Önkéntes voltam a Kulturális Örökség Napján

Egy júliusi hírlevélben keresett önkénteseket a Kulturális Örökség Napjára a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága.

E-mailben jelentkeztem, önéletrajzot küldtem, majd augusztus elején rövid interjúra mentem a Gondnokság székházába. Augusztus 30-án Dr. Varga Kálmán, a Gondnokság igazgatója mutatta be a szervezet tevékenységét. Volt még rövid tájékoztatás a balesetvédelemről, helyszínnel való ismerkedés és helyzetgyakorlat is. A második, szeptember 8-ai találkozó adminisztrációval és a tárlatvezetők meghallgatásával telt. (A 15-20 fő önkéntes között egyetlen férfi volt. A női önkéntesek között minden korosztály képviselve volt.) Néhány nap múlva e-mailben kaptuk meg a beosztást, mely szerint kétóránként más-más feladatot kellett végezni. A legkevesebben a tárlatvezetést vállalták. Ezen kívül a látogatók fogadását, a Gondnokság kezelésében lévő műemlékek szórólapjainak ismertetését, kiosztását, csoportkísérői feladatokat, „ajtónállói” és pincekísérői feladatokat kaptunk.

Gárdon Kornélia és L. Maár Ildikó, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága munkatársai alapos, lelkiismeretes felkészítést végeztek az önkéntesekkel való munka során, mintha mindig is önkéntesek szervezésével foglalkoztak volna... Lépésről lépésre, találkozóról találkozóra ismerhettük meg a székházat, az intézmény tevékenységét, kaptuk a vártörténeti, a De la Motte – Beer-palota történetéről szóló háttéranyagokat. A honlapon keresztül pedig a Gondnokság kezelésében lévő műemlékekkel ismerkedtünk. Nem győztem megjegyezni a rengeteg információt.

Pincetúra a Dísz tér alatt

Több mint 1350 ember látogatta meg a Palotát a 10 és 18 óra közötti nyitva tartás alatt a szeptember 17-18-ai hétvégén. Az első napon nagyobb volt a zsúfoltság, mert a Dísz tér alatti pincelátogatás is szerepelt a programban, s a folyamatosan érkező látogatók és a pincelátogatásra regisztráltak masszív tömeget alkottak a csehsüvegboltozatos kapualjban. Közben kis epizódok színezték a munkát. Mint például a házban lakó, Yoda nevű angol bulldog, ő időként sétálni vitte idős gazdáját. Yoda a hegyes füleivel tényleg úgy nézett ki mint Yoda. Jól állta a hátvakarást is. Egy látogató kutyát is hozott magával, egy-egy teremben én bébiszitteltem őt. Könnyű dolgom volt, nagyon kulturáltan feküdt a padlón. Vendéglátóként vízzel is kínáltam, nem fogadta el. Szerény kutya.

Összegezve a tapasztalatokat: az elmúlt évben a Palotában 3 fő fogadta a 900 látogatót, ami rendkívül megterhelő volt. A tucatnál több önkéntessel gördülékenyebben, könnyebben ment az 1350 főnyi vendégsereg fogadása. A folyton talpon levés, a különböző hullámokban, de egymás nyomában érkező látogatók nagy igénybevételt jelentettek mind fizikailag, mind a különféle kérdések tekintetében. Attól kezdve, hogy lehetőleg pontos információt kellett adni a várbeli parkolási rendszerről (most se értem), a hol található az Ulpius-házig és a miért támogatja a Norvég állam a kastélyrekonstrukciókat? típusú kérdésekig mindenre.

A munkához kapott háttéranyagok alapján készültünk az éves kastélykártyával országszerte látogatható kastélyokból, Budavár és a De la Motte - Beer-palota történetéből, a Gondokság kezelésében lévő további műemlékekből. Ezekből csak a példa kedvéért röviden ismertetek néhányat.

A 14-15. századi Budavár képe színesebb, mozgalmasabb képet mutatott a mainál. Lakótornyok, az épületeket összekötő boltíves hidak, élénk színezésű falfelületek, fekete, zöld, sárga, fehér kockák, csíkok, barnásvörös faragott kőkeretek tették mozgalmassá a látványt. A festésmaradványok csak tenyérnyi felületeken kerültek elő, így teljes bemutatásukra alig volt mód. A hanyag kezelés, a török hódoltság, a várostrom mind tett arról, hogy az egykori látványt a késői utódok ne élvezhessék. A tűzvészek, lőporrobbanások gyakoriak voltak, de földrengés, villámcsapások is pusztították a korabeli negyedet.

A De la Motte - Beer-palota szobái

A budavári Dísz tér 1849. óta ismert e néven. Sokat látott tér ez. Piacoknak és kivégzéseknek is helyt adott egykoron. E téren áll a De la Motte – Beer-palota, amely jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága székháza. De la Motte Ferenc Károly császári mérnökkari alezredes 1760-1773 között, Beer József Kajetán császári és királyi katona-gyógyszerész 1773-1807-ig volt a ház tulajdonosa, meghatározó szerepük volt a ház mai formájának kialakításában.1963. előtt lakások voltak az épületben, egy lakáskorszerűsítés alkalmával bukkantak elő a kutatósávokban a 18. századi falfestések az épület első emeleti, öt szobából álló barokk térsorában. Két szoba vallási témájú falfestést kapott, az egyik szoba falán a három arkangyal társaságához Nepomuki Szt. János csatlakozik, a másik szoba díszítőfestése Krisztus nagypénteki Szenvedéstörténetének négy mozzanatát ábrázolja. A további három szoba virágfüzér- és rózsamotívumokat, ill. kárpitszegélyt imitáló díszítőfestést kapott. Ekkora bontatlan felületen nem alkot ilyen összefüggő lakóteret egyetlen más budavári polgári lakótér sem, ez indokolná – a tervek között szerepel is, csak a szokásos pénzhiány akadályozza – egy barokk életmód-történeti múzeum létrehozását a palotában.

A szóróanyagokban, háttéranyagokban elmélyedve három, Budapesthez viszonylag közeli műemlékről döntöttem el, hogy amint tehetem, felkeresem.
A Nádasdladányi Nádasdy-kastély nem volt ismeretlen számomra, de most már halaszthatatlan kényszert érzek a felkeresésére. A romantikus stílusú, az angol és skót kastélyok mintájára épült kastélyt építtetői a kor legmodernebb technikájával látták el, úgymint légfűtés-rendszerrel, sínen szállított ebéddel, beszélőcsövekkel.
Roppant kíváncsi lettem a Majkon található kamalduli remeteség 17 cellaházára, templomtornyára és kolostorára. Mindössze néhány évtizedet éltek itt a némasági fogadalmat tett remeték, akik naponta hangosan mondták el imáikat, de a nap többi részében tartózkodniuk kellett a beszédtől. Beszélniük, elöljárójuk engedélyével, évente csak két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük szerint mindazokért is imádkoztak, akik maguk sosem fordulnak Istenhez. A rend feloszlatása után az Esterházy-család az erdei kolostort vadász- és lakókastéllyá alakította. A cellaházakban ma meg is lehet szállni. Sőt külön meditációs ház is rendelkezésre áll.
A dégi, klasszicista stílusú Festetics-kastélyt a hozzá tartozó 1,5 km-es tórendszere miatt látogatnám meg sürgősen. A tórendszer felújítása egyébként jövőre kezdődik pályázati pénzekből. A tóban sziget, a szigeten Hollandi-ház áll. A szigetre egykoron csak csónakkal lehetett eljutni, ma hídon. A ház földszintes részén tehénistálló volt. A tüdőbeteg Festetics Andorné felette lakott, minthogy akkoriban az ammóniával dúsított levegőt és a frissen fejt tejet gyógyító hatásúnak tartották...