Gyógyír északi szélre

Az Óbudai Társaskörben az őszi nyár miatt, a szabadtéri helyszín helyett a kőépületében láttam a Daniel Glattauer írta színdarabot.

A Gyógyír északi szélre c. romantikus játékban Emmi Rothner (Fullajtár Andrea) elüt egy betűt magazin lemondásról szóló ímélje címzésében, így kerül levélváltásba Leo Leike-vel (Őze Áron).

Emminek férje, a férje révén gyerekei vannak, kapcsolatuk kialakulásának háttere tragikusan szőtt.

Leike, egy se vele, se nélküle kapcsolat, éppen "se vele" szakaszában kapja az első e-maileket Emmitől.

A levelezéssel egy virtuálisan mély, intim világot teremtenek valós életük mellé. A valóság próbája nélkül, nincs kockázat, nem hullik darabokra az egymásról kialakult kép. De folyton rettegnek ettől. Hol távolodnak, hol közelednek egymáshoz. Közben telnek-múlnak a hónapok. Egy kávéházban ugyanabban az időben eltöltenek egy órát, de csak találgatják, melyik vendég lehet Emmi, melyik Leo. A következő, immár igazi találkozást is betervezik...

Fullajtár Andrea női kelléktára kitűnően válogatott. A női praktikák, örömök, dühök, csalódások rendkívül találóan formázottak. Nagyon is ismerősek. Igen, talán pont így szoktam a kezemet az idegességtől ökölbe szorítani és a mutatóujjamba harapni. Még szép, hogy amikor nem látnak!

Mókás, szeretni való, dühítő. Remek és vonzó színésznő.

Őze Áron jól eltalálja a "pasit", a vakarom a tököm, a szagolgatással válogatom a szennyesbe való ruhákat, mókás epizódok.

Akárcsak az istenverte életben, a fájdalom itt sem marad el...

Daniel Glattauer megírta romantikus regényének folytatását A hetedik hullám címmel. Várom színházi adaptációját, mondjuk jövő nyáron, vagy tavasszal!

A Monostori Erőd

A képek Visegrádon, a Monostori Erődben és Komáromban (Szlovákia) készültek.

Nem tudom megmondani honnan az ötlet, menjük Komáromba erődöt nézni!, de tegnap megtörtént.
Bevezetőnek jólesett egy kis visegrádi bobozás, Dunakanyar-bámulat.
Majd még egy órás autózás, s máris a Csillag Erőd bejáratánál voltunk, amely csak 14-16 óra között látogatható, így tovább is álltunk. Az Igmándi Erőd viszont az Asterix-film forgatása miatt van zárva augusztusig. A filmforgatások kedvelt helye eme erődvidék. A Borgiák forgatásának is helyszíne volt a hírek szerint.
Napsütötte, tágas parkoló várja a Monostori Erődbe érkezőket. A napsütötte jelző nem oly örömteli hír kánikulában, ám az erőd nagyrészt föld alatti, de legalább földdel borított és akár 5 méterig terjedő falvastagsága, ha az autót nem is, de immár lábra kelt utasait kitűnően védi az erős napsugárzástól.
Az először idelátogatóknak mindenképpen ajánlom a vezetéssel történő bejárást, mely óránként indul, s csak 200 Ft pluszt jelent a belépésnél. Remek vezető jutott nekünk! Hála a tárlatvezetők istenének! Jenei Róbert tartalmas, könnyed, szórakoztató vezetésének köszönhetően a 1,5 óra úgy röpült el, mintha csak 15 perc lett volna. A jó tárlatvezető olyan mint a fűszer, a szikár tényeken túl jól adagolt anekdotákkal, humorral kelt ámulatot a látogatókban.
A „fűszerezésen” túl, azért is hasznos a vezető igénybevétele, mert az erőd nem minden része látogatható nélküle, s ráadásul némely, ugyan szabadon látogatható, ám igen sötét, de legalább lépcsős, az is különböző vastagságú részén, igencsak elkél az előzetes figyelmeztetés, láb-, csukló- és koponyatörést megelőzendő.
Az újabb és újabb, igen sötét folyosókra kanyarodva, végtelenbe vesző boltívek látványa tárul újra és újra elénk. Gyakran elhangzó fordulat volt például az úúúristen és az a’szta felkiáltás a látogatók szájából.
Elképesztő, lenyűgöző komplexum. Nem irigylem azokat a férfiakat, akiknek itt „teljesedett be” katonasorsuk. Hideg, sötét hálótermek, hatszemélyes közös latrina, dunai fürdés télen-nyáron itt „biztosítva volt”, „cserébe” az életük egy paraszthajszálon függött.

Legalább egyszer látni kell.

Továbbiak az erőd honlapján: http://www.erod.hu/index.php

Egy autogramról

Nem jellemző, hogy az autogramvadászat különösebben lázba hozna. De most begyűjtöttem egy ereklyét.

A június 5-ei, szokás szerint fergeteges Budapest Bár koncerten készítettem a retroszemüveges, retroinges Kiss Tibi képet. A koncert után dedikálás következett. Készültem! Fél éve, a Müpás Quimby koncerten vettem Kiss Tibi Ventilátor blues c. válogatott dalszövegek kötetét, s nagyon kellett bele még valami. S lám, eljött a nagy, holisztikus pillanat. :) Tibcsi orra elé toltam a kötetet, s ekkor azt mondta, ÓÓÓ. Igenis nagy ÓÓÓ-val és az Ó nem volt egyedül, sokan voltak ÓÓÓÓk. Az autogram inkább rajz, vagy olyan izé. :) Nagyon örülök neki!

Beteszem az ereklyét a polcomra. Valószínűleg hamarosan elfeledkezem róla, de aztán majd előkerül, és az, megint jó érzés lesz.

Korda Filmpark és Látogatóközpont

A hivatalos nyitás július 1-jén lesz a Korda Filmparkban. A nyitás előtt viszont fél áron lehet vizitelni az uniós támogatással elkészült etyeki Látogatóközpontban.

Véletlenül sem láttunk a biatorbágyi útelágazásnál Etyeket vagy Korda Filmparkot jelölő táblát, csak a tévút után, visszamenetben látható az Etyek irányába mutató jelzés. Dimbes-dombos, zöldmezős, egykori rakétabázison épült a Stúdió és a Látogatóközpont.

Az elefántagyarakat idéző zárójelek a bejárat látványos elemei, átjutni rajtuk, sajnos, a korán érkezőknek nem lehetett, a parkolóban kellett várakozni az animátorra, aminél el tudnék képzelni szórakoztatóbb programot, ha már egy filmparkban vagyunk. Se mászkálni, se fotózni nem szabad. Útitársam a parkolóból való elbóklászással hívta fel magára a portások figyelmét, s terelték vissza kérlelhetetlenül a „helyére”. Ugyan a visszaigazoló e-mail szerint korábban kell a jegyet a jegypénztárban megvásárolni, de jegypénztárnak nyomát sem láttuk. A hely korábbi szelleméhez igazodva – az egykori rakétabázis szellemére gondolok –, katonás fegyelemben kellett kivárni sorunkat. Remélem, a hivatalos nyitás után kevésbé rideg tartásban várakoztatják majd a látogatókat.

Animátorunktól megtudtuk, hogy fotózni csak a kiállításon és a New York-i utcadíszletben lehet. Máshol nem. Talán azért, mert máshol nincs is mit? Ipari jellegű dobozépületek, elvetett, de még ki nem sarjadt fűmagtömeg között, kissé sivár környezetben vezet az út a kiállítás és a díszletépület között.

Az első látnivaló a kiállítás avagy „filmmúzeum”, ahol többek között Korda Sándor életéből ismerhetünk meg részleteket, filmtechnika-történeti, jelmezes, optikai csalódásokról szóló bemutatót láthatunk. Megismerhetjük az animációs film készítésének fő lépéseit, beléphetünk a Foley-szobába is, ahol a filmes hangeffektusok világába kalauzolják a látogatót. Kókuszdióval mint lópata-zajkeltővel, pohár koccintással mint pohár koccintással ismerkedünk hangeffekt ürügyén.

Majd a New York-i utcadíszletbe vonult át a látogatócsoport. Itt forgatták, az általam nem ismert, Hellboy című filmet. A díszlet talán két éve áll itt, s erősen (f)oszlásnak indultak a nem éppen téglából készült falak, s a Brooklyn-híd lába sem az igazi már. Jelenleg a Borgiák c. filmet forgatják még egy, a főbejárathoz közeli, középkori utcadíszletben, ezért most még nem volt látogatható, de később már bejárható lesz az is.

Időpont foglalás itt.
Legalább másfél órás túrára számíts, kültéren viharkabátban jelenj meg, mert irgalmatlan erős szél fújdogál a környéken.

art on lake

Érdemes a kiállítás honlapján rákészülni a látnivalókra. Magam nem voltam alapos. Utólag átfutva az alkotásokat, jó néhány mellett elsiklottam, észre sem vettem a csónakból.

A Lélek c. alkotás ragadott meg leginkább. Amiképp a betűkből szavak állnak össze, az emberi test sejtjei organizmusokat teremtenek...

Olykor meg a bennszülött búvárkacsák, vízből kiálló püspökfalatkáikkal, ad-hoc műalkotásként mókásítják a látnivalót. Összegezve, szórakoztató csónakkal, kutyával megközelíteni a különböző műtárgyakat.