Tegnap a Robert Capa-kiállítás megnyitóján voltam. Bajnai, Hiller, a kurátor és az amerikai intézetet képviselő úriember beszédének meghallgatása, valamint a vendégváróként kínált tucatnyi Raffaello-golyó felfalása után beszabadulhattunk a kiállítótérbe. Nem volt nehéz a lépcsőn tömött sorokban állókat a lifttel megelőzni... Na de "kalandjaim" üresek és súlytalanok a falakon csüngő fotókon látottakhoz képest.
Legtöbbünk egész életében nem él annyit, mint Capa egy hét alatt.
Monumentális események, fajsúlyos emberek fotói a Ludwig Múzeum falain. Cápa úr valódi poklokban járt masinájával, míg mi idehaza szúnyogcsípés nagyságrendű események miatt sápítozunk.
Budapest, Berlin, Párizs, Trockij, Hemingway, spanyol polgárháború, Kína, Olaszország, normandiai partraszállás, Franciaország, Németország, Szovjetúnió, Izrael, Kelet-Európa és a végállomás: Indokína képekben, Capa-filozófia szerint: hátborzongatóan közelről.
A Ludwigban október 11-ig láthatók a fotók, utána országjáró körútra indul a kiállítás. Nézd meg!
http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=476&menuId=43
2009. július 3., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése