2009. szeptember 26., szombat

Becstelen brigantik...

Nem értem a film célját, mégis tetszett.
Egyfelől relativizál, ami veszélyes terep, ritkán találják el az ezzel élők a még nem romboló arányt. Itt talán sikerült.
A film nácijai természetesen undorítóak, a nácivadászok talán kevésbé. A "zsidóvadász" náci lenyűgözően éles eszével, hátborzongató eleganciájával, pokolfekete humorával döbbenetes figura.
Szokatlan, hogy nem ül több tonnás nyomasztó hangulat a mozira, mint azt megszoktuk az erre a témára épülő filmeknél. A borzalmakhoz képest már-már könnyed.
Egyelőre nem tudom hova tenni...
Mimózáknak nem ajánlott.

2009. szeptember 20., vasárnap

A Párisi Nagy Áruház

A Kulturális Örökség napja alkalmából vezetéssel látogatható volt az Andrássy úti ex Divatcsarnok – egykori leánykori nevén, mely manapság visszavétetett – a Párisi Nagy Áruház. Az épület számtalan tervet inspirált, ám a pénztelenség vagy más okán mind hamvába holt. Az első szint feletti részek irodákként fognak működni. Az irigység esz a tetőtér két szintjének majdani bérlője kapcsán (még senki nem tudja ki lesz), a lentebb lévő, üvegkupola borítású teraszról a budapesti tetők és utcák sosem látott látványa miatt, s a fentebb lévő hatalmas tetőterasz is meglehetősen inspiráló hely sok tevékenység számára. Én leginkább gyakran bámulnám innen az Andrássy utat, a lentről láthatatlan szemközti ház kicsiny, de nagyon otthonosnak tűnő tetőteraszát, a távolabbi budai hegyeket, s persze élveznem a ragyogó kék eget, a napsütést is.
A hétköznapi halandó számára az Alexandra Könyváruháznak köszönhetően, a földszint könyvesboltként, a pompás, pazar, lenyűgöző Lotz-terem kávéházként látogatható lesz. Majd kiugrok a bőrömből, hogy mielőbb kortyolhassam kedvenc feketémet a kis kávézóasztaloknál. A tervek szerint itt is folytatja remek szokását Alexandra, alias Matyi Dezső, kinek áldassék a neve (imáiba foglalnám, ha imádkoznék) ezért is, azaz kulturális programok is látogathatók lesznek majd e lenyűgöző teremben.
Nyílj meg Lotz-terem, s élj örökkön örökké! (Nyitás: várhatóan októberben.)
http://www.parizsinagyaruhaz.hu/
http://magyarorszagfenyjezetek.blogspot.com/2009/09/budapest-parisi-nagyaruhaz.html

2009. szeptember 16., szerda

Nem hiszek a könyvekben (?)

"Ha az ember meg akar tanulni valamit, nem könyvhöz fordul. Beszél valakivel. Nem hiszek a könyvekben." Mondja Ibrahim úr az Ibrahim úr és a Korán virágai-ban (Eric-Emmanuel Schmitt, Európa, 2005, 77 p.). Azt is mondja, hogy "...akinek Isten nem fedte fel az életet közvetlenül, az könyvekből sem fogja megérteni."

Épp most találtak rám ezek a mondatok, amikor bennem is hasonló kételyek születtek a könyvek kapcsán.

Van, hogy nagyon hasznosak, segítenek megoldani problémákat, vagy legalább átgondolni, ki lehet kapcsolódni a társaságukban és megannyi előnyt sorolhatnánk még. De ne vegyék el az időt az élettől! Ne vegyék el a teret az élettől! Helyedre, könyv!

Nem mellesleg, az Ibrahim úr és a korán virágait szívből ajánlom. Nem rabol sok időt a 77 oldalával, tele van élettel és persze a halál sem marad el. Megérint mindkettő.


http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=809

2009. szeptember 15., kedd

Meghalt Patrick Swayze

Talán infantilizmus, talán nem, de úgy éreztem, ha vele néztem mozit, hogy valami eleven lelki szál összeköt vele.
Nagyon igazságtalan az 57 év. Abból is az utóbbiak egy ronda és agresszív betegséggel.
Kár, hogy elmentél.
Holtpont. Az egyik kedvenc filmem veled.
Örök nyugalom, a pokolba veled.

http://edition.cnn.com/2009/SHOWBIZ/Movies/09/14/patrick.swayze/index.html?eref=igoogle_cnn

Állati nagy buli Törökbálinton!

A Lelenc Kutyamentő Egyesület hírlevelének adok itt otthont...

Évek óta követed az Illatos úti eseményeket? Érdekel, hogy megy ez máshol? Gyere el szeptember 18-19-20-án az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. törökbálinti üzletének nyitó bulijára!

A rendezvényre látogatók megismerkedhetnek az Alpha-Vet Kft Állatmentési részlegének munkájával, hogyan, miképpen történik a kóbor állatok begyűjtése. Találkozhattok az állatmentőkkel együtt dolgozó ASKA (Alpha Segítő Kéz Alapítvány) védenceivel, és munkatársaival. Betekintést nyerhettek az alapítvány mindennapjaiba az ebek beérkezéstől, a gazdára találásig.

Találkozhattok a Lelenc Illatos útról mentett kutyáival is, akik meghívást kaptak a rendezvényre. Az ebek mellett állatorvos, kutyakozmetikus, és rengetek szórakoztató program várja az érdeklődőket. A részletes programot megtalálod a http://www.alphazoo.hu/ oldalon!

Ha bármelyik napon vállalnál fuvarozást, kutyapesztrálást, hogy minél több Lelences eb jusson el a bulira kérjük az info@lelenc.hu címen, vagy a 30/500-0209 számon jelentkezz!

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a bizalmat, támogatást! 20 millió forint 1% felajánlás érkezett a Lelenc ebek ellátására. A magunk előtt görgetett adósságok miatt és a romló gazdasági helyzet miatt így is nagyon ki van centizve a gazdálkodásunk, de erőt ad, hogy ilyen sokan bíznak bennünk, jónak tartják, amit és ahogyan dolgozunk az állatvédelemben.

Más. http://www.nemetjuhaszkutyamentes.hu/ címen elindítottunk egy oldalt, ahol szeretnénk összegyűjteni az ország területén gazdát kereső német juhászkutyák és típusos keverékeik hirdetéseit, ezzel is javítva az ebek gazdihoz kerülésének esélyeit. Miért épp a német juhász? Mert rengetegen vannak! A Lelencnél is folyamatosan legalább négy német juhász, vagy keveréke keres gazdát, országosan a számuk megdöbbentő. Várjuk minden szervezettől és ideiglenes befogadótól az adatokat! Az elveszett ebek hirdetésére is van lehetőség.

Kérjük küld tovább levelünket barátaidnak, ismerőseidnek, kollégáidnak!

Lelenc Kutyamentő Egyesület

www.lelenc.hu

2009. szeptember 13., vasárnap

Egy heti kult-túrám Budapesten

Szerencsések vagyunk, kik e városban, Budapesten lakunk.

Győzzél választani a számtalan program, kiállítás, előadás, koncert, miegymás között.

Az elmúlt egy hétben legalább nyolc programon jártam, s mentem volna még többre is, ha egyszerre lehettem volna több helyen.

Benéztem a Mai Manó Csillaglesen – Űrlenyomat c. fotókiállítására. Hát van egy-két izgalmas felvétel, de többségéban valahogy olyan élettelen és valószínűtlen az űrvilág a fotókon. Színek, pöttyök, homályok címmel összegezném a látottakat.

Kinéztem az ARC Restart című plakátkiállítására is. Ettől sem lettem lelkes.

Az IPM-klubban, mely a New York Palotába „költözött”, a Mekong-folyóról tartott előadást Juhász Árpád, aki meglehetősen felületesen készült, ugyanis nem tudta kezelni a projektort, mely bénázást ugyan humorral elütötte a moderátor, de mégis… Maga az előadás-éleménybeszámoló persze érdekes volt. Nem tudom feledni a vietnámiaknak az amerikai katonák ellen állított, horrorélményeket nyújtó csapdáit, s hogy ezen szúró-nyársaló alkalmatosságok, s a földalatti ösvények, manapság turistalátványosságként működnek…

Kinéztem a BNV-re, ahol a kínai pavilonban valamilyen rejtélyes oknál fogva számtalan indiainak látszó ékszer, sál és kelme volt. Minimum 2 órás sétával jár a BNV-látogatás. A hullámos tetővel fedett sétány, mely összeköti a pavilonokat, jó megoldás.

Voltam rendőrnapon is, ahol a lovasrendőröket, pontosabban lovaikat vettem közelebbről szemügyre. Hihetetlen türelmes állatok, ellepték őket a környéken fellelhető gyerekek, de meg sem kottyant nekik a zsivaj s a tolakodó simogatás, a hátukraülés.

A Vígszínház nyílt napjára is benéztem. Kb. 3 millió más ember is kíváncsi volt a programra, mert az előcsarnokban lépni nem lehetett. Így a kulisszajárásról lemondtam, de A nő vágya és a Játék a kastélyban c. darab főpróbájára sikerült beülni. A nő vágya egy párizsi áruház neve, s bár a darabban ének-zene is van, nekem szikárnak, sivárnak tűnik. Színesebb A játék a kastélyban c. darab, melynek októberben lesz a bemutatója, s egyik főszereplője Lukács Sándor lesz. Izgalmas volt látni, hogyan korrigál a rendezői instrukcióra a színész, hol árnyalatnyit, hol többet, hogy minél kifejezőbb, érthetőbb legyen a játék.

A Magyar Dal Napja remek vállalkozás, a Klubrádió színpadán hallgattam Karácsony Jánost és Bíró Esztert és egy rövid ideig a MÜPA dzsesszdalaiba is belehallgattam. Kár, hogy nem lehettem egyszerre több helyen!

Így telnek a napok errefelé.

Az egyén szabadsága

Az utóbbi időben rászoktam a munkába jövés-menéssel járó tömegközlekedés idejére iktatott olvasásra. Meglepően hatékony technika! Az egyén szabadsága a döntés, hogy a bambulás és önelemzés hülyesége helyett mégiscsak jobb a holtidőt valami szórakoztatóbb dologgal feltölteni.

Munkába menet 15 perc, vissza is hasonló időtartam jut olvasásra. Többször is sikerült sok száz oldalas könyveknek, kissé komótosan, de biztosan a végére jutni…

Viszont a blogírásról szinte teljesen leszoktam, pedig, ha másra nem is, de agykarbantartásra talán jó, ám mindig van valami, ami érdekesebb a saját marhaságaimnál.

Egy 94-ben kiadott regény (Európa Kiadó), Noah Gordon: Sámán c. 757 oldalas regényének végére jutottam a héten. A könyv, terjedelme és súlya ellenére, jó társaságnak bizonyult a „közösségi közlekedésben”, szórakoztatott, ráadásul volt benne egy fontos bekezdés.

A regényben, a 19. századi Amerikában egy család két nemzedékének hétköznapi, de történelmi eseményekkel átszőtt életét követhetjük. Kegyetlen gyilkosság, polgárháború, szerelem, butaság, aljasság és a többi borzalom ami az emberrel jár, színezi az eseményeket.

A főszereplőt, Rob. J. doktort szíven ütötte a polgárháború, mely egy bonyolult háború, bonyolult lelkületű nemzet tagjai közt folyt. A faji zavargások, gyilkosságok mindennaposak voltak. „Az amerikai születésű protestánsok gyűlölték és elnyomták a katolikusokat és a bevándorlókat, a katolikusok és a bevándorlók viszont lenézték és halomra ölték a négereket. Úgy tűnt, mintha gyűlöletének táplálásához mindkét csoportnak a nála gyengébbek csontvelejére lenne szüksége… Amikor Rob J. az állampolgárság felvételére készült, alaposan tanulmányozta az Egyesült Államok alkotmányát, és csodálattal olvasta rendelkezéseit. Most rájött: az alkotmány megfogalmazóinak zsenialitása abban állt, hogy előre látták az ember jellemhibáinak és az ártó szándéknak fennmaradását a világban, és arra törekedtek, hogy az egyén szabadsága legyen az a törvényi realitás, amelyhez az országnak újra és újra vissza kell térnie…”

Az utolsó mondathoz nem érdemes semmit hozzátenni, ha megpróbálod, sosem jutsz a végére.