csoportét is, azonban nem szervezettek, melynek okaként a független gondolkodásra való hajlamot és a tekintélyhez való igazodás hiányát jelöli meg a szerző. Feszegeti a vallási érzékenység már-már mindenekfelett valóságát, kritizálhatatlanságát. Miért nem kritizálhatóak? "Csak, mert nem!" Micsoda dühöt vált ki, ha vallási eszméket "háborgatnak"... Pedig "semmilyen ok nincs rá, hogy ezek az eszmék ne legyenek éppen annyira kitéve a vitának, mint bármelyik másik, hacsak az nem, hogy erről valamiképpen megállapodtunk."
Felhívja a figyelmet a vallás privilegizált helyzetére etikai kérdések nyilvános vitáiban. Mindenkitől elvárják, hogy megvédjék előítéleteiket, ha egy hívő hitének igazolását kérjük, akkor máris "vallásszabadságába" gázolunk.
Ha a gyűlöletről bebizonyosodik, hogy vallásos természetű, már nem számít gyűlöletnek.
Úgy tűnik Dawkins könyökén jön ki a vallási adu ász, mint például, ha a homoszexuálisok diszkriminációját szorgalmazzák keresztény "alapokon", akkor nem azt mondják, hogy "előítéleteim szabadságát sérti, ha akadályoznak a homoszexuálisok sértegetésében", hanem a vallásszabadság sérelmezésére hivatkoznak.

Dawkins nem elégszik meg a szimpla kételkedéssel, érvelésével eljut a könyv fő konklúziójához: Isten nem létezik. A könyv második felében további kérdésekre is választ keres: a vallás nem nyújt-e vigaszt, ha nem volna vallás, honnan tudnánk, hogy mi a jó, s egyáltalán honnan ered a vallás?

Hívő emberek gyakori kérdése, hogy miért legyünk jók, ha nincs Isten? Dawkins legelső késztetésként ilyesmit kérdezne: "Komolyan azt akarja mondani, csak azért próbál jó lenni, hogy elnyerje Isten helyeslését és jutalmát, vagy elkerülje rosszallását és büntetését? Hát ez bizony nem erkölcs, csak hajbókolás, törleszkedés, nem több mint lesni vállunk fölött a nagy égi biztonsági kamerát vagy fejünkben a kis néma poloskát, amely minden lépésünket, sőt minden piszkos gondolatunkat ellenőrzi."
A Szentírásról a következőt írja a szerző: ha a Szentírást "vallásos áhítattal követjük .... olyan erkölcsi rendszert sugall, amelyet minden civilizált mai ember, vallásos és nem vallásos egyaránt .... visszataszítónak találna". Több példát is citál erre, íme többek közt ezt is: Ábrahám, Isten parancsára, mely szerint égő áldozatot kell készíteni fiából, eljutott odáig, hogy már a kezében tartotta a gyilkos kést, amikor egy angyal közölte, Isten csak tréfált, próbára tette hitét. E történet egyszerre példázza a gyermekkínzást, két egyenlőtlen hatalmi helyzetben levő ember zsarnokoskodását és a "csak parancsot tejesítettem" nürnbergi típusú védekezés első dokumentált esetét.
"A Jerikót leromboló Józsuéról, és általában a Szentföld megszállásáról szóló bibliai történet pedig erkölcsi szempontból semmivel sem különb, mint Lengyelország hitleri megszállása...." – írja.
Elgondolkodtató szerinte (szerintem is), hogy egy vallás vajon miért valamely kínzó- és kivégzőeszközt választ szent szimbólumának, amelyet rengeteg ember a nyaka körül visel. Lenny Bruce szerint: "Ha Jézust húsz éve ölték volna meg, a katolikus diákok ma kereszt helyett kis villamosszéket hordanának a nyakukban."
"A Biblia a csoporton belüli erkölcsiség lenyomata, tele külső csoportok kiirtásával, rabszolgasorba vetésével és világuralommal. Ám céljai folytán, de még a gyilkosság, kegyetlenség, erőszak dicsőítésével sem válik a Biblia rosszá. Nagyon sok ősi mű teszi - például az Iliász... Csakhogy az Iliászt senki nem próbálja úgy eladni, mint az erkölcs alapkövét... A Bibliát életvezetési útmutatóként árulják és veszik meg az emberek. És persze messze minden idők legjobban fogyó könyve."

A fundamentalizmusról szóló fejezetben nagyon szimpatikusan ellenséges a fundamentalista vallással, minekutána kifejezetten zülleszti a tudományos vállalkozást, cseppet sem dicséri a relativistákat, s jól illusztrálja a relativista mechanizmus hamisságát. "Ha gyilkossággal vádolnak, és a vizsgálóbizottság komor hangon rákérdez, igaz-e hogy a bűntény éjszakán Chicagóban tartózkodtam, nem úszhatom meg holmi filozofikus kitérő válasszal: "Attól függ, mit értünk igazságon." Sem pedig holmi relativista antropológiai fejtegetéssel: "Csak az Önök nyugati tudománya <-ban -ben felfogásuk> szerint voltam Chicagóban. A bongolok egészen más <-ban-ben felfogás> szerint élnek, ahol az ember kizárólag akkor van egy bizonyos helyen, ha maga is felkent, érett korú, szárított kecskehereszippantásra jogosult személy".

Dawkins személyes észrevétele szerint azok, akik hevesen tiltakoznak az embrionális élet elpusztítása ellen, az átlagosnál sokkal lelkesebbek, amikor felnőtt életek elvételérő van szó (talán a halálraítélteknek is arra kellene hivatkozniuk, hogy valaha embriók voltak?). Teréz anyát sem kíméli, s érhetetlennek találja, hogy hogy lehet komolyan venni, egy olyan asszonyt, aki "A béke legnagyobb ellensége az abortusz." a valóságtól elrugaszkodott kijelentést bírt tenni. S javasolja, hogy akik hajlamosak bedőlni a szenteskedően képmutató Teréz anya jelenségnek olvassák csak el Chrisopher Hitchen Misszionárus póz: Teréz anya elméletben és gyakorlatban című könyvét. (Szívesen elolvasnám!)

Dawkins a hitet nem tartja erénynek, sőt kifejezetten ártalomnak, mert nem igényel igazolást és nem tűr meg ellenvetést.

A szerző szerint nem annyira arra kell megtanítani a gyerekeket, hogy mit gondoljanak, hanem sokkal inkább, hogy hogyan gondolkodjanak. A lényeg, hogy a gyerek privilégiuma eldönteni, mit gondoljanak, nem az erősebb jogán, a szülőké.

Magam is Dawkins nézetét vallom, azaz hogy az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük.

Érdemes elolvasni! Jó szellemi kalandtúrát a vállakozószelleműeknek!

Ajánlom még:
http://www.richarddawkins.net/
http://szkeptikus.blog.hu/

A kötet paraméterei: Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007. 399 p.
További infó a könyvről a kiadónál: http://www.nyitottkonyv.hu/isteniteveszme.htm

2008. július 13., vasárnap

Mamma Mia! - Filmet ajánlok, de még mennyire!

Zenés ABBA film vasárnap délelőtt - jött a programajánlat. Érdekel ez engem? Nem. Később egész más programokon szörföltem a neten, amikor ismét a szemem elé került. Megint ez a Mamma Mia. Meryl Streeppel a főszerepben? Miiicsoda? Ez érdekel. Tovább böngésztem… Lelkes hozzászólók véleményét találtam a Porton. Na, ezt meg kell nézni! Kánikulában végül is kitűnő program egy hűtött nézőtéren filmet nézni… Nem bántam meg! Fantasztikus, magával ragadó, sodró hangulatú zenés mozi. A zenés műfajban – ismereteim szerint – most debütáló izgalmas színésznő, Meryl Streep ebben a műfajban is megállja a helyét.
A film főszereplői nők, akiknek az esze természetesen a férfiak körül jár. A sármos Pierce Brosnan, s a bájosan mafla Colin Firth nem rossz asszisztenciának. A Meryl Streep alakította Donna egyedülálló anyaként és egy kis görög szálloda tulajdonos-mindeneseként a lánya, Sophie esküvőjére készül. Sophie, aki nem ismeri apja kilétét, anyja naplójában való kutakodás után három apajelöltet hív meg titokban az esküvőre. Donna is meghívta két legjobb barátnőjét, az életrevaló Rosie-t és a módos, sokszor elvált Tanyát a régi zenekarából, a Donna és a Dinamókból.
Ennyi elég is a történetből, mert nem az szenzációs a filmben, hanem az egész: Streep, a barátnők, a történetbe szőtt ABBA-számok, a lendületes, humoros koreográfia. Amikor Donna és barátnői előadják az I’m a dancing queen-t – beleborzongtam, sőt a könnyem is kicsordult, olyan öröm-, élet- és energiabomba ez az epizód a remek tánccal és Streep előadásával, hogy csak ámulni, lenyűgözve lenni és táncrapattani lehet. Nem lenne rossz szabadtéren nézni, hallgatni és végigtáncolni a szereplőkkel a filmet.
Megsúgom, hogy szerencsére, némi fricskával, a film végén ismét előadják a dalt!
Szóval van itt minden, szép fiatal lány, belevaló nő, szép testű és jóképű pasik, görög bennszülöttek, akik mondanom sem kell, szintén táncra perdülnek, békauszonyban táncoló férfitánckar, nem beszélve a remek színésznőről, a csodás dalokról, a zseniális koreográfiáról, a jó ötletekről. Összegezve: bűbájos, mókás, édes, remek!
Mamma Mia! Eszméletlenül jó!
Megnézem még egyszer!

2008. július 5., szombat

Lökonómia - könyvajánló

Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner: Lökonómia – Egy kóbor közgazdász a dolgok mögé néz. Európa Könyvkiadó. 2007.
(http://www.freakonomics.com/)

A két New Yorkban élő szerző, közgazdászokhoz olykor nem illő, ám érdekes, olykor lökött kérdésekre keresik a válaszokat. Ilyen kérdések például, hogy mi a közös a tanárokban és a szumóbirkózókban, vagy miért élnek még mindi az anyjukkal a drogkereskedők, milyen a tökéletes szülő? és még sorolhatnám. A felszínes és sztereotip válaszok helyett alapos, de legalább szórakoztató magyarázatra törekszenek, még ha néha, az igen banálisra vagy éppen sokkolóra sikeredik.
A könyv egyetlen fejezetét mutatom be példának, illusztrálandó milyen váratlan válaszokat kaphatunk, ha a jelenségek okait firtatjuk közgazda szemmel.
A fejezet címe: „Hova tűntek a bűnözők?”- amelyben szétválogatjuk a bűnözéssel kapcsolatos tényeket és meséket.
Az Egyesült Államok-béli példát a romániai abortusz történetével vezetik be, ugyanis szerintük a romániai abortusztörténet az amerikai bűnözés történetének tükörképe. S a tükrözési pont amikor Ceausescu golyóval a fejében megtanulta, hogy az abortusz tilalmának milyen következményei lehetnek…
1966-ban Ceausescu betiltatta az abortuszt, így gondolta megerősíteni Romániát. De nemcsak az abortuszt, a fogamzásgátlás minden fajtáját és a szexuális felvilágosítást is betiltották. Ha egy nő sokáig nem esett teherben, szüzességi adóval sújtották. És lőn… Megkétszereződött s születések száma. Igaz, nyomorúságos körülmények közé, minden mérhető módon rossz kilátásokkal bírtak ezek a gyerekek. Sikertelenebbek voltak a munkaerőpiacon és nagyobb eséllyel váltak bűnözővé. Az ilyen anyák gyakran ellenérzéssel viseltettek a gyerek iránt és nem biztosítottak számára jó otthont. Ha egy nő nem akar gyereket, annak általában nyomós oka van – talán rossz házasságban él, talán túl szegénynek tartja magát, talán túl labilis vagy boldogtalan, száz oka lehet. A Ceausescu ellen tiltakozók között sok fiatal volt. Vesztéhez nagymértékben hozzájárult Románia ifjúsága – akik közül sokan meg sem születtek volna, ha nincs az abortusztilalom.
A román diktátor kivégzése idején az USA-ban a bűnözés elérte a csúcsot. Aztán a 90-es évek elején a bűnözés kezdett visszaszorulni gyors ütemben. Ekkor különféle magyarázatok jöttek, ám a szerzők szerint az egyik legfontosabb ok az újságokban nem szerepelt. Szerepelt például az innovatív rendőrségi stratégia, a gyakori börtönbüntetés, de nem szerepelt az abortusz-bűnözés kapcsolata.
A nagyobb rendőri létszám durván 10%-kal csökkentette a bűnözést a 90-es évek Amerikájában. Azonban pl. az innovatív rendőri stratégiáknak kevés közük volt a zuhanáshoz.
A gyerekkori szegénység és a csonka család legmegbízhatóbb előjele annak, hogy a gyerek bűnözővé válik. Egy tanulmány szerint a bűnözéshez vezető tényezők közül a legerőteljesebb az anya alacsony iskolázottsága. Az abortusz legalizálásának következménye volt, többek közt, hogy csökkent a csecsemőgyilkosságok száma, a kényszerpályás házasságoké és az örökbe adott gyerekek száma is. A legmegdöbbentőbb hatása azonban a bűnözésre gyakorolt hatása volt. A 90-es évek elején a bűncselekmények száma esni kezdett. Ekkor vált nagykorúvá az a nemzedék, amelynek soraiból hiányoztak azok a gyerekek, akiket az anyjuk annak idejét nem akart megszülni. A nem kívánt gyerekek sok bűncselekményt eredményeznek, a törvényes abortusz csökkentette a bűncselekmények számát. Ezt a tényt bizonyítja, hogy a korábban legalizáló államokban a bűnözés hamarabb kezdett visszaesni, ráadásul azokban az államokban csökkent a leginkább a bűnözés a 90-es években, ahol a 70-es években a legtöbb abortuszt végezték. Bizony ebben az időszakban nemcsak a bűnöző fiatalok ezrei hiányoztak, hanem egyedülálló leányanyák ezrei is, hiszen az elvetetett kislányok közül sokan nyilván saját anyjuk mintáját követték volna… Közgazdász nyelven az abortusz legalizálásnak a bűnözés visszaesése volt a „nem várt haszna”. A szerzők szerint is sokkoló, hogy az amerikai történelem során az abortusz volt a leghatásosabb bűnmegelőző eszköz.

2008. június 3., kedd

Hankiss 80

Hankiss 8van? Találjuk ki...! Tanulmányok Hankiss Elemér tiszteletére címmel tanulmánykötetet jelentetett meg az MTA Politikai Tudományok Intézete és a Savaria University Press. A kötetet szerkesztette: Miszlivetz Ferenc. A tanulmánykötetet a szerkesztő és a szerzők ma délelőtt mutatatták be az MTA Jakobinus termében.
Ahogy a bevezetőben elhangzott, amolyan „nagykoalíció” állt össze Hankiss köszöntésére. Fritz Tamástól, Schmidt Márián és Lengyel Lászlón át, Vitányi Ivánig köszöntötték a 80 éves ünnepeltet.
A szót kapott méltatók igyekeztek Hankiss szellemének megfelelően tartózkodni a nehéz, komoly és veretes szólamoktól, s ez nagyjából sikerült is mindnyájuknak. Ki-ki a Hankissal közös munka vagy élmény emlékét idézte fel, s többek egy-egy versrészletet is citáltak az ünnepi, ám cseppet sem feszengős, viszont annál örömtelibb pillanatokhoz.
A kissé megkésve érkező ifjú titán, Pogátsa Zoltán köszöntőjével helyreütötte a késésbeli modortalanságát. A kapitalizmus, Magyarország és az értékek körül keringő friss-ropogós gondolatai élénkítő hatásúak voltak. Lengyel László maradandó képzetet keltett bennem azon mondatával, mely szerint egyre inkább megérti Hankiss emberektől való távolódását, s a kutyák felé való közeledését – utalva erre Hankiss solymári kutyasétáltatásaira. Azt is megjegyezte, hogy jó lehet Hankissnál kutyának lenni…
Kiderült, hogy Hankiss a rossz ünnepeltek közé tartozik. Saját bevallása szerint ő maga, a vendégek helyében, nem jött volna el születésnapi köszöntésére, s az ünneplés némi túlzással a kerékbetörés kínjait idézi számára. S ha mindent elhinne magáról, ami a beszédekben elhangzott, most elszállna mint egy hólyag… De nem hiszi el. Az öltözködést sem vitte túlzásba, egy világos edzőcipőben, nadrágban, ingben, s egy sok zsebes mellényben lazán ült a pulpituson. Ja, és az egyik köszöntés alatt jó hangosan, s viszonylag hosszan szólt a mobiltelefonja… mire megtalálta és kikapcsolta. :)
A Hankiss névről egy régi történetet idézett az ünnepelt. A helybéli lelkész prédikáció helyett sumér nyelvészeti órákat tartott a templomban, s amikor a Hankiss névre került sor, annak az Isten fája fordítást adta… Tehát a nevével egyben egy káromkodást is tanult a közönség.
Hankiss máig nem akadémikus. Saját minősítése szerint komolytalan, mert sok dologba belekapott az irodalomtudománytól a szociológiáig. Egy rendes tudós pedig 16 éves korában elkezd foglalkozni egy bogárral, s így 70 éves korára a legismertebb szaktudóssá válhat.
Azt is megtudtuk, hogy Hankiss Elemér – a napokban megjelenő – Ikarosz bukása című c. új kötetének borítóját elrontották, mert az aranyszínbe hajló nyugalmat, örömöt sugárzó képet egy sötét, depresszív hangultúra rontotta a kiadó, ráadásul Ikaros vízből kikandikáló lába is lemaradt a képről. Bruegel azonos című festményét
tervezték a borítóra, ahol a hős bukását a hétköznapi életüket élők észre sem veszik, az élet derűsen folyik a bukás előtt, alatt és közben, Ikarosz lába pedig épp hogy csak kikandikál a vízből, oly jelentéktelennek látszik. (A kép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ed/Pieter_Brueghel_de_Oude_-_De_val_van_Icarus.jpg)
Búcsúzóul Szabó Lőrinc Valami örök c. verséből idézett Hankiss, s Magyarországnak is ezt kívánta:
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás…