Egy heti kult-túrám Budapesten

Szerencsések vagyunk, kik e városban, Budapesten lakunk.

Győzzél választani a számtalan program, kiállítás, előadás, koncert, miegymás között.

Az elmúlt egy hétben legalább nyolc programon jártam, s mentem volna még többre is, ha egyszerre lehettem volna több helyen.

Benéztem a Mai Manó Csillaglesen – Űrlenyomat c. fotókiállítására. Hát van egy-két izgalmas felvétel, de többségéban valahogy olyan élettelen és valószínűtlen az űrvilág a fotókon. Színek, pöttyök, homályok címmel összegezném a látottakat.

Kinéztem az ARC Restart című plakátkiállítására is. Ettől sem lettem lelkes.

Az IPM-klubban, mely a New York Palotába „költözött”, a Mekong-folyóról tartott előadást Juhász Árpád, aki meglehetősen felületesen készült, ugyanis nem tudta kezelni a projektort, mely bénázást ugyan humorral elütötte a moderátor, de mégis… Maga az előadás-éleménybeszámoló persze érdekes volt. Nem tudom feledni a vietnámiaknak az amerikai katonák ellen állított, horrorélményeket nyújtó csapdáit, s hogy ezen szúró-nyársaló alkalmatosságok, s a földalatti ösvények, manapság turistalátványosságként működnek…

Kinéztem a BNV-re, ahol a kínai pavilonban valamilyen rejtélyes oknál fogva számtalan indiainak látszó ékszer, sál és kelme volt. Minimum 2 órás sétával jár a BNV-látogatás. A hullámos tetővel fedett sétány, mely összeköti a pavilonokat, jó megoldás.

Voltam rendőrnapon is, ahol a lovasrendőröket, pontosabban lovaikat vettem közelebbről szemügyre. Hihetetlen türelmes állatok, ellepték őket a környéken fellelhető gyerekek, de meg sem kottyant nekik a zsivaj s a tolakodó simogatás, a hátukraülés.

A Vígszínház nyílt napjára is benéztem. Kb. 3 millió más ember is kíváncsi volt a programra, mert az előcsarnokban lépni nem lehetett. Így a kulisszajárásról lemondtam, de A nő vágya és a Játék a kastélyban c. darab főpróbájára sikerült beülni. A nő vágya egy párizsi áruház neve, s bár a darabban ének-zene is van, nekem szikárnak, sivárnak tűnik. Színesebb A játék a kastélyban c. darab, melynek októberben lesz a bemutatója, s egyik főszereplője Lukács Sándor lesz. Izgalmas volt látni, hogyan korrigál a rendezői instrukcióra a színész, hol árnyalatnyit, hol többet, hogy minél kifejezőbb, érthetőbb legyen a játék.

A Magyar Dal Napja remek vállalkozás, a Klubrádió színpadán hallgattam Karácsony Jánost és Bíró Esztert és egy rövid ideig a MÜPA dzsesszdalaiba is belehallgattam. Kár, hogy nem lehettem egyszerre több helyen!

Így telnek a napok errefelé.