Tao Te King Mókus-zenével

Tao Te King. Lao Ce. Weöres Sándor.
Müpa.
Ellenállhatatlan hívószavak.
Tao Te King, titkos gyógyszer mindenféle lelki bajra.
Ha lefekvés előtt beveszek egy adag Tao Te Kinget Kulka János hangján, minden rendű zaklatottságomat elsimítja. Behúz a nagy egészbe, láttatja szomorúságom, zaklatottságom jelentéktelenségét.
A Müpában Kováts Kriszta rendezésében Szirtes Edina Mókus zenéjével három női énekhangon, vonósnégyes kíséretében és elektronikus alapokon hallhattam Az Út és Erény könyvéből egy válogatást.
Az előadás előtt rövid beszélgetés zajlott az alkotókkal és Sári Lászlóval. Sári László szerint filozófiát csak versben szabadna írni, különben használhatatlanná válik. Sári bevezetőjében szólt arról is, hogy Lao Ce-ről tudni kell, ő a világbajnok. 2500 éve egyedül Lenin műveinek kiadása előzte meg, legalábbis egy időben...
Nem ismertem Szirtes Edina Mókus zenei stílusát. Mittudomén. Egy Mókus zenéjére nem voltam kíváncsi. Mókust fényképezni, mogyoróval etetni? az más, na de mókus zenére kíváncsinak lenni?
Szirtes Edina Mókus szép zenébe burkolta a verseket. Szívesen hallgatnám a szövegre írt zeneművet önmagában. Éteri, tiszta, felemelő muzsika. Többnyire a versek lassú aláfestése jellemzi, olykor dinamikus váltásokkal, erős tónusokkal is díszít. Jól sikerült munkának gondolom.
Más kérdés, hogy a versek megzenésítésekor gyakran érzek sajnálatot. Sajnálatot, mert zene és vers: két dudás egy csárdában. A zene leárnyékolja a versek erős kontúrjait. Amikor első alkalommal hallgatok egy dalt anélkül, hogy korábban olvastam volna a szöveget, akkor semmi gondom. De, ha után elolvasom a szöveget, ami több, mint dalszöveg, inkább vers, akkor jön a vers sajnálata.
De mégis szeretek minden olyan vállalkozást, ahol versre, zenére vagy mindkettőre épít a produkció. Kísérletezzenek csak!
Legfeljebb újra elolvasom a verseket.