2011. március 27., vasárnap

Önműködő ajtócsukó

Nem, ez nem a Pom-pomból való szöveg.
Az alábbi kép a fasori református templom egyik belső ajtaján álló táblácskát rögzíti:

Szombat délután, a feliraton látható utasítást követve, a templomtérbe jutottam.
De vissza, vissza az ajtón. Kívüle olvasható az adományozók névsora, mely szerint az építéshez a legtöbbet Laky Adolf adományozta, 300.000 koronát, a főváros így a második helyre szorult 200.000 koronás építési segélyével. A templomon munkálkodott többek közt Róth Miksa és a Zsolnay-gyár is, a tervező Árkay Aladár volt. (Nagyon érdemes a linken megnézi az oldal alján található galériát. Árkay mennyi mindent hagyott maga után!)
Tehát be az ajtón. Egy barátnői meghívás következményeként, kamarakórusi hangversenyt hallgattam. Sok mindenhez nem értek, viszont a kamarakórusokhoz különösen nem. De a hangversenyen elhangzó utolsó művet, Kodály Öregek c. művét ide kell idéznem.
Viszont nem idézem az egyébként mosolygós lelkésznő szövegét, csak a szöveg hangulatát. Masszív alázatoskodási és imádkozási programajánlatától elmegy az ember étvágya, pedig az a következő bejegyzéshez minimálisan szükséges alap.

Ó, még egy élmény! (Figyelem, a következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak és különösen undorítóak.)
Az egyik templomi pad szélén ülő, kissé hiperaktív (ugyanis valahogy állandóan dolga akadt, elvonult, fényképezett, visszavonult) öregemberre lettem figyelmes. Mire figyeljen az ember egy hangverseny alatt? Kissé kihajolt a padsorból, majd előre (hogy mindenki lássa? vagy hogy a másik oldalán ülő egy ember ne?), majd zsebkendőjét szájától mintegy 30-40 centiméterre tartva csorgatott hosszan valamit, pontosan nem tudnám megmondani melyik nyílásából jött ki. Még kicsit orrot fújt, majd végre lenyugodott.
Én meg kissé dermedten, majd elhűlve, úristenezve ültem a helyemen.
De végül sikerült visszahelyezkednem a templom békéjébe.

Szeretem a kontrasztokat, az eklektikát, így a hangverseny után kifejezetten jólesett az általam korábban nem ismert Port H-ban bekapni néhány falatot, de ez már a következő bejegyzés témája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése