Joanna Newsom

A hárfa miatt esett a választás Joanna Newsom Müpa-beli koncertjére. Az ismertető szerint kategorizálhatatlan műfajban zenél, énekel. Ha közelíteni akarnak a hozzáértők, akkor az avantgarde, a folk, az indie rock jutna eszükbe.

A jegyvásárlás után belehallgattam youtube-os klippjeibe, s rémülten, dermedten hallgattam. De szeretjük a kihívásokat, lássuk élőben is.

Olyan közönség gyűlt össze, amely összetételében általam sosem tapasztalt volt, nagyon fiatalok, zömmel elvarázsolt külsővel jelentek meg. Honnan jöttek ezek az emberek? Mintha nem is Magyarországon és nem is 2011-ben lettünk volna.

És aztán magas sarkú, csillámló, aranycippelőjében, harangszerű rövid szoknyácskában betipegett az énekes-hárfás-zongorista lányka, mint egy mesebeli lány. Bemutatta zenekarát is, egyikük, Neal Morgan - ugyan maga sem tudta hol, - de Vasárnap koncertet ad valahol Budapesten, hangzott el. Keressünk rá a neten a nevére, és megtudjuk hol.

Nem is tudom mit mondjak. Azt nem hinném, hogy zenéjüket otthoni háttérzenére találták volna ki, ill. Joanna énekét lekeverve, igen.

De Joanna énekével valami egészen különös világba utazhat a koncertközönség. Én ilyet még nem tapasztaltam. Most, 2011-ben, ezen a koncerten éreztem először, hogy a 21. században vagyok. Nem tudom pontosan mitől. Más minőség, más kémhatás. Talán a közönségtől, talán az erős kontrasztoktól, az angyali, szelíd zenét ígérő hangszer, a hárfa és a a cseppet sem szelíd, inkább markáns, elnyomhatatlan, affektálónak ható, hisztérikus hangzású énekhang kombinációjától. Mesebeli, de mégis e világi. Nagyon fura, nagyon érdekes, nagyon egyedi.

Német Juci hangja és affektálása szorozva öttel, legalább.

Élmény volt.