A Kortárs Építészeti Központ és az OSA Archívum szervezésének köszönhetően 2011. április 9-10-én, az év 100. és 101. napján a 100 év körüli budapesti házak közül nagyjából 50-ben lehetett turistáskodni.
A meghirdetett listán a Százados úti Művésztelepre esett a választásom. Mert ott jövök-megyek néhány méterre évtizedek óta, utazom a 95-ös buszon a Stadionoktól, sokáig mégsem tudtam sokat (semmit lényegében) a létéről.
Meg aztán, tavaly júniusban, egy barátom, akivel aznap éppen nem voltam gyilkos viszonyban, hívott, menjek vele a Százados úti Művésztelepre. Visz valamit, hoz valamit. Már egy-két évvel korábban is jártam ott, de akkor az autóban várakoztam, míg jött-ment. Mi dolgom is lenne nekem az egésszel? De tavaly, szerencsére, valahogy eszemnél voltam és bekísértem.
Különös telep, olyan ütött-kopott, hol gondozott, hol nem, itt egy rakás kő, ott egy gipsz-szobor, horror-rozsdás-törött üveges lámpák, de mégis, valahogy olyan rejtekajtó mögötti, érdekes világot sejtető.
Akkor ifj. Szlávics László éremművészhez vezetett T. feladata. Egy, az If várából már kiszabadult, már megmosakodott, de még nem borotválkozott, hajat sem nyírt Edmond Dantes nyitott ajtót, s engedett bebocsátást műterem-lakásába. Idős. De nem. De ez az őszülő haj. Fogalmam sem volt, hogy végül is hány éves lehet. Szívélyes és vendégszerető volt. Először a másik szobában álló különös órákat méregettem. Karórát nem hordok, zavar, de a nagyobb méretű órák mindig magukra vonják a figyelmemet, azokat szeretem. A Szlávics-óraszobrokon pedig van mit nézni.
Korábban semmiféle érdeklődést nem mutattam az érmek iránt, de a sokfiókos éremtároló tárgyai közti tárlatvezetés minden perce érdekes volt. Máig nem felejtem, a kis híján elejtett, mert kézbevételre "interakcióba" lépett érmére rémület-reakciómat. "Ezek" meg, somolyogtak rajtam! Mennyi néznivaló volt ott! Ez is tetszik. A munkák, a műhely, az egész lenyűgözött. Napokig a hatása alatt voltam.
Mindezen előzmények után, meglátván a Budapest 100 programjában a Százados úti Művésztelepre szóló túrát, nem volt kétséges, hogy mivel töltöm a vasárnap délutánomat.
A Százados úti Művésztelep, az egykori káposztaföldön, egy évszázaddal ezelőtt, alig egy év alatt felépített "művészfalu". Ideiglenesre tervezték, azzal, hogy 10 évvel később Zugligetben építenek újat. Elsodorta az élet a távlatos terveket, a telep maradt, máig. Itt csak művészek között cserélhetnek gazdát a lakások. Sem bejutni, sem kijutni nem könnyű innen.
A túrát, melyen 130 ember vett részt, Szabó Gábor vezette, nagy türelemmel. Hallani, a tömeg miatt, nem mindig lehetett, de mesélt az itt alkotókról, az egymást követő generációkról, a főtéren álló domb alatti óvóhely létéről, hogy egy szobrász nem költözhet emeletre a tonnás kőtömbjeivel, a nagy légterű műtermek kifűtési nehézségeiről, borsos költségeiről. Szabó Gábortól a telep története itt olvasható.
Talán Katona Zsuzsa szobrász sem tudta mire vállalkozik azzal, hogy a programra érkezőket beengedi a lakásába, műtermébe. 130-an vettünk részt a nézelődésen, s ugyan csak tízesével, de mégis csak átgyalogoltunk a művésznő konyháján, műtermén. Köszönjük a nyitottságát!
Levezetésként még egy kört tettünk, s ezeket láttuk:
Bejegyzések
Egy jó kis filmes összefoglaló: http://beyondbudapestsightseeing.blogspot.com/2011/04/budapest-100-afterlife-mohaonlinehu.html
VálaszTörlésNagyon jó kis tárlatvezetést tartottál, Gombócka! :) Katona Zsuzsától van két gyönyörű kis sárgaréz madárkám, békésen megülnek a könyvespolc szélén, ha néha egyiket-másikat a tenyerembe veszem, lassan átveszi a meglepően súlyos kis test a kezem melegét, jólesik tartani, érezni. Van még egy-két ilyen kolónia rejtve Pesten, bár kisebbek, de mindig érdekes bekukucskálni egy ilyenbe. Annak idején rendszeresen látogattam az öreg Vilt szobrászműtermét a Várbazárban és csodák csodája, az Élmunkás téri munkásházakba is beszorítottak minden blokkba egy-egy művészeknek kiutalt műtermet, az irtózatos lakáshiány közepette... De ne politizáljak...
VálaszTörlésDe jó, hogy van saját Katona-madárkád. :)
VálaszTörlésIgen, jó bekukucskálni az ilyen helyekre. Szerintem sokkal több van ebben a helyben is, mint a mostani ütött-kopott "sors". Lehetne itt a telep művészeinek akár állandó szabadtéri kiállítás, rendszeres vagy időszaki "nyitva tartás", esetleg az óvóhelyet kiállítótérré építhetnék. Ilyesmi.