A kék kanna

Tyúkok, gatyás kakasok, kacsák, félfülű macska, kutya az udvaron, nyulak a ketrecben.
Az őszi, hat-nyolc pihés csibéből egy maradt meg. Megritkította számukat a hideg, no meg az udvarban lakó helyes kuty. Helyesnek helyes, de mégiscsak ragadozó. Az egyik csibének a fejét vette.
Vince az elmúlt 25 évből néhányat dolgozott csak. Bátyja, Tivadar Németországban is kereste a kenyérre valót. Nem is rosszul, ám hol van már a tavalyi hó. Kint alszik a befalazott, fűtetlen verandán télen is. Hungarocell, tollpaplan, tollpárna az ágyalj. Nem fázott a -20 fokban sem.
Az életben maradt, egy szál növendékcsirke a lakásba menekült. Fölül az ágyra vagy a beazonosíthatatlan eredetű és formájú berendezési tárgyakra, bútorkinövésekre. Mintha a fél világ lomtalanított tárgyai itt landoltak volna. Mindennek a hátán van még valami. A dobozén egy másik doboz. Azon még egy rámás tető. Alatta egy gémberedett kanál. Akármi. A csirke etetője is egy felfordított margarinos doboztető. A falon óra, üvege már nincs, élénk színű, egzotikus műanyag halak díszítik. De legalább jár, ellentétben az átellenes falakon lévő másik két órával. Itt nem rohan az idő. Meg is áll. Lemerült az elem.
Az ablakon besüt a nap. Az asztalon egy ütött-kopott kék zománcos kanna. A kútra jártak régen vele. A kannában műfenyő. Úgy került a kannába, ahogy a szekrényben formálódott, lekonyult csúccsal, görbülő ágakkal. Az ágakon idei szaloncukrok. Karácsony van.