Volt szerencsém Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? és Magas labda c. kötetének könyvbemutatóján részt venni november 12-én a PIM-ben. Telt ház volt a Vörös Szalonban.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.
2009. november 16., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Iszonyatosan régen láttam Tóth Krisztinát. Kamasz voltam, ő is. Ha jól emlékszem, már akkoriban jó verseket írt.
VálaszTörlésNagyjából 10 éve lehet kedvenc költőm.
VálaszTörlésRendkívül tehetségesnek tartom.
A történet tényleg rémes. A szenvedés teli magányos halál és az ezzel való nem szembenézés. A részvét (=részvétel) megtagadása. Csak akkor vagyunk jók egymásnak, ha strammak és hasznosak vagyunk. A többi menekülésre ad okot. Ez van.
VálaszTörlés