2009. július 22., szerda
A Pákozd-Sukorói Arborétum reterátja
Napfényes, szellős, zöldövezeti kló várja vendégeit.
Kistó 10 perces sétára, múzeum fél percre, kilátó 5 percnyire.
2009. július 3., péntek
Capa-kiállítás a Ludwigban
Legtöbbünk egész életében nem él annyit, mint Capa egy hét alatt.
Monumentális események, fajsúlyos emberek fotói a Ludwig Múzeum falain. Cápa úr valódi poklokban járt masinájával, míg mi idehaza szúnyogcsípés nagyságrendű események miatt sápítozunk.
Budapest, Berlin, Párizs, Trockij, Hemingway, spanyol polgárháború, Kína, Olaszország, normandiai partraszállás, Franciaország, Németország, Szovjetúnió, Izrael, Kelet-Európa és a végállomás: Indokína képekben, Capa-filozófia szerint: hátborzongatóan közelről.
A Ludwigban október 11-ig láthatók a fotók, utána országjáró körútra indul a kiállítás. Nézd meg!
http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=476&menuId=43
2009. február 28., szombat
Egészségkul-túra
Jobbsorsom (mert időben) vagy balsorsom (mert egészségügyi intézménybe kerülni, saját értékelésemet tekintve, rendkívül magas kockázatot jelent az egészségre) a méhnyálkahártya-polip csápjai közreműködésével az egészségügy karjaiba vetett. Az egészségügyi intézményekről szerzett tapasztalataim és rémképeim egy irányba mutattak: a lidérc és lúdbőr felé. A végletekig leromlott állagú épületek, a csüggesztő várakozások, a szervezetlenség, a véletlenül sem hatékony működés gondolata önmagában kétségbeejtő, és ehhez még bármilyen betegség… Brrrr.
Az orvosi ellátásom, a műtétem (egészségügyi küret) a labor- és egyéb vizsgálatok a BLESZ (Belváros-Lipótváros Egészségügyi Szolgálat - (http://www.blesz.hu/page.php?1001) keretein belül történtek.
Belvárosi munkahelyemből adódóan „járok” a munkahelyemtől pár percnyi sétára lévő BLESZ-be.
Jó ideje ámulok a szóban forgó intézmény – különösen a máshol tapasztaltakkal összevetve – korszerű és kellemes kivitelű épületén. Na, de hogy online is lehetséges előjegyzés rendelésekre...? Tényleg Magyarországon vagyok, vagy álmodom? Állami egészségügyi intézményben online-előjegyés? Lehetetlen. A nőgyógyászaton kipróbáltam, és működött! Kizárt, hogy egyáltalán van – gondoltam. Persze, ha van is ilyen menü a honlapon, biztosan nem működik, vagy nem úgy ahogy kellene – folytattam a kételkedést. De de. És a rendelésen tényleg nem kellett sokat várni. A nőgyógyászaton előjegyezték a következő hétre az egynapos sebészeti beavatkozást, majd elláttak a megfelelő, laborba irányító papírokkal és közölték, hogy a műtétszervező asszisztens majd hívni fog pár nap múlva egyeztetés miatt. – Ja, persze. És tényleg hívott pár nap múlva. Hogy milyen időpont jó nekem az altatóorvossal való egyeztetésre? – Ja, hogy itt nem felsőbbrendű utasításokkal delegálnak ide-oda? Kifejezetten kedves és informatív volt a szervezőasszisztens, Borbulya Mária. Az altatóorvosnő úgy szintén kimerítően informatív és a kérdésekre készségesen válaszoló volt. A labor jól szervezetten működött, az itteni hatalmas alapterületű és kultúrált vécé párját ritkítja.
Az altatóorvossal való találkozáskor kettő, nyomtatott két oldalas tájékoztatót kaptam. Az egyik az érzéstelenítés, altatás kapcsán, a másik az egynapos sebészetről közölt tudnivalókat.
Ez az egyik mantrám egészségügyi intézményben, hogy miért nem képesek a kezembe nyomni egy általános tájékoztatót, hogy ne a memóriámra legyen bízva mit jegyzek meg a tudnivalókról… Kézenfekvő megoldás, mégsem találkoztam még vele sosem… Gratulálok!
Az egynapos sebészethez vezető íves lépcsőházban fémalapú gömb alakú, dekoratív alkotás, a váróterem íves-átriumos tetejével szép és fényes-világos hely, ottjártamkor festményekkel a falon. (Még egyszer: Magyarország 2009., állami egészségügy.)
Czikmántory Péter nőgyógyász végezte az egészségügyi küretet. Mind a rendelésen, mind a műtét alkalmával pont olyan hangot ütött meg, amit kell, informatív, udvarias, kedves pont jól adagolva mindegyiket, se nem sokat, se nem keveset. A nővérek, asszisztensek is mind figyelmes, kedves, szakmájukban kiváló emberek benyomását keltették.
2009. február 12., csütörtök
Sötétség
Emberek, rátok szállt a teljes sötétség?
PS:
1. Nézzük a hisztéria pozitív oldalát. A nyomorügy legalább napirenden van.
2. A 'cigánybűnözés' logikáján haladva, javaslom használni az előbbi kifejezést preferálóknak a következő fordulatok alkalmazását: politikusbűnözés (uszítók és pénzlenyúlók), orvosbűnözés (hálapénz), papbűnözés (pedofilok), mesteremberbűnözés (nem adnak számlát, nem teljesítik a vállalt feladatot vagy ha igen, pocsékul), stb.
2008. október 29., szerda
Magyarország története képekben - könyvbemutatón jártam
A kitűnő Mai Manósok hírleveléből szereztem tudomást a Magyarország története képekben c. kötet október 27-ei bemutatójáról. A könyvet Gyurgyák János jegyzi. A helyszín a nagyszerű Magyar Fotográfusok Háza (a Manó) Napfényműterme volt, ám a sok jó ember alig fért el benne.
A moderátor a remek humorú Kőrösi Zoltán volt, gátlástalan iróniájával tálalta ki, hogyan vette rá a szerző, Gyurgyák János – mindössze egy-két héttel ezelőtt – a moderátorságra. Az is kiderült, hogy egyik recenzens sem kapott meghívót a bemutatóra. Kőrösinek egy hosszas alkudozás után egy kompromisszumos helyre kellett elmennie a súlyos kötetekért, melyek egész napos hurcolás után vastag hurkákat vágtak a kezén. De ne nem menekülhetett sorsa elől… és most itt van.
Hasonlóképp járt Romsics Ignác is, kinek könyvtervei előmozdítását Gyurgyák akkor látta tárgyalhatónak, ha Romsics elvállalja a könyvbemutatót. Vince Mátyás, aki szintén a könyvről szólt, Gyurgyákot mazochistának kiáltotta ki, ugyanis a bemutató előtt mindannyiukat arra ösztönözte, hogy kritizálják a könyvet a bemutatón.
Nosza, meg is fogadták a bíztatást a felkért szereplők.
Komoróczy Géza kritizálta már magát a címet, hiszen a kötet Magyarországnak csak az 1867 utáni történetére fűz fel képeket. Hiányolta – elsősorban – a hétköznapi zsidóság képeit. A szerző nemzetközi fotóarchívumokban való kutakodását is keveselte. Erre később Gyurgyák reagált, mely szerint a környező országok archívumai 30-40 ezer kilométert jelentettek az autója kilométerórájában. Komoróczy plusz kötetbe kívánkozó mutatókat, jegyzéket is óhajtott volna látni.
Romsics Ignác nem így szerkesztette volna a kötetet. Különösen a 3. kötetet nem így. A 89 utáni időszak is történelem – ezt az érát sokkal bővebben ábrázolta volna, és nemcsak Tesco-képekkel, pornóval… Mindezzel együtt páratlan és hatalmas munkát tett le az asztalra Gyurgyák – vélte Romsics Ignác.
A könyvet bemutatók abban egyetértettek, hogy gyengéi ellenére is nagyszabású, páratlan munkáról van szó (2500 kép szerepel benne), s jó lenne, ha a jelenlegi luxus kötet értékesítése után (19.800,- Ft a három kötet) a közoktatásba, a könyvtárakba is eljutna, azaz közkinccsé válna a könyv anyaga, akár DVD-n, akár például a Sulinet keretében.
Gyurgyák kiemelte, hogy könyve főszereplője nem a politikai elit, hanem a munkások és a parasztság, azaz a történelem alulnézetből.
A rendkívül agilis és életrevaló Gyurgyák János arról is informálta hallgatóságát, hogy a kötet a kiadónak 30-40 millió forintjába került, s hogy senki más nem támogatta a megjelentetést.
Mindezek után jött Ungváry Krisztián tokaji borainak bemutatása, kóstolgatása. A népek terelgetésének kezdeti nehézségei, valamint az első kortyok legurítása, majd sajttal való semlegesítése után további rendkívül kellemes percekből álló óra következett, melynek során ismétlődött a kortyolgatás, sajtmajszolás, valamint az Ungváry-féle jóízű és humorú borismertető. Nálam az első körös Egri bikavér szikár, de karakteres szárazsága és az utolsó Tokaji Vayi Cuvée édes, gyümölcsös kényeztetése jött be az első döntetlen helyre.
Lapozgatni a kötetet és bort kóstolgatni… Hmmm, ez ám az élvezet!
De térjünk vissza a kötetre: le a kalappal előtte!

