Eklektikus élmény volt.
2010. január 16., szombat
Eklektik-tour
Múlt hétvégi kul-túrám a Természettudományi Múzeumba vezetett, a bejáratnál dinoszauruszok fogadtak szocreál épületháttérrel. Láttam Gross Arnold-képeket, helyesek, majd konzervált állatokat, valamint tudomásul vettem a perzsákkal való közeli genetikai rokonságot a magyarok legközelebbi genetikai kapcsolatairól szóló kiállításrészen. Amúgy nekem Jumurdzsák felmenőim is vannak, úgy ük szinten.
Eklektikus élmény volt.
Eklektikus élmény volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Gross Arnoldból írtam az egyik szakdolgozatomat!
VálaszTörlésValamint:
VálaszTörlés"Hej sümérek dengelegnek ipafántos furuglán, olfalognak, elfelegnek libapánton csucsulván." (Gálvölgyi János)
:)
Érdekel a dolgozatod! Megvan e-alakban?
VálaszTörlésEgyébként az a benyomásom, hogyha egy Gross képet láttál, láttad az összeset. Viszont szívesen látnám a lakásom falán, mindig lenne valami bogarászni való rajta. Mikroszkóp és nagyító erősen ajánlott a művek tanulmányozásához!
A Gálvölgyit köszi! Nem ismertem. Remek! :))))
VálaszTörlésGálvölgyi Heti Hetes, néhány éve.
VálaszTörlésA szakdolgozatom viszont a 11 évvel ezelőtti szemléletmódomat tükrözi. Számítógéppel készült, akkor pedig valahol meg is kell lennie...
Nekem is van egy képem a falon, szoktam is bogarászni. Meg az albumát.
Egyébként jó kis határt képez a művészet és a giccs között. Szeretem.
Ha elküldhető, akkor kaktusz.ka kukacára a freemail.hu-ra kérném.
VálaszTörlésEmlékszem az első Gross kiállításra, amit láttam. Akkor még Pesten volt egy csomó Képcsarnok galéria, a Mednyánszky, a Csók, a Pór Bertalan meg más művészekről elnevezett termek. Ez a Dürer-teremben volt a Bajcsy-Zsilinszky úton. Beléptél egy pici kis helyre, ami csak azért látszott nagyobbacskának, mert hófehérre volt meszelve és középen egy kis dombocska körül futott-futott egy játékvonat... És ott ült egy mulatságos, bohókás fazon, kék-fehér csíkos matróztrikóban, az ember azt hitte volna, hogy a teremőr... pedig ő volt a Gross. A gyerekeknek rajzolt egy-egy virágocskát, vagy bohócsapkás manót. Kedves emlékem.
VálaszTörlésDürer Terem, 1970. Mit sem tudtam róla, mert akkor én még oviba jártam :)
VálaszTörlésHanem 1999-ből van egy személyes történetem is. Marcali, kiállítás.
Nevezett szakdolgozat okából mentem le a megnyitóra, ez volt az egyetlen alkalom, hogy találkoztunk.
Először is, jobb megoldás híján a párommal magunkkal vittük az apró korban levő kiskutyánkat, akit kint hagytunk egy fedeles kosárban a kiállítóterem udvarán. Hamarosan azt vettük észre, hogy a bent rajongók egy része már kint rajong Manduláért, evvel láthatóan némi sértődést okozva a művészben. Akinek ezek után be is mutattak.
Kettő: Hát ez nagyon vicces volt! Amikor benyúlt a válltáskájába tollért és egy meghívóért, hogy arra személyesen is rajzoljon nekem valamit. Mindezeket egy csomagolatlan, félig megevett sülthal és egy darab megrágott kenyér mellől húzta elő! :)
Mondtam már, hogy imádom Gross Arnoldot?
Trendo, Kék Paripa köszönöm a személyes történeteket!
VálaszTörlésNa feltettem a szakdolit az oldalsávba, olvasgathatod :)
VálaszTörlés