A Gobbi terem, az intimitás tere, itt közel kerülhetünk a játékhoz. A berendezés tovább erősíti ezt. A színészeknek előkészített nyolc szék, egyszinten, legfeljebb két méterre van szembe helyezve a nézőtér első sorával. Csak a reflektor fénycsóvája húzza meg a nézőket elválasztó tér határát. Sok helyszínes darab, az események történnek lakásban, Városligetben, kávézóban, utcán, tánckörben. Üde, biztos kezű rendezés, felolvasószínházi körülmények között nem marad bennem hiányérzet a helyszínek, díszletek hiánya miatt. Minden helyről, eseményről a projektoron közvetített, chatként ható üzenetekből értesülhetünk, gyakran megtámogatva a szereplők utalásszerű, humorban gazdag játékával. Tökéletesen követhető kivel, hol vagyunk. Összeszedett, koncentrált rendezés. A belső monológok, szereplők közötti párbeszédek feszesek, nincsenek üresjáratok, tragikumot és komikumot aranymetszetéssel mért tökéletes arányban tálalnak nekünk.
László Zsolttal elfogult vagyok, mert megérdemli, Söptei Andrea egyaránt jó tragikumban és komikumban. Makranczi Zoltán hülye, bunkó pasas figurája kapcsán semmilyen hiányérzetem nem marad, pont ilyen egy hülye, bunkó. A macskáját sirató Gerlits Réka naivitása, butasága egyszerre idegesítő és szánandó, ahogy kell.
A színházi ismertető utolsó mondatát idézve: Mindenki a saját boldogságát kergeti. Végül mindenki talál valami megoldást, de a happy end mindenhol felemás marad.
A darab pedig egyáltalán nem felemás.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése