
Az Európa Kiadó születénapi évindító beszélgetést rendezett az Alexandra Pódiumon e hét csütörtök délutánján. A moderátor Lévai Balázs, a beszélgetés résztvevője Nyikos Eszter ügyész és Miklós Ágnes Kata irodalomtörténész volt.
Lévai összefoglalása szerint azért olvasunk krimit, mert szeretjük a fejtörőket, Agatha Christie esetében a milliő is meghatározó, ráadásul szinte minden regényében egyben igazságot is szolgáltat. Az irodalomtörténész még kiegészítette ezeket a meseszeretettel, mint indokkal.
Lévai Balázs visszaemlékezése szerint, amikor Wodehouse-t és Christie-t olvasott, az volt a benyomása, hogy ugyanazt olvasta, csak az egyikben a nagyon vagy kevésbé idióta arisztrokták kacagtató történeteit követhettük, a másikban ugyanez a környezet, gyilkosságok közege is egyben.
Miklós Ágnes Kata, Lévai Balázs kérdésére, miszerint volt-e Christie írásainak fejlődéstörténete, azt válaszolta, hogy egyenletes teljesítményt nyújtott (néhány kivétellel). Olyanok a könyvei mint egy jó vendéglő, ahol mindig megbízható minőségre számíthatunk.
Hogy mennyire beszélhetünk női íróról? A krimi nem női műfaj, (fő)szereplői férfiak és nők egyaránt, nyelvezete inkább férfiasan lényegretörő. Talán a női mellékszereplőknél kap nagyobb hangsúlyt a lelki élet kifejtése.
Előreláthatólag mindig hálás leszek e brit hölgynek a könyveivel okozott tökéletes kikapcsolódásokért, örömökért. Megbízható hatásúak és mindig lehet rájuk számítani.
Cinikus kacajt okozhatna a miért is szeretemre válaszként, a mert olyan megnyugtatóak a krimijei válasz. De hiába a rejtélyes gyilkosság és aljasság, nem borzaszt a zsigerek és más rémségek naturális bemutatásával. Nála mindig helyére kerül minden, ez benne a megnyugtató, a bűnös, bűne súlyossága szerint, meglakol.
Nálam az utóbbi évekre inkább életrajzi kötetei (Életem, Így éltünk Mezopotámiában) jutottak. Mondhatom, ezekkel sem okozott csalódást, sőt!
Régészférjével tett mezopotámiai utazásai, ásatásai során rengeteg élményt halmozott és örökített meg. Bennem többek közt, az "egeres" élménye maradt meg. Saját bevallása szerint nem okozott neki soha problémát, ha egy-két egér volt a szobában. (Nem úgy mint én, aki sikítógörcsöt kap egyetlen egér látványától is.) Az egyik ámudai ásatásuk során örökre feledhetetlen élményben volt részük, amikor lámpaoltás után tucatjával, de az is lehet, hogy százával bukkantak elő a falba-padlóba vájt lyukaikból az egerek. Vidáman kergetőztek piciny lábukon Christie arcán, haján, s cincogtak . Amikor pedig felkattintotta a zseblámpáját, a falakat sűrűn borították mindenféle csúszó-mászó teremtmények, egy egér meg épp a bajszát ápolta az ágy végén, a padlón... Mulattatóak a kulturális koccanások is, mint például a Manszúr névre hallgató alkalmazottjuk akciói, aki egy egész évad alatt sem sajátította el a kés, villa, kanál elhelyezésének vezérlőelvét, a teázáshoz villát osztott, az étkezéseknél minden tányér mellé jobbra két-két villát, imitt-amott egy-egy kanalat vagy kést helyezett el, a tányérokról meg nagy fújással távolította el a port...
Az életrajzi kötetek legalább olyan szórakoztatóak mint a krimijei, ráadásul felfedezhetjük bennük az egyes krimik eredőit. Hogy miért is használta gyakran a gyilkosságokhoz a mérgezést, hogy honnan ismeri a régészeti ásatások helyszíneit oly kiválóan, nem beszélve a plasztikus angol karakterekről...
Folyt. köv. (valószínűleg)