Budapest - Bereményi, Für Anikó

Nők Lapja kiállítás a VAM Desing Centerben

A Király utcai VAM Design Centerbe érdemes elmenni, csak az épület miatt is. Az egykori függőfolyosós udvar üvegtetőt kapott, körbe lehet sétálgatni az egyes szinteken. Jó, hogy meghagyták a nyers, rusztikus téglafelületet, érdes-érdekes így a közeg.
Mindig van itt mit nézni, most például az ingyenesen látogatható Nők Lapja retrokiállításon bámészkodtam. A hetilap több évtizedes számai idézik a múltba valót, jobban is, mint a történelemkönyvek. Ha azokat olvasom, nem ismerek rá a saját életemre, a kiállításon felidézett képek, cikkek, amo szappanok, bútorok, zenei idézetek - melyet a belépésnél kapott fülhallgatón keresztül érkeznek időnként, ha olyan helyre lépünk, ahol egy hangszóróikon van - sokkal közelebb állnak ahhoz, amit ténylegesen megéltem. Nini, az egyik képen Sinkovits Imre szavaz a Népfront jelöltjeire, a másikon Ratkó Annára emlékeznek, a harmadikon korabeli receptek… Van íze, zamata a kornak, visszahozzák a cikkek, tárgyak, hangulatok.
Egy kávéra sem árt beülni a hátsófertályon rejtőzködő büfébe, melyről nem tudtam eldönteni, hogy csak ideiglenesen állomásozik itt vagy sem, annyi a lógó függöny, miegymás. A kávé jó! Az épület jó! A kiállítás jó! Utána egy jó kis séta a felégősített flancos nevű Fashion Streeten, egész jó hangulatot hoz.

Az OSzK főigazgatói pályázatáról

Hiller István vállalhatatlan döntést hozott az OSzK főigazgatói pályázata ügyében.
Olvasom Sándor Klára interpellációját és a ráadott miniszteri választ. Felháborítóan semmitmondó indokok. A megkérdőjelezhetetlen szakmai múltú Monok Istvánnal szemben, a Facebookon Kóka János barátságával bíró Sajó Andrea került ki győztesen.
Karrierútvonalát nézve (Eduweb Zrt., NHH – Nemzeti Hírközlési Hatóság, Matáv-csoport) nagyon sok minden lehetett győzelmének oka, de a nemzeti könyvtár élére illő szakmai múlt, egészen biztosan nem. Monok pályázata olvasható, a szőke hölgyét sehol sem lelem.

Undorító.

Amit a jobboldaltól irigylek

Gyakori kritika, hogy a baloldal elhanyagolja a választóit, nincs igazi kommunikáció a szimpatizánsokkal. Közvélemény-kutatásokkal tele a padlás, ám valódi kapcsolat nincs a szavazókkal. Nagy a lemaradás a közösségépítés terén a baloldalon, a lojalitásra hosszú távon zsebtöméssel (pláne, ha nincs is mivel tömni) nem biztos, hogy érdemes építeni. Ne csak a licit szabályozza már a szavazatarányokat. Nincs valódi kommunikáció, találkozás, közösség. A jobboldalon - többek, de a fontosabbak közt - a vallási közösségek (nyilván nem minden vallásos és templomba járó jobboldali, de jellemző), a templomba járás alkalmával ápolt kapcsolatok állandó teret és alkalmat biztosítanak az együttlétre, a közös gondolkodásra, a közösséggel való szolidaritásra, a baloldalon efféle tereket, helyeket, alkalmakat max. csak ad hoc találunk. Nagy hendikep ez a baloldal kultúrájában. Valamikor el kellene kezdeni ledolgozni.

Tóth Krisztina könyvbemutató volt a PIM-ben

Volt szerencsém Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? és Magas labda c. kötetének könyvbemutatóján részt venni november 12-én a PIM-ben. Telt ház volt a Vörös Szalonban.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.

Alexandra és Lotz-terem a Párizsi Nagyáruházban

A Kulturális Örökség Napja óta állok lesben a Párizsi Nagyáruház Lotz-termi kávézójának megnyitójára várva. Tegnap elérkezett a nap, november 9-én este 6 órakor kezdődött az Alexandra Könyvesház és egyben a Lotz-teremben üzemelő kávéház ünnepélyes megnyitója. Matyi Dezső, az Alexandra birodalom feje halhatatlan – ugyanis szinte semmit nem hallottam, értettem belőle – szavai adták meg az alaphangot. Pedig Matyi Dezső jó tollú, gyakran szívhez szóló bevezetőit általában élvezem a könyvesház folyóiratában, ám sajnos szónoki készségei nem állnak íráskészsége színvonalán. Palya Bea energikus jelenléte és zamatos hangja már pezsdítőbb hatású volt. Vadvirág ez a lány.
Saly Noémi, kávéháztörténet szakértő, az épület történetével igyekezett színesíteni a megnyitót. Ő érthetőbb rétor Matyinál, de valahogy nem tudja lázba hozni közönségét, pedig érdekes történeket mesélt az épület múltjáról. Remélem, valahol majd olvasható lesz a felolvasott szöveg. Memóriakorlátaimnak köszönhetően sajnos nem sokat tudtam megjegyezni belőle. Talán annyi még megy visszaidézésként, hogy az épület működött már a könyvszférában, ugyanis kissé mostoha sorsfordulatként, de könyvraktárnak használták néhány évig az 50-es években. Eredetileg a terézvárosi polgárság, ha jól emlékszem, egylete működött itt egy darabig, kiállításokat is rendeztek a Lotz-teremben, például kvalitásos festők képeit mutatták itt be. Most szerencsére visszatér a terem e kultúrfunkcióhoz, ugyanis nívós irodalmi, zenei és tudományos estek majdani otthonának is szánják. Remek hír! Szívből kívánom, hogy működjön e koncepció, s a kultúra, a könyvek (még ha ezoterikusak is vannak köztük), a kávék és sütemények s a bor társasága kényeztessen bennünket, látogatókat. De emlékezzünk meg a fogadás igen kellemetes részéről, nos az ezüst-aranygombos minyonok, csokis finomságok, epres kosárkák, sós falatkák igen változatos formában, kellemes ízekkel képviseltették magukat, s a finom borokat se hagyjuk említetlenül.

Hosszú életet, sok sikert kívánok e helynek!

Előzmény: http://kultturaim.blogspot.com/2009/09/parisi-nagy-aruhaz.html

Alkotások a Lipótról

Kiállítás itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=esemenyek&tx_calendar_pi1[viewtime]=1257807600&tx_calendar_pi1[view]=6&tx_calendar_pi1[showUid]=10405&cHash=cec912e4c3

Megint Bereményi - Az életbe belevágni kell...

Szólni nincs kedvem, csak hallgatni, pl. ezt a dalt: