Hankiss 80

Hankiss 8van? Találjuk ki...! Tanulmányok Hankiss Elemér tiszteletére címmel tanulmánykötetet jelentetett meg az MTA Politikai Tudományok Intézete és a Savaria University Press. A kötetet szerkesztette: Miszlivetz Ferenc. A tanulmánykötetet a szerkesztő és a szerzők ma délelőtt mutatatták be az MTA Jakobinus termében.
Ahogy a bevezetőben elhangzott, amolyan „nagykoalíció” állt össze Hankiss köszöntésére. Fritz Tamástól, Schmidt Márián és Lengyel Lászlón át, Vitányi Ivánig köszöntötték a 80 éves ünnepeltet.
A szót kapott méltatók igyekeztek Hankiss szellemének megfelelően tartózkodni a nehéz, komoly és veretes szólamoktól, s ez nagyjából sikerült is mindnyájuknak. Ki-ki a Hankissal közös munka vagy élmény emlékét idézte fel, s többek egy-egy versrészletet is citáltak az ünnepi, ám cseppet sem feszengős, viszont annál örömtelibb pillanatokhoz.
A kissé megkésve érkező ifjú titán, Pogátsa Zoltán köszöntőjével helyreütötte a késésbeli modortalanságát. A kapitalizmus, Magyarország és az értékek körül keringő friss-ropogós gondolatai élénkítő hatásúak voltak. Lengyel László maradandó képzetet keltett bennem azon mondatával, mely szerint egyre inkább megérti Hankiss emberektől való távolódását, s a kutyák felé való közeledését – utalva erre Hankiss solymári kutyasétáltatásaira. Azt is megjegyezte, hogy jó lehet Hankissnál kutyának lenni…
Kiderült, hogy Hankiss a rossz ünnepeltek közé tartozik. Saját bevallása szerint ő maga, a vendégek helyében, nem jött volna el születésnapi köszöntésére, s az ünneplés némi túlzással a kerékbetörés kínjait idézi számára. S ha mindent elhinne magáról, ami a beszédekben elhangzott, most elszállna mint egy hólyag… De nem hiszi el. Az öltözködést sem vitte túlzásba, egy világos edzőcipőben, nadrágban, ingben, s egy sok zsebes mellényben lazán ült a pulpituson. Ja, és az egyik köszöntés alatt jó hangosan, s viszonylag hosszan szólt a mobiltelefonja… mire megtalálta és kikapcsolta. :)
A Hankiss névről egy régi történetet idézett az ünnepelt. A helybéli lelkész prédikáció helyett sumér nyelvészeti órákat tartott a templomban, s amikor a Hankiss névre került sor, annak az Isten fája fordítást adta… Tehát a nevével egyben egy káromkodást is tanult a közönség.
Hankiss máig nem akadémikus. Saját minősítése szerint komolytalan, mert sok dologba belekapott az irodalomtudománytól a szociológiáig. Egy rendes tudós pedig 16 éves korában elkezd foglalkozni egy bogárral, s így 70 éves korára a legismertebb szaktudóssá válhat.
Azt is megtudtuk, hogy Hankiss Elemér – a napokban megjelenő – Ikarosz bukása című c. új kötetének borítóját elrontották, mert az aranyszínbe hajló nyugalmat, örömöt sugárzó képet egy sötét, depresszív hangultúra rontotta a kiadó, ráadásul Ikaros vízből kikandikáló lába is lemaradt a képről. Bruegel azonos című festményét
tervezték a borítóra, ahol a hős bukását a hétköznapi életüket élők észre sem veszik, az élet derűsen folyik a bukás előtt, alatt és közben, Ikarosz lába pedig épp hogy csak kikandikál a vízből, oly jelentéktelennek látszik. (A kép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ed/Pieter_Brueghel_de_Oude_-_De_val_van_Icarus.jpg)
Búcsúzóul Szabó Lőrinc Valami örök c. verséből idézett Hankiss, s Magyarországnak is ezt kívánta:
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás…