Az egyén szabadsága

Az utóbbi időben rászoktam a munkába jövés-menéssel járó tömegközlekedés idejére iktatott olvasásra. Meglepően hatékony technika! Az egyén szabadsága a döntés, hogy a bambulás és önelemzés hülyesége helyett mégiscsak jobb a holtidőt valami szórakoztatóbb dologgal feltölteni.

Munkába menet 15 perc, vissza is hasonló időtartam jut olvasásra. Többször is sikerült sok száz oldalas könyveknek, kissé komótosan, de biztosan a végére jutni…

Viszont a blogírásról szinte teljesen leszoktam, pedig, ha másra nem is, de agykarbantartásra talán jó, ám mindig van valami, ami érdekesebb a saját marhaságaimnál.

Egy 94-ben kiadott regény (Európa Kiadó), Noah Gordon: Sámán c. 757 oldalas regényének végére jutottam a héten. A könyv, terjedelme és súlya ellenére, jó társaságnak bizonyult a „közösségi közlekedésben”, szórakoztatott, ráadásul volt benne egy fontos bekezdés.

A regényben, a 19. századi Amerikában egy család két nemzedékének hétköznapi, de történelmi eseményekkel átszőtt életét követhetjük. Kegyetlen gyilkosság, polgárháború, szerelem, butaság, aljasság és a többi borzalom ami az emberrel jár, színezi az eseményeket.

A főszereplőt, Rob. J. doktort szíven ütötte a polgárháború, mely egy bonyolult háború, bonyolult lelkületű nemzet tagjai közt folyt. A faji zavargások, gyilkosságok mindennaposak voltak. „Az amerikai születésű protestánsok gyűlölték és elnyomták a katolikusokat és a bevándorlókat, a katolikusok és a bevándorlók viszont lenézték és halomra ölték a négereket. Úgy tűnt, mintha gyűlöletének táplálásához mindkét csoportnak a nála gyengébbek csontvelejére lenne szüksége… Amikor Rob J. az állampolgárság felvételére készült, alaposan tanulmányozta az Egyesült Államok alkotmányát, és csodálattal olvasta rendelkezéseit. Most rájött: az alkotmány megfogalmazóinak zsenialitása abban állt, hogy előre látták az ember jellemhibáinak és az ártó szándéknak fennmaradását a világban, és arra törekedtek, hogy az egyén szabadsága legyen az a törvényi realitás, amelyhez az országnak újra és újra vissza kell térnie…”

Az utolsó mondathoz nem érdemes semmit hozzátenni, ha megpróbálod, sosem jutsz a végére.

A Pákozd-Sukorói Arborétum reterátja

Íme, ő lenne az, ki hívogat, csalogat...
Napfényes, szellős, zöldövezeti kló várja vendégeit.
Kistó 10 perces sétára, múzeum fél percre, kilátó 5 percnyire.

Ja és akár pillangóval is találkozhatsz, ha beülsz!
Az arborétumi belépő 600,- Ft.
Ha nincs nemzeti fejlesztési tervből néhány milliárdos támogatás, már egy normális vécét sem lehet építeni?

Inkább a bokor!
Nesze neked turizmus.

Capa-kiállítás a Ludwigban

Tegnap a Robert Capa-kiállítás megnyitóján voltam. Bajnai, Hiller, a kurátor és az amerikai intézetet képviselő úriember beszédének meghallgatása, valamint a vendégváróként kínált tucatnyi Raffaello-golyó felfalása után beszabadulhattunk a kiállítótérbe. Nem volt nehéz a lépcsőn tömött sorokban állókat a lifttel megelőzni... Na de "kalandjaim" üresek és súlytalanok a falakon csüngő fotókon látottakhoz képest.
Legtöbbünk egész életében nem él annyit, mint Capa egy hét alatt.
Monumentális események, fajsúlyos emberek fotói a Ludwig Múzeum falain. Cápa úr valódi poklokban járt masinájával, míg mi idehaza szúnyogcsípés nagyságrendű események miatt sápítozunk.
Budapest, Berlin, Párizs, Trockij, Hemingway, spanyol polgárháború, Kína, Olaszország, normandiai partraszállás, Franciaország, Németország, Szovjetúnió, Izrael, Kelet-Európa és a végállomás: Indokína képekben, Capa-filozófia szerint: hátborzongatóan közelről.
A Ludwigban október 11-ig láthatók a fotók, utána országjáró körútra indul a kiállítás. Nézd meg!
http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=476&menuId=43

Egészségkul-túra

Jobbsorsom (mert időben) vagy balsorsom (mert egészségügyi intézménybe kerülni, saját értékelésemet tekintve, rendkívül magas kockázatot jelent az egészségre) a méhnyálkahártya-polip csápjai közreműködésével az egészségügy karjaiba vetett. Az egészségügyi intézményekről szerzett tapasztalataim és rémképeim egy irányba mutattak: a lidérc és lúdbőr felé. A végletekig leromlott állagú épületek, a csüggesztő várakozások, a szervezetlenség, a véletlenül sem hatékony működés gondolata önmagában kétségbeejtő, és ehhez még bármilyen betegség… Brrrr.

Az orvosi ellátásom, a műtétem (egészségügyi küret) a labor- és egyéb vizsgálatok a BLESZ (Belváros-Lipótváros Egészségügyi Szolgálat - (http://www.blesz.hu/page.php?1001) keretein belül történtek.

Belvárosi munkahelyemből adódóan „járok” a munkahelyemtől pár percnyi sétára lévő BLESZ-be.

Jó ideje ámulok a szóban forgó intézmény – különösen a máshol tapasztaltakkal összevetve – korszerű és kellemes kivitelű épületén. Na, de hogy online is lehetséges előjegyzés rendelésekre...? Tényleg Magyarországon vagyok, vagy álmodom? Állami egészségügyi intézményben online-előjegyés? Lehetetlen. A nőgyógyászaton kipróbáltam, és működött! Kizárt, hogy egyáltalán van – gondoltam. Persze, ha van is ilyen menü a honlapon, biztosan nem működik, vagy nem úgy ahogy kellene – folytattam a kételkedést. De de. És a rendelésen tényleg nem kellett sokat várni. A nőgyógyászaton előjegyezték a következő hétre az egynapos sebészeti beavatkozást, majd elláttak a megfelelő, laborba irányító papírokkal és közölték, hogy a műtétszervező asszisztens majd hívni fog pár nap múlva egyeztetés miatt. – Ja, persze. És tényleg hívott pár nap múlva. Hogy milyen időpont jó nekem az altatóorvossal való egyeztetésre? – Ja, hogy itt nem felsőbbrendű utasításokkal delegálnak ide-oda? Kifejezetten kedves és informatív volt a szervezőasszisztens, Borbulya Mária. Az altatóorvosnő úgy szintén kimerítően informatív és a kérdésekre készségesen válaszoló volt. A labor jól szervezetten működött, az itteni hatalmas alapterületű és kultúrált vécé párját ritkítja.

Az altatóorvossal való találkozáskor kettő, nyomtatott két oldalas tájékoztatót kaptam. Az egyik az érzéstelenítés, altatás kapcsán, a másik az egynapos sebészetről közölt tudnivalókat.

Ez az egyik mantrám egészségügyi intézményben, hogy miért nem képesek a kezembe nyomni egy általános tájékoztatót, hogy ne a memóriámra legyen bízva mit jegyzek meg a tudnivalókról… Kézenfekvő megoldás, mégsem találkoztam még vele sosem… Gratulálok!

Az egynapos sebészethez vezető íves lépcsőházban fémalapú gömb alakú, dekoratív alkotás, a váróterem íves-átriumos tetejével szép és fényes-világos hely, ottjártamkor festményekkel a falon. (Még egyszer: Magyarország 2009., állami egészségügy.)

Czikmántory Péter nőgyógyász végezte az egészségügyi küretet. Mind a rendelésen, mind a műtét alkalmával pont olyan hangot ütött meg, amit kell, informatív, udvarias, kedves pont jól adagolva mindegyiket, se nem sokat, se nem keveset. A nővérek, asszisztensek is mind figyelmes, kedves, szakmájukban kiváló emberek benyomását keltették.

 Hál’ Istennek a műtétből semmire nem emlékszem! A műtétet követő második héten ugyan fertőzés miatt kellett egy antibiotikum-kúra, de minden jó, ha jó a vége. Egyelőre jó. (Mindenesetre a hasonló cipőben járóknak talán nem árt eleve kérni az antibiotikumot.)

 A sok betegségügyi horrortörténet után, üdítő (reményt keltő?) tapasztalat.

 Terjedjen ragályként e külcsín és belbecs! – szól az egészségügynek szóló áldásom.

Sötétség

Zavar az együttélés normáit be nem tartó (a buszon hangoskodó, a rongáló, a szemetelő, a dohányfüstöt rám fújó, stb.), a tyúktolvaj, az ingatlanpanamázó, no de pláne a parlamenti képviselő költségelszámolása számla nélkül, de még jobban zavar az egyre ocsmányabbul cigányozó fröcsögés. Úgy látszik a frusztráltak és a lúzerek bűnbakot akarnak. Könyörgöm, attól lesz igazán csak rossz! Rendben, tartsuk nyilván a bűnelkövetőket etnikum szerint. De akkor minden egyes rendőrségi hírnél közöljék az elkövetők etnikumát, nemzetiségét, vallását, magasságát, súlyát. Nyilván ez a megoldás.
Emberek, rátok szállt a teljes sötétség?

PS:
1. Nézzük a hisztéria pozitív oldalát. A nyomorügy legalább napirenden van.

2. A 'cigánybűnözés' logikáján haladva, javaslom használni az előbbi kifejezést preferálóknak a következő fordulatok alkalmazását: politikusbűnözés (uszítók és pénzlenyúlók), orvosbűnözés (hálapénz), papbűnözés (pedofilok), mesteremberbűnözés (nem adnak számlát, nem teljesítik a vállalt feladatot vagy ha igen, pocsékul), stb.