2011. január 30., vasárnap

Joanna Newsom

A hárfa miatt esett a választás Joanna Newsom Müpa-beli koncertjére. Az ismertető szerint kategorizálhatatlan műfajban zenél, énekel. Ha közelíteni akarnak a hozzáértők, akkor az avantgarde, a folk, az indie rock jutna eszükbe.
A jegyvásárlás után belehallgattam youtube-os klippjeibe, s rémülten, dermedten hallgattam. De szeretjük a kihívásokat, lássuk élőben is.
Olyan közönség gyűlt össze, amely összetételében általam sosem tapasztalt volt, nagyon fiatalok, zömmel elvarázsolt külsővel jelentek meg. Honnan jöttek ezek az emberek? Mintha nem is Magyarországon és nem is 2011-ben lettünk volna.
És aztán magas sarkú, csillámló, aranycippelőjében, harangszerű rövid szoknyácskában betipegett az énekes-hárfás-zongorista lányka, mint egy mesebeli lány. Bemutatta zenekarát is, egyikük, Neal Morgan - ugyan maga sem tudta hol, - de Vasárnap koncertet ad valahol Budapesten, hangzott el. Keressünk rá a neten a nevére, és megtudjuk hol.
Nem is tudom mit mondjak. Azt nem hinném, hogy zenéjüket otthoni háttérzenére találták volna ki, ill. Joanna énekét lekeverve, igen.
De Joanna énekével valami egészen különös világba utazhat a koncertközönség. Én ilyet még nem tapasztaltam. Most, 2011-ben, ezen a koncerten éreztem először, hogy a 21. században vagyok. Nem tudom pontosan mitől. Más minőség, más kémhatás. Talán a közönségtől, talán az erős kontrasztoktól, az angyali, szelíd zenét ígérő hangszer, a hárfa és a a cseppet sem szelíd, inkább markáns, elnyomhatatlan, affektálónak ható, hisztérikus hangzású énekhang kombinációjától. Mesebeli, de mégis e világi. Nagyon fura, nagyon érdekes, nagyon egyedi.
Német Juci hangja és affektálása szorozva öttel, legalább.
Élmény volt.



2011. január 18., kedd

period - Vígszínház

A téma alapján akár katartikus előadás is lehetne. De nem az. Minden rendhagyó, az előadás kezdete, este 9, a helyszíne, a Víg hátsó színpada, a színészek keresztbe-kasul jövés-menése az előadás kezdete előtt.
Az érett korú színészek játéka e „modern” rendezésben kínos sajnálatot vált ki, olyasmit, hogy szegények, mire nem kényszerülnek, nem a sajátjuk ez a stíl. A fiatal színészek közül Varjú Kálmán és Mészáros Máté volt meggyőző.
Rohangálás, ordítozás, káromkodás, kényszeres mozgások végtelenített menetben.
Nézd meg, ha a saját világodnál is nagyobb káoszra vágysz, s nincs megoldás válaszokra vársz.
Akarnok módra rendhagyó. Ha kell, ha nem, rendhagyó.
Nem szeretem.

2011. január 14., péntek

Különös

Különös. 85 felett járt majd' egy évtizeddel ezelőtt. Csak néhány napot töltött Magyarországon, előadást jött tartani. Csak néhány órát töltöttem a társaságában. A kedvessége, figyelme máig kitartó hatással volt rám. Soha többé nem találkoztam vele, haza ment Bloomingtonba. Jó egy hete kívántam boldog új esztendőt neki, még válaszolt is rá. Úgy számolt be múlt évéről, mint a betegség okozta fájdalom sivatagáról.
6 nappal később jött halálhíre. Szerencsém volt, még utoljára tudtam "integetni" neki.
S. D., nyugodj békében.

Különös. Csak néhány tízpercet és pár emailt váltottunk. Konferencián járt itt ő is, csak épp Párizsból jött. Annak is már jó pár éve. Hat éve halott már. Ő szelíd-kedves volt.
F. I., remélem békében nyugszol.

Nem tudom mi ez az intelligencia, humánum, kíváncsiság, figyelem és ki tudja még milyen elegyből kevert kisugárzás, de rövid ideig tartó kontaktus alatt képes akár életfogytig tartó hatást kiváltani.

Különös.


2010. december 31., péntek

Quimby megint

Az idén négyszer voltam Quimby koncerten, ezzel pótolva korábbi Quimby-mentes életem hiányosságait.
Ahány koncert, annyi hangulat. A fiúk mindig mindent beleadtak, csak a körülmények változtak így-úgy.

A tavaszi, Szabadság téri elemi élményként maradt emlékezetes.

A Dürer kertben a szervezés, a hosszas sorban álltatás volt rémes, az ottlétre is rátelepedett. A hangosítás sem volt épp frenetikus.

Az A38-as kultúrában kevéssé jártasként a meghirdetett koncertkezdésig óránál hosszabb időre voltam állásra kényszerítve, Petruska András bemelegítés helyett inkább elaltatott, a sok állás elcsigázott. Meg valahogy nem tudok megbarátkozni a szűk hajógyomorban való tartózkodással.

A tegnapi Müpás Quimby hangzás volt a legtisztább, legélvezhetőbb. Jólesett az egész így év végén. Talán még több új számot hallgattam volna meg az új cédéjükről, a Kicsi országról.
Minden dalnak külön színvilágot komponált a Müpa-fénytechnika, remekül. Kárpáti Dódi hajszárítós epizód szerepe, meghökkentő és mulatságos volt.

Ugyanő Livius-szal a zeneszámok között, mint cirkuszban a bohócok, az üresjáratokban gegekkel szórakoztatták a közönséget.
Tibcsi már az A38-on is orrot fújt, úgy látszik azóta se kászálódott ki e nyavajából, mert a Müpában is rövid volt egyik másik tapsrend az orrfújáshoz. Amúgy profi, természetes és remek volt, mint mindig. Ja és a dohányzásról is leszokik, jelentette tegnap este.
Megvettem a Ventillátor blues c. vereskötetét, amit előbb-utóbb dedikáltatnom kell! Valahogy így:

2010. december 23., csütörtök

Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat 3.



A minap, ígérete szerint, telefonon jelentkezett a nyugdíjhivatal főosztályvezetője, miszerint a törvény életbe lépett, ezért hív, ám nem is érdemes időpontot megbeszélnünk a nyilatkozattétel miatt, mert úgyis gyorsan, bármikor elintézhetem az ügyet. Nem is egyeztettünk időpontot, csak reggel besétáltam a nyugdíjhivatalba.
Ma, dec. 23-án reggel kb. 6 percembe került a Fiumei úton az ügyintézés. A 6 percben már a várakozási idő is benne volt. Ehhez gratulálok a Hivatalnak.

Miért maradtam a magán-nyugdíjpénztáramban?
A legfőbb motivációm, hogy zsarolásnak az istennek sem engedek.
A további indokokat az Aegon, magán-nyugdíjpénztári változásokról küldött tájékoztató e-mailje remekül összefoglalja:
"... a nyugdíjjogosultságokat érintő jogszabályok mérlegelése mellett érdemes a maradásról gondolkodni azoknak, akik
- hisznek abban, hogy az európai uniós és magyar jogszabályok jogorvoslatai alapján a pénztárban maradók számára 2-3 év múlva elismerik a most megvont állami nyugdíjjogosultságot, akár visszamenőleg is.
- nem bíznak abban, hogy az állam a következő 20-30 évben ilyen kedvezőtlen demográfiai helyzetben – a legjobb szándék mellett – fenn tudja tartani a rendszert.
- Bíznak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben: ha sokan maradnak, akkor működőképesek maradhatnak a pénztárak..."