Norah Jones - Sunrise

A Zila-tortaforma tesztcsapat versenye

Középen a versenyzők, a széleken a zsűritagok:

Pataki János és Zila László

Zila László saját fogásokat ismertet és bevezeti a versenyt.

A zsűri kóstol...

Mint a Zila Kávéház hírlevelének olvasója, e hét közepén meghívót kaptam szombat délelőttre a Zila Tortaforma Tesztcsapat szabadon választott kategóriájának nyilvános zsűrizésére. A Zila tortaforma egy EU-pályázat nyertes, világújdonságnak számító, szabadalmaztatott tortaforma. Ennek kreatív felhasználása volt a verseny témája.

Nem a tervek szerint alakult a nyilvános zsűrizés, a meghívottak nem jelentkeztek vissza kellő számban, így a zsűritagok Zila László és Pataki János cukrászmesterek lettek. (Zila László bevezetőjében elhangzottak szerint, mellesleg, mindketten cukorbetegek.) Mint hoppon maradt nyilvános zsűriző, a vendéglátók kegyeinek köszönhetően végigkóstolhattam néhány sós és édes Zila készítményt. A mákosgubatorta és a répatorta, na meg a sajtos-hagymás-jégsalátás töltelékű kockák kóstolása lehetetlenné tette a díjnyertes torta tesztelését, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy tökmagot se bírtam volna már lenyelni a telítettségtől. Így a győztes sütikről szóló személyes hangú beszámolót most nem áll módomban prezentálni.

Sorolom is a résztvevőket. A versenyzők, háziasszonyként, háziúrként indultak:

• Dienes Ágnes: Rétestorta
• Forgács Melinda: Vulkántorta
• Farkas Melinda: Citormos mákos szelet
• Méhn Niki: Lime Torta
• Faragó Márta & Taksár Ferenc: Őszibarack krémmel töltött mandulástorta
• Somogyi Zoltán/Max: Aludttejes prósza torta(sós és édes töltelékkel)

Az első három helyezett:

1. Vulkántortájával Forgács Melinda (a farmeres hölgyversenyző)

2. Farkas Melinda citromos-mákos szelete

3. Somogyi Zoltán: aludtejes prószatortája

A nyertes Forgács Melinda Karibi vulkántortája, amely Pataki János zsűritag véleménye szerint egy nagyon különleges, harmonikus ízvilágú sütemény. A teljes kiőrlésű lisztből készült piskóta nagyon szaftosra, ízletesre sikerült, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a teljes kiőrlésű liszt különös módon szívja magába a tölteléket.

Gratulálok a győzteseknek és nem is gondolok a paleodiétára holnapig.

A választás jegyében: Gyurcsány Ferenc a Charta-rendezvényen

Hallottam, olvastam: sokan felháborodtak, fanyalogtak, rendre elvitatták a volt miniszterelnök jogát az értékeléstől, számvetéstől. Magam meg azon háborogtam, hogy merik elvitatni bárki jogát, pláne egy volt miniszterelnökét a közszerepléstől.

A Charta-rendezvényen, a program kezdete előtt 40 perccel már szép számú publikum gyűlt össze a nézőtéren. A programra várva a Four Fathers szórakoztatta a várakozókat.

Négy órakor Vitányi Iván lépett a szónoki emelvényre. Kárhoztatta a politikát, amiért csodaváró országunkat nem kigyógyította rákfenéjéből, hanem tetőzte, kihasználta e gyengeségét. Vitányi egyetért OV felhívásával is: itt az idő, na nem a király nélküli királysághoz, hanem ahhoz, hogy a társadalom együtt vállalja a megújulást.

Bauer Tamás szerint: aki otthon marad a választáskor, a 80 évvel ezelőtti múltra szavaz. El kell menni szavazni és demokratikus pártra kell szavazni. Nem demokratikus az a párt, amelyik megakadályozza a vitát, nem ismerteti mit fog tenni. A Jobbiktól annyiban különböztette meg a Fideszt, amennyiben ez utóbbi nagyobb. Kire adjuk a szavazatunkat? TGM-re hivatkozva, a fő kritérium, hogy egy párt milyen törvényeket szavazott vagy utasított el. Emlegette Molnár Lajos nem rég megjelent könyvét, mely szerint olyan iratokat találtak a Fidesz-éra idejéből, ami szerint csökkenteni szándékoztak a kórházi ágyszámot, önrész bevezetéséről s versengő egészségbiztosítókról is szóltak a papírok, ám semmit nem valósítottak meg e tervekből. Gyávák voltak hozzá. Az MSZP-SZDSZ kormány viszont belevágott a kórház átalakításba, a patikaliberalizációba, rendbehozták a biztosítottak nyilvántartását, mely növelte a bevételeket. A biztosítói reformot is megcsinálták volna, ha a népszavazás miatt az nem lehetlenül el.

Szerinte - és ezzel magam is egyetértek - a Fidesz a nemzeti ügyek ellenzékeként működött.

Gyurcsány Ferenc volt a harmadik szónok. Beszédében kitért szenvedélyes természetére, "cifra" beszédére. Összegezte az elmúlt évek fő lépéseit, hibáit és erényeit. Mint például 2002-től megerősödőtt a parlamenti kultúra, a korábbi három hetenkénti ülésezéstől visszatértek a hetenkénti ülésezéshez.

A nagyjából 1500 milliárdos hiányért a felelősséget a következők szerint osztotta fel: a felét a Medgyessy-kormány jóléti intézkedései, egyharmadát az Orbán-kormány tevékenysége, egyhatodát a Gyurcsány-kormány költései okozták. Mindezek sok jószándékú, tisztességes célú intézkedést is jelentettek, ám 2006. után már csak a visszafordulásra volt lehetőség.

Az elmúlt években sok autópálya, híd, nagyberuházás készült el. Ezeket a magyar adófizetők építették, nem a kormány. Gyurcsány saját értékelése szerint 2006-ban rosszul mérte fel erőiket. Tévedett, amikor azt hitte, az igazság és az akarat elég a győzelemhez. Nem vette észre a különbséget a választók reformszándéka és reformtűrőképessége között. De ebből nem az a tanulság, hogy ne akarjunk jobb országot teremteni. Viszont nem elegendő sokunk reformszándéka, ha a túlnyomó többség nem akar velünk jönni. Gyurcsány felrótta a Fidesznek, hogy nem a választás racionális alternatívájaként, hanem irracionális gyűlöletkeltőként jelent meg.

A Fidesz-szavazókhoz intézett kérdése: vajon demokrata politikusok azok, akik mindennap korcs, szemét, féreg jelzőket emlegetnek, akik nem határolódnak el a molotovkoktélos támadásoktól?

A Jobbik-szavazókhoz szóló intelme szerint, olyan vita nem létezik, amit a düh, agresszió megoldott volna, abból legfeljebb, még jobban elmélyülő probléma és tragédia származhat. A szélsőségesség pedig, a pokolba juttathatja Magyarországot.

Gyurcsány szerint az elmúlt 20 év legnehezebb választása előtt állunk. Beszéde végén kérte a bizonytalanokat, az MSZP-t támogassák, a csalódásnál legyen bennük erősebb a jövőért érzett felelősség.

Néhány hónapon belül harmadik alkalommal hallgattam Gyurcsány Ferenc beszédét élőben. Mindig inspiráló hatással van rám.

Postamúzeum

E héten kaptam a jópofa, vicces, ilyen-olyan ímélrengetegben egy képösszeállítást az Andrássy út 3. alatti palotáról, melyben a Postamúzeum talált otthonra.

A posta szót hallva, a sorállás, várakozás kellemetlen és hosszú percei jutnak eszembe, nemigen csábít ez éngöm effajta látványosságok felé.

Ám a fotók egy pazar épület tereit mutatták, aminek ellenállni nem bírtam.

Bámulatos ólomüvegbetétek, faburkolatok, Lotz-freskók díszítik a lépcsőház és a belső terek falait, mennyezetét.

A palotát az immár az Új köztemetőben nyugvó Saxlehner András építtette posztókereskedésből és keserűvízforgalmazásból származó vagyonából. Volt itt lakó a gyáriparosok szövetsége és a bélyeggyűjtők egylete is. A szóbeszéd szerint az épületet eladták, a Postamúzeum jelenleg pereskedik a helyért.

Kapucsengővel lehet bebocsáttatást nyerni, utána nem kevés idő, míg a látványra felkészületlen látogató felér az első emeletre, ahol a múzeum található. A lépcsőházban ugyanis egyik ámulatból a másikba esünk a nem túlzottan megvilágított lépcsőház pompás díszei, freskói, lámpái, berakásai láttán.

A múzeum agilis teremőrhölgye szórakoztató kísérőnek bizonyul. Korábban vízlépcsőt rajzolt (ha jól emlékszem), most nyugdíjasként veti bele magát a teremőr, gardedám és tárlatvezető szerepébe. Szívélyesen mutatja be a csőposta működését (megtudjuk, hogy a porszívó szisztémával azonosan működik), delegál bennünket a két telefonfülkébe, hogy kipróbáljuk a sok évtizedes, kurblis masinákat. Fényképészeti tanácsadóként is funkcionálva felhívja a figyelmet a a csillár-tükör kombináció látványára. Szentesi mivoltáról is megtudhatunk egy keveset, amikor az egykori szentesi posta faburkolatú pultjához érünk.

Nézz be ide mielőbb, mert megéri. Ha meg kipenderíti az új tulajdonos a múzeumot, nem lesz lehetőséged bekukkantani ebbe az elbűvölő épületbe.

Oláh Ibolya új albuma

Belehallgatva az El merem mondani c. lemez dalaiba, úgy tűnik dögös album született. Klassz vagy Ibolya, hogy el mered mondani...

Hallgatózom, lelkesedem tovább.