Négyen egy állásinterjún. Verseny van. Egy nem az, aki? Kamuflázs? Vagy mégsem? De ki a gyilkos? Nem, nem krimi. Vér nem folyik, csak a lelket gyűrik, űzik, míg szét nem esik. Szisztematikusan esnek neki. Ragadoznak. Röhögünk. A végére csak egy marad?
Újabb és újabb meglepő feladat, nyomoznak a színpadon, kombinálunk a nézőtéren. A 10 kicsi néger fíling pszicho-állásinterjúra szabva. Mai téma a krimi klasszikusok szabásmintájával.
Huszár Zsolt kurva jó. „Püspök” jelenete, az ejtőernyős show-val zseniális.
Röhögni fogsz Te is, nem kicsit, mégha közben kissé keserű is a szád.
Bejegyzések
Indulok! :) Utálkozom, amikor felmutatnak valami kívánatosat – pl. állás – és ha a másiknak tetszik, megalázó bohóckodásra kényszerítik érte. A kiválasztó élvezkedik a hatalomban, ahelyett, hogy kiválasztana, felkészítene, stb. azaz dolgozna, amiből lenne valami, ami szintén örömforrás, csak hát strapásabb, mintázottabb személyiséget igényel.
VálaszTörlésIndulsz? Reggel 6-kor? :)))
VálaszTörlésA kommentedet illetően: pontosan!
Biztosan izgalmas intellektuális kihívás volt ez a darab. És borzalmas lehet egy ilyen helyzetet átélni élesben.
VálaszTörlésLeginkább szórakoztató és tanulságos volt. Én hamar kiszállnék egy ilyen versenyből. De még valószínűbb, hogy be sem szállnék.
VálaszTörlés