
Minden nap más és más, változatos élmények beszerzésére adott lehetőséget a BKV-sztrájk.
A legfelejthetetlenebbet (mekk-mekk) elregélem nektek.
Levén egy szép reggel, feltettem székhelyem kerekes-fedeles eszközre, s lelkesen vevém egy megállónál, egy elmedefektes utastárs monológját, miszerint egyre szebbek e prolibuszon utazó más neműek. Ukrán feleségét, ki 8 éve elhunyt - s itt rebegett valami orosz szöveget - kezelte egy orvos, kit a másvilágra küldött a feleséghalál esete felett, falhoz vágás módszerével, s ezért mint társadalomból kivettetett, Szegedre száműzetettett, s ült itt-ott, biztonsági zárkában legalább három évet, s kívüle még ötöt.
Eme tett engem mélységes csendre késztett, s csapdába esve kellett testközelben fülemet hegyezni s táskámat összecsapásra élezni, de hepiend lett, s eme utas lement a buszlépcsőn, s kirekeszetett. Lett nagy fellélegzés utastársak tüdejében legott, s vártuk a következő napot...
Mikor is egy rendkívül büdös utas ejtette túszul szerencsétlen utazókat, s nem volt rest valaki (talán épp az említett) fokozni e helyzetet, eregetve további bűzfellegeket.
Egyébként szolidálok a sofőrökkel elégséges szolgáltatás, pontos tájékoztatás, valamint büdös borz- és elmebetegmentes buszok esetén. Ez e héten nem teljesen esett meg.
De most már e mekegésből kikecmergek.
Ne essen meg veletek hasonló eset, inkább
a nagy Manitu legyen Veletek!
E bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs a BKV(sztrájk).
A szenvedő múlt idő kissé meggebedtetett. Tegyetek jeleket, ha elkevertem t-ket.