Cirkusz

Cirkuszban voltam tegnap. A Fővárosi Nagycirkusz 120. éves volt az idén, az ezen alkalomból bemutatott jubileumi előadást néztem meg. Apámat vittem 75. születésnapja alkalmából.

6 éves koromig közel laktunk a Városligethez, játszóteremül szolgált. Persze a Garay utcai kocsmák is közel voltak, onnan gyakran gurultak elénk a kihajított, vérző fejű részegek. Na de a liget kárpótolt mindenért. Hétvégenként gyakran jöttünk a Vidámparkba, az Állatkertbe, s persze a Cirkusz sem maradt el. Apám hozott. Most fordult a kocka, én hoztam őt. Nyáron egy félmondatban említette, hogy ide is el kéne nézni... Jó 30 év kihagyás után hát elnéztünk. Itt (is) megállt az idő. A produkciók ugyan frissültek, modernebb beütést kaptak, de mégis...
Az afrikai elefántok, a tevék, a majom, az óriáskígyó, a lámák, a zebra, a kenguru mindnyájan ütemesen rótták a köröket, s voltak nagy örömforrásai a nézők aprajának. A muzsika hűen, jó ritmusban követte az emberi és állati produkciókat egyaránt.

A bohóc remek volt, utólag olvastam, hogy Venezuelából érkezett a fickó. Eszembe sem jutott, hogy nem magyar. Egyszer sem szólalt meg, mindent levezényelt füttyel, intéssel, pantomímmel... Érzelmes és mulatságos is volt, ahogy egy bohócnak kell!

Miattam ugyan biztosítókötél nélkül ne menjenek az artisták a magasba! Sajnos mennek. Ettől függetlenül a produkciójuk lenyűgőző volt.
(Csendben kérdezem, mert nem értem, hogy lehet 2000-3000 Ft-os jegyekből ennyi cirkuszművészt és ennyi állatot eltartani?)

Jó délután volt. Köszönöm.