Ügető-szilveszter ködben

Üget a szilveszter... s eltűnik mint szürke ló a lámpafényes ködben...

BÚÉK!

PS: Szegény Cserháti Zsuzsa...

Cirkusz

Cirkuszban voltam tegnap. A Fővárosi Nagycirkusz 120. éves volt az idén, az ezen alkalomból bemutatott jubileumi előadást néztem meg. Apámat vittem 75. születésnapja alkalmából.

6 éves koromig közel laktunk a Városligethez, játszóteremül szolgált. Persze a Garay utcai kocsmák is közel voltak, onnan gyakran gurultak elénk a kihajított, vérző fejű részegek. Na de a liget kárpótolt mindenért. Hétvégenként gyakran jöttünk a Vidámparkba, az Állatkertbe, s persze a Cirkusz sem maradt el. Apám hozott. Most fordult a kocka, én hoztam őt. Nyáron egy félmondatban említette, hogy ide is el kéne nézni... Jó 30 év kihagyás után hát elnéztünk. Itt (is) megállt az idő. A produkciók ugyan frissültek, modernebb beütést kaptak, de mégis...
Az afrikai elefántok, a tevék, a majom, az óriáskígyó, a lámák, a zebra, a kenguru mindnyájan ütemesen rótták a köröket, s voltak nagy örömforrásai a nézők aprajának. A muzsika hűen, jó ritmusban követte az emberi és állati produkciókat egyaránt.

A bohóc remek volt, utólag olvastam, hogy Venezuelából érkezett a fickó. Eszembe sem jutott, hogy nem magyar. Egyszer sem szólalt meg, mindent levezényelt füttyel, intéssel, pantomímmel... Érzelmes és mulatságos is volt, ahogy egy bohócnak kell!

Miattam ugyan biztosítókötél nélkül ne menjenek az artisták a magasba! Sajnos mennek. Ettől függetlenül a produkciójuk lenyűgőző volt.
(Csendben kérdezem, mert nem értem, hogy lehet 2000-3000 Ft-os jegyekből ennyi cirkuszművészt és ennyi állatot eltartani?)

Jó délután volt. Köszönöm.

A kék kanna

Tyúkok, gatyás kakasok, kacsák, félfülű macska, kutya az udvaron, nyulak a ketrecben.
Az őszi, hat-nyolc pihés csibéből egy maradt meg. Megritkította számukat a hideg, no meg az udvarban lakó helyes kuty. Helyesnek helyes, de mégiscsak ragadozó. Az egyik csibének a fejét vette.
Vince az elmúlt 25 évből néhányat dolgozott csak. Bátyja, Tivadar Németországban is kereste a kenyérre valót. Nem is rosszul, ám hol van már a tavalyi hó. Kint alszik a befalazott, fűtetlen verandán télen is. Hungarocell, tollpaplan, tollpárna az ágyalj. Nem fázott a -20 fokban sem.
Az életben maradt, egy szál növendékcsirke a lakásba menekült. Fölül az ágyra vagy a beazonosíthatatlan eredetű és formájú berendezési tárgyakra, bútorkinövésekre. Mintha a fél világ lomtalanított tárgyai itt landoltak volna. Mindennek a hátán van még valami. A dobozén egy másik doboz. Azon még egy rámás tető. Alatta egy gémberedett kanál. Akármi. A csirke etetője is egy felfordított margarinos doboztető. A falon óra, üvege már nincs, élénk színű, egzotikus műanyag halak díszítik. De legalább jár, ellentétben az átellenes falakon lévő másik két órával. Itt nem rohan az idő. Meg is áll. Lemerült az elem.
Az ablakon besüt a nap. Az asztalon egy ütött-kopott kék zománcos kanna. A kútra jártak régen vele. A kannában műfenyő. Úgy került a kannába, ahogy a szekrényben formálódott, lekonyult csúccsal, görbülő ágakkal. Az ágakon idei szaloncukrok. Karácsony van.

A zene az kell...

Akár ünnep van, akár nem, zenét hallgatni mindig öröm...

A hárfa pedig nagy kedvencem...

A helyszín a Bartók Emlékház, ahova érdemes ellátogatni.

Karácsonyi üdvözlet

Örömteli, könnyed készülődést, valamint meghitt, békés Karácsonyt kívánok.
De leginkább sok és jó mély nevetést ünnep- és hétköznapokon is. Ne feszülj meg, nem érdemes.

Ráth-Végh István emlékest

A Ráth-Végh István kiállításterv - mely végül emlékesté avanzsált - hallatán, az első kérdésem az volt, de ki az a Ráth-Végh István?

Évtizedek teltek-múltak, de e grafomán bíró-íróról, szégyenteljes bár, de még nem hallottam.

A december 17-én, a PIM-ben, az író halálának 50. évfordulójára rendezett emlékest annál nagyobb kedvet csinált a "felfedezéséhez". Sőt nemcsak a Ráth-Végh könyvek, hanem a feleség, Zipernovszky Klárának a férjéről szóló visszaemlékezései is felkeltették érdeklődésemet.

Az esten hallhattuk Ráth-Végh hangját az MR1 arhív felvételeiről, írásaiból is felolvastak, valamint zenei nyitó- és záróbetétek is szórakoztatták a hallgatóságot. Színes, érdekes program volt.

A tervezett másfél óra helyett, majd' három órán át tartó emlékest moderátora Gazda István volt. Jó választás, mert ha fapofamentes, kedélyes programot akarunk, akkor bízvást kérjük fel moderátornak vagy előadónak e kiváló művelődéstörténészt, garantált a derű.

Az est további résztvevői közül Tóbiás Áron MR szerkesztő, kissé megkeserítette mind a beszélgetés résztvevői, mind a hallgatók, mind a szervezők életét azzal, hogy az istennek sem akart a témára térni. Pontosabban kitartott választott témájánál, saját magánál, jó hosszan.

Kenessey Béla, a Ráth-Végh kötetek 60-as évekbeli szerkesztője, annál értékesebb résztvevője volt a beszélgetésnek, szemtanúként számolt be Ráth-Végh-gel és a nála 30 évvel fiatalabb feleségével való találkozásairól.

Pelle János újságíró Ráth-Végh Októberi rózsa c. regényének skandallumként való feltűnését idézte elénk. A regény "botrányosan" erotikus részei ugyanis magukra vonták a katolikus erkölcscsőszök rosszallását. A felolvasott részek ugyan ma már a 8 év felettiek ingerküszöbét sem érik el, de legalább megtudhattuk a harapdálós motívumok állandó visszatérése alapján, hogy e tevékenység fontos szerepet tölthetett be élete e szeletében.

Az est rendezője, Thuróczy Gergely felfedte honnan ered az íróhoz való kötődése, gyerekkori lakhelye, a kisvárosi könyvtár Delfin-kiadványai közt fedezte fel, s szerette meg a Ráth-Végh könyveket.

Ráth-Végh, noha a 20. században élte élete nagyobb részét, a 19. században "rekedt" figura volt, a maga mérhetetlen műveltségével, kizökkenthetetlen derűjével, kíváncsiságával. Hihetetlenül termékeny író volt, sokat küszködött a kiadókkal kötetei megjelentetése miatt. Élete első 50 évében jogászként is ontotta magából a 700 oldalas kötetecskéket, majd kultúrtörténet-íróként sem maradt el e teljesítménytől. A belvárosban született, s a Péterfy Sándor utcai kórházban hunyt el, nem nagy távolság a két végpont között, ám ott volt közben a számtalan szellemi és életbeli kaland.

Én már meg is rendeltem (igen kedvező áron) a két legígéretesebbnek tűnő kötetét: A könyv komédiáját és Az emberi butaság kultúrtörténetét.

Az ismerkedésnek nagyon örvendek.

A Für Anikó sorozat újabb darabja...

Kincsem-Imperiál - Híres magyar versenylovak c. kiállítás a Mezgazmúzban

Pénteken nyílt a mezgazmúzban a Kincsem-Imperiál - Híres magyar versenylovak c. kiállítás, lényegében önök kérték alapon. Ugyanis a látogatók a 6 évvel ezelőtti kiállítást látták volna szívesen már évek óta, s íme a közkívánat teljesül.

A megnyitót tartó Fehér György főigazgató ígérte, hogy a kiállítás jövőre tovább fog bővülni, ehhez szponzorok támogatását reméli. (Jelen kiállítást például tápiószentmártoni vállalkozók és az önkormányzat is támogatta.) A bővített kiállításon bemutatják majd a lovassport teljes spektrumát a galopptól a lovasterápiáig. A pénteki (dec. 11.) megnyitón jelen volt Imperiál trénere, Aperianov Zakariás és zsokéja Németh Ferenc is. Szintén jelen volt a Kincsem Park igazgatója Vajtó Lajos is, akit leginkább playboynak néz a tudatlan és /vagy rosszindulatú látogató. Szavait nagyon nem hallottuk, mivel a mikrofon a mellszőrzete (ha egy playboynak egyáltalán van olyan) magassában volt sajnos elhelyezve.

Az egytermes kiállítás főszereplője Kincsem (Sótonyi Péter elmondta, hogy Kincsem csontváza 1952-ig az Állatorvosi Egyetemen volt kiállítva) és Imperiál csontváza, de mellesleg a magyar lóversenyzés történetével, szabályaival, tárgyaival (például egy "antik" fogadómasinával) is megismerkedhetünk a tárlókban s a falakon. Mindkét lónak voltak sztár allűrjei, Kincsem macskabolond volt, legalábbis egy macskáért bolondult, Imperiál meg kezdetben csak szürke kancákat volt hajlandó fedezni... Ezek a celebek... De nekik is megvolt a maguk keresztje, Kincsemet orrsövény betegséggel operálta egy mezőhegyesi állatorvos Fogarason.

Lószerető naivitásomból az a mondat pofozott fel, hogy miért is tenyésztettek annyi lovat Magyarországon: leginkább a hadseregnek szánták őket.

A mezgazmúzba az állandó kiállítások miatt is érdemes betérni, de azokat eme új kiállítással kombinálva meg pláne. Na nem a földszinti, hogyan éltek eleink a földkunyhóban nyűgöz le annyira, mint inkább az emeleti pazar termekben látható vadászati és természeti kiállítások.

Természetesen a lovit se hagyjátok ki!

Budapest - Bereményi, Für Anikó

Nők Lapja kiállítás a VAM Desing Centerben

A Király utcai VAM Design Centerbe érdemes elmenni, csak az épület miatt is. Az egykori függőfolyosós udvar üvegtetőt kapott, körbe lehet sétálgatni az egyes szinteken. Jó, hogy meghagyták a nyers, rusztikus téglafelületet, érdes-érdekes így a közeg.
Mindig van itt mit nézni, most például az ingyenesen látogatható Nők Lapja retrokiállításon bámészkodtam. A hetilap több évtizedes számai idézik a múltba valót, jobban is, mint a történelemkönyvek. Ha azokat olvasom, nem ismerek rá a saját életemre, a kiállításon felidézett képek, cikkek, amo szappanok, bútorok, zenei idézetek - melyet a belépésnél kapott fülhallgatón keresztül érkeznek időnként, ha olyan helyre lépünk, ahol egy hangszóróikon van - sokkal közelebb állnak ahhoz, amit ténylegesen megéltem. Nini, az egyik képen Sinkovits Imre szavaz a Népfront jelöltjeire, a másikon Ratkó Annára emlékeznek, a harmadikon korabeli receptek… Van íze, zamata a kornak, visszahozzák a cikkek, tárgyak, hangulatok.
Egy kávéra sem árt beülni a hátsófertályon rejtőzködő büfébe, melyről nem tudtam eldönteni, hogy csak ideiglenesen állomásozik itt vagy sem, annyi a lógó függöny, miegymás. A kávé jó! Az épület jó! A kiállítás jó! Utána egy jó kis séta a felégősített flancos nevű Fashion Streeten, egész jó hangulatot hoz.

Az OSzK főigazgatói pályázatáról

Hiller István vállalhatatlan döntést hozott az OSzK főigazgatói pályázata ügyében.
Olvasom Sándor Klára interpellációját és a ráadott miniszteri választ. Felháborítóan semmitmondó indokok. A megkérdőjelezhetetlen szakmai múltú Monok Istvánnal szemben, a Facebookon Kóka János barátságával bíró Sajó Andrea került ki győztesen.
Karrierútvonalát nézve (Eduweb Zrt., NHH – Nemzeti Hírközlési Hatóság, Matáv-csoport) nagyon sok minden lehetett győzelmének oka, de a nemzeti könyvtár élére illő szakmai múlt, egészen biztosan nem. Monok pályázata olvasható, a szőke hölgyét sehol sem lelem.

Undorító.

Amit a jobboldaltól irigylek

Gyakori kritika, hogy a baloldal elhanyagolja a választóit, nincs igazi kommunikáció a szimpatizánsokkal. Közvélemény-kutatásokkal tele a padlás, ám valódi kapcsolat nincs a szavazókkal. Nagy a lemaradás a közösségépítés terén a baloldalon, a lojalitásra hosszú távon zsebtöméssel (pláne, ha nincs is mivel tömni) nem biztos, hogy érdemes építeni. Ne csak a licit szabályozza már a szavazatarányokat. Nincs valódi kommunikáció, találkozás, közösség. A jobboldalon - többek, de a fontosabbak közt - a vallási közösségek (nyilván nem minden vallásos és templomba járó jobboldali, de jellemző), a templomba járás alkalmával ápolt kapcsolatok állandó teret és alkalmat biztosítanak az együttlétre, a közös gondolkodásra, a közösséggel való szolidaritásra, a baloldalon efféle tereket, helyeket, alkalmakat max. csak ad hoc találunk. Nagy hendikep ez a baloldal kultúrájában. Valamikor el kellene kezdeni ledolgozni.

Tóth Krisztina könyvbemutató volt a PIM-ben

Volt szerencsém Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? és Magas labda c. kötetének könyvbemutatóján részt venni november 12-én a PIM-ben. Telt ház volt a Vörös Szalonban.
Az esemény több volt mint könyvbemutató. Az ízelítőül szánt verseket, novellákat a szerző, Pelsőczy Réka és Scherer Péter olvasta fel, a beszélgetést Valacka András tanár vezette.
Tóth Krisztina jó humorral bír. Ám a pokoli tömör történetek hétköznapi szavakkal szőtt és épp ettől mélységesen tragikus hangja az igazán Tóth Krisztinás. Utánozhatatlan.
A könyvbemutató végén A kutya c. versét a szerző olvasta fel, sorról sorra bontakozott ki a rémséges, ám legtöbbünkkel valamilyen formában sajnos már megélt történet. Mondatról mondatra húzta magával a borzalom mélységébe, a történet hatására egyszerre levegőt vevő vagy éppen nem vevő hallgatókat. A szóban forgó borzalmat az emberi felelőtlenség, a közöny és a magunk tehetetlensége szülte. Ám a verset hallgatva senki sem maradhatott közönyös, senki sem úszhatta meg a történetet. Magam minél inkább igyekszem az ilyen eseményeket mielőbb kiszorítani a tudatomból, az emlékeimből. Tóth Krisztina nem fél ezektől a történektől, átéli és leírja.
Nem bántam volna, ha nem ezzel a rendkívül nyomasztó verssel záródik a bemutató.

Alexandra és Lotz-terem a Párizsi Nagyáruházban

A Kulturális Örökség Napja óta állok lesben a Párizsi Nagyáruház Lotz-termi kávézójának megnyitójára várva. Tegnap elérkezett a nap, november 9-én este 6 órakor kezdődött az Alexandra Könyvesház és egyben a Lotz-teremben üzemelő kávéház ünnepélyes megnyitója. Matyi Dezső, az Alexandra birodalom feje halhatatlan – ugyanis szinte semmit nem hallottam, értettem belőle – szavai adták meg az alaphangot. Pedig Matyi Dezső jó tollú, gyakran szívhez szóló bevezetőit általában élvezem a könyvesház folyóiratában, ám sajnos szónoki készségei nem állnak íráskészsége színvonalán. Palya Bea energikus jelenléte és zamatos hangja már pezsdítőbb hatású volt. Vadvirág ez a lány.
Saly Noémi, kávéháztörténet szakértő, az épület történetével igyekezett színesíteni a megnyitót. Ő érthetőbb rétor Matyinál, de valahogy nem tudja lázba hozni közönségét, pedig érdekes történeket mesélt az épület múltjáról. Remélem, valahol majd olvasható lesz a felolvasott szöveg. Memóriakorlátaimnak köszönhetően sajnos nem sokat tudtam megjegyezni belőle. Talán annyi még megy visszaidézésként, hogy az épület működött már a könyvszférában, ugyanis kissé mostoha sorsfordulatként, de könyvraktárnak használták néhány évig az 50-es években. Eredetileg a terézvárosi polgárság, ha jól emlékszem, egylete működött itt egy darabig, kiállításokat is rendeztek a Lotz-teremben, például kvalitásos festők képeit mutatták itt be. Most szerencsére visszatér a terem e kultúrfunkcióhoz, ugyanis nívós irodalmi, zenei és tudományos estek majdani otthonának is szánják. Remek hír! Szívből kívánom, hogy működjön e koncepció, s a kultúra, a könyvek (még ha ezoterikusak is vannak köztük), a kávék és sütemények s a bor társasága kényeztessen bennünket, látogatókat. De emlékezzünk meg a fogadás igen kellemetes részéről, nos az ezüst-aranygombos minyonok, csokis finomságok, epres kosárkák, sós falatkák igen változatos formában, kellemes ízekkel képviseltették magukat, s a finom borokat se hagyjuk említetlenül.

Hosszú életet, sok sikert kívánok e helynek!

Előzmény: http://kultturaim.blogspot.com/2009/09/parisi-nagy-aruhaz.html

Alkotások a Lipótról

Kiállítás itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=esemenyek&tx_calendar_pi1[viewtime]=1257807600&tx_calendar_pi1[view]=6&tx_calendar_pi1[showUid]=10405&cHash=cec912e4c3

Megint Bereményi - Az életbe belevágni kell...

Szólni nincs kedvem, csak hallgatni, pl. ezt a dalt:

Dés-Bereményi - mert szeretem

Ilyen gyönyörű dalokat hallgatva, jó magyarnak lenni...

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs a youtube.

Fel

Mi tagadás... rákattantam a 3D-re! Nem is próbálom e kattanást elnyomni, egy szimpatikus pattogatott kukorica társaságában megnyitás után teszteltem a Sugár mozi, e héttől üzemelő 3D-s termét. A terem is, a film is rendben van.

3D-s alanyommá a Fel! című amerikai animációs filmet választottam. Nem bántam meg.

Tökéletes antihősnek látszó, nagyon szemüveges és nagyon süket, ám sípoló hallókészülékkel bíró vén trotty és egy szerencsétlenkedő pufók gyerek a főszereplő. A repülőházzal való kalandozásuk során még hozzájuk szegődik egy kerekded beszélő kutya és egy, fenyegetésként fújtató, nyakigláb és nagyon színes, hatalmas madár is. E madár nemcsak a csokoládét nyeldekli, hanem egyéb tárgyakat is, mint például Fredricksen bá' gurulós botját is. Na ezt azért kiöklendezi.

Képtelen képes kalandjaik során az antihősök és nem barátok, hősökké és jó barátokká avanzsálnak.

Jó szórakozást!

http://www.port.hu/fel!_up/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=101695&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Pánik - Nemzeti Színház

Mika Myllyaho finn drámaíró Pánik c. darabjának főpróbája október 10-én volt a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Az előadás ismertetője a darabot az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. film férfi verziójaként aposztrofálta, ez volt számomra a mézesmadzag, amely megvetette az október 10-ei főpróbára a jegyet. 

A nézőtér rendhagyó berendezésének pásztázása kellő szórakozást nyújt a nézőknek az előadás kezdetéig. A színpad előtt két-három sorban babzsákokra telepedhetnek a kényelmes öltözékben érkezők. Lehet találgatni ki veszi lazára a figurát és huppan a babzsákokra. Az oldalt elhelyezett nyurga lábú bárszékek látványát is szokni kell, ezzel is elmegy némi idő, meg annak figyelésével, ki, hogyan kapaszkodik fel rájuk. De nyugalom, többségben vannak a normál széksorok a kevésbé kísérletező kedvűeknek és szoknyában érkezőknek.

A díszlet egy kanapé, alatta gombócban szorongó zoknik, papírok, felismerhetetlen eredetű szemét… A kanapé szakadásai ragasztócsíkokkal javítottak. Ez adja meg az alaphangot a három pasi egy lakásban fílingnek.

A lakásból pánikbetegség miatt hónapok óta ki nem mozduló Marcié a lakás. Hozzájön a nem szívesen fogadott, de ezzel mit sem törődő Robi, aki az idegösszeomlás szélén áll barátnője miatt, aki valami lehetetlen prioritások felállítását követeli tőle. Ehhez, ill. a kapcsolat megmentéséhez kér segítséget a nem pszichológus, de pszichológust korábban sokat látogató Marcitól. Marci vonakodva, de elvállalja a „kezelést”. Hogy ki az őrültebb, azt majd mindenki maga dönti el, ha tudja. Mindesetre Robi igyekszik a feladatokat végrehajtani. A folyton telefonáló tévés Tomi (Marci öccse) a maga módján igyekszik segíteni Robinak az idegösszeomlást elkerülni. Tanácsolja, hogy mindenekelőtt érezze magát jól a bőrében, s ezt egy látványos kick-box feladatsoron keresztül szemlélteti.

A fiúk nem tudnak megegyezni, hogy melyikük a „beteg”, ám eközben, amit lehet egymás szemére hánynak. Nyers, káromkodásokkal erősen fűszerezett, ám komikus veszekedések zajlanak közöttük. A vécéből is látunk közvetítést egy kifüggesztett képernyőn keresztül. Marciról megtudjuk, hogy nagyon begurul, ha valaki nem keféli le a szart a vécéről. Nem érti azt sem, hogy „mi a geci baja van, ha nincs semmi baja”. Néha "kicsit fanatikusnak" látszik. Tomi szerint a szerelem kamu, hiszen még egy üvegbe sem lehet beletenni.

Modern, de nem modernkedő rendezés, szimpatikus, tehetséges fiatal színészek. Káosz és őrület, derű és lelki nyomor. Tükör. Élmény volt.

A közönség mimóza lelkű része legalább edződik a trágár beszéden, a szintén közönségesek mint én, eltűnődhetnek annak visszataszítóságán, de egyben szelepkieresztő hasznosságán.

Trágárságot nehezen tűrőknek, mesevilágban élőknek nem ajánlott. Szerintem nagyon jó!

http://www.nemzetiszinhaz.hu/raba_roland_uj_szerepben/#

http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?list=actual&performance=113

Magyar divatnapok a VAM-ban

Október 3-án, szombaton a VAM Design Király utcai, látványos épületében fiatal magyar divattervezők ruháit mutatták be.
A produkció maga dinamikus volt ugyan, a helyszín is jó háttérnek, tehát jó választásnak bizonyult (bár a Kiscelli Múzeum romtemplomát nehéz überelni). A divattervezők nevei hangzatosak Nanushka, Anh Thuan, Je Suis Belle etc. A zene? Mondjuk, hogy ilyen kell. A ruhák s a modellek látványa azonban egyaránt végképp lehangoló. Tapadós, fényes arany, ezüst, fekete macskanadrágok. Lógó-nyúló pullóverek, meg nem tudom én mik, lehetőleg szürkében. Szín nuku. A felvonuló manökenek, az anorexiával küzdő fiatal lányokból nyújottak döbbenetes prezentációt. Nagyjából nőként nem nagyon funkionálnak, ám vállfaként használhatóak. Annak is használják őket. Tök egyformák. A hajszínben talán van némi változatosság. Egyik-másik annyira hátradőlve emelgeti a lábát, hogy azt hiszem, menten hanyatt esik. De nem! Szerencsére!
Az osztogatott csokit köszönöm. A pultnál megvehető Dallmayr kávé illata, aromája remek.
Hát, ilyet is láttam.

Molnár-C. Pál Műterem-múzeum

A Molnár-C. Pál Műterem-múzeum szűkre szabott nyitva tartása kihívás a látogatónak programtervezéskor. Szombaton például csak 10 és 13 óra között lehet ide betérni. De megéri a szervezkedést mind a helyszín, mind a vendégfogadás-tárlatvezetés.

Miután némi körözés után sikerült parkolóhelyet találni a Ménesi úton, csengetés után ajtót nyitottak nekünk.

A bejárat az épület hátsó részén található, épp most festették a lépcsőházat. A műterem az emeleten van, ahol egy kedves ősz hajú hölgy fogad. Később megtudjuk, hogy a festő, földszinten lakó leszármazottja. Kalauzolásunkat egy kedves, fiatal hölgy veszi át. A fogadtatás meglehetősen szívélyes, teát kapunk, s máris kezdjük a tárlatnézést. Jeney Adrienn, a PPKE művészettörténet szakos hallgatója készséges-lelkes magyarázata a mennyezetig sorjázó festményekről, rajzokról magával ragadó.

Valahogy mifelénk a művészek gyakran minimum öngyilkosjelöltként, gyakran öngyilkosként tűnnek fel. MCP belső világát azonban párját ritkító derű uralja, s ezt már a bejáratnál kihelyezett felirat O betűjében, a fütyülő festőt ábrázoló rajz is sugallja. A tárlatvezetésen hallott magyarázatok, a színekkel teli képek, a tusrajzok szellemessége ugyancsak felhangolják a látogatót. A szoba közepén foglal helyet egy a művészt ábrázoló festmény, előtte a festő korabeli festékeivel s egy furcsa nagyítós szemüveggel, melynek baloldalára, hogy az ablakból beszökő fény ne zavarja, egy szemellenzőt szerelt s. k. a művész. Bogaras, de mókás ember lehetett.

Október 10-ig még megtekinthető Mendlik Lajos tüneményes és rendkívül bensőséges "Képnapló" c. emlékkiállítása is a szomszédos teremben (szobában). (Az erkélyről kellemes kilátás nyílik a Sas-hegyre.) A művész nem a nagyközönségnek szánta a kiállított képeslap méretű képecskéket, de hál’Istennek a leszármazott nem tett eleget az örökhagyó akaratának. Dilemma, hogy ez helyes-e vagy sem, de mivel nem a mi lelkünkön szárad a szószegés, ezért csak nézegessük örömmel és kíváncsisággal a művész életének egy-egy pillanatát, hangulatát. A képek mindegyike egy-egy hétköznapi történet mesél el a feleség központba helyezésével.

Az Olaszintézetben Molnár C. Pál-kiállítás tekinthető meg október 31-ig. Itt tekinthető meg tárlatvezetőnk kedvenc képe a Vénasszonyok nyara c. kép is.

http://www.iicbudapest.esteri.it/IIC_Budapest/webform/SchedaEvento.aspx?id=391&citta=Budapest

A Műterem-múzeum honlapja: http://www.mcpmuzeum.hu/Muzeum.aspx

Bulvárkodom Alföldi Robi asztalán

A múlt hétvégén a Nemzeti Színházban, a nyílt nap alkalmából kulisszajároson voltam. Hát nem volt jól szervezett, a túlburjánzott csoport rövid időn belül elnyelte valahol az épületkalauzt, majd mindenki ment amerre látott.
Ekkor tájt sasoltam Alföldi Robi asztalát, ha az információim helyesek.
Lehet, hogy engem zavarna, ha ilyen emberrengeteg galoppozna át az irodámon és abból kiválva kukkolna körbe néhány mindenre kíváncsi...
Hát nézzük mi van az asztalán: pohár, hamutartó a belevalóval, színházi műgyertya, Váczi Eszter promociós cédé, Tibi csoki, talán ez is promóciós, valamint a szokásos papírhalom.
Alföldi oké :), az ósdi-büdös dohányzást leszámítva.
Na ennyi elég is a bulvárkodásból.

Virtuális barátság

Milyen a viszonya a valódi életben és a virtuális életben működő barátságoknak?
Talán mint a valódi virágnak a művirághoz való viszonya.
Vannak megtévesztésig az igazihoz hasonlító művirágok, sőt művészi kivitelűek is.
De a valódit semmi sem pótolhatja.

Becstelen brigantik...

Nem értem a film célját, mégis tetszett.
Egyfelől relativizál, ami veszélyes terep, ritkán találják el az ezzel élők a még nem romboló arányt. Itt talán sikerült.
A film nácijai természetesen undorítóak, a nácivadászok talán kevésbé. A "zsidóvadász" náci lenyűgözően éles eszével, hátborzongató eleganciájával, pokolfekete humorával döbbenetes figura.
Szokatlan, hogy nem ül több tonnás nyomasztó hangulat a mozira, mint azt megszoktuk az erre a témára épülő filmeknél. A borzalmakhoz képest már-már könnyed.
Egyelőre nem tudom hova tenni...
Mimózáknak nem ajánlott.

A Párisi Nagy Áruház

A Kulturális Örökség napja alkalmából vezetéssel látogatható volt az Andrássy úti ex Divatcsarnok – egykori leánykori nevén, mely manapság visszavétetett – a Párisi Nagy Áruház. Az épület számtalan tervet inspirált, ám a pénztelenség vagy más okán mind hamvába holt. Az első szint feletti részek irodákként fognak működni. Az irigység esz a tetőtér két szintjének majdani bérlője kapcsán (még senki nem tudja ki lesz), a lentebb lévő, üvegkupola borítású teraszról a budapesti tetők és utcák sosem látott látványa miatt, s a fentebb lévő hatalmas tetőterasz is meglehetősen inspiráló hely sok tevékenység számára. Én leginkább gyakran bámulnám innen az Andrássy utat, a lentről láthatatlan szemközti ház kicsiny, de nagyon otthonosnak tűnő tetőteraszát, a távolabbi budai hegyeket, s persze élveznem a ragyogó kék eget, a napsütést is.
A hétköznapi halandó számára az Alexandra Könyváruháznak köszönhetően, a földszint könyvesboltként, a pompás, pazar, lenyűgöző Lotz-terem kávéházként látogatható lesz. Majd kiugrok a bőrömből, hogy mielőbb kortyolhassam kedvenc feketémet a kis kávézóasztaloknál. A tervek szerint itt is folytatja remek szokását Alexandra, alias Matyi Dezső, kinek áldassék a neve (imáiba foglalnám, ha imádkoznék) ezért is, azaz kulturális programok is látogathatók lesznek majd e lenyűgöző teremben.
Nyílj meg Lotz-terem, s élj örökkön örökké! (Nyitás: várhatóan októberben.)
http://www.parizsinagyaruhaz.hu/ http://magyarorszagfenyjezetek.blogspot.com/2009/09/budapest-parisi-nagyaruhaz.html

Nem hiszek a könyvekben (?)

"Ha az ember meg akar tanulni valamit, nem könyvhöz fordul. Beszél valakivel. Nem hiszek a könyvekben." Mondja Ibrahim úr az Ibrahim úr és a Korán virágai-ban (Eric-Emmanuel Schmitt, Európa, 2005, 77 p.). Azt is mondja, hogy "...akinek Isten nem fedte fel az életet közvetlenül, az könyvekből sem fogja megérteni."

Épp most találtak rám ezek a mondatok, amikor bennem is hasonló kételyek születtek a könyvek kapcsán.

Van, hogy nagyon hasznosak, segítenek megoldani problémákat, vagy legalább átgondolni, ki lehet kapcsolódni a társaságukban és megannyi előnyt sorolhatnánk még. De ne vegyék el az időt az élettől! Ne vegyék el a teret az élettől! Helyedre, könyv!

Nem mellesleg, az Ibrahim úr és a korán virágait szívből ajánlom. Nem rabol sok időt a 77 oldalával, tele van élettel és persze a halál sem marad el. Megérint mindkettő.

http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=809

Meghalt Patrick Swayze

Talán infantilizmus, talán nem, de úgy éreztem, ha vele néztem mozit, hogy valami eleven lelki szál összeköt vele.
Nagyon igazságtalan az 57 év. Abból is az utóbbiak egy ronda és agresszív betegséggel.
Kár, hogy elmentél.
Holtpont. Az egyik kedvenc filmem veled.
Örök nyugalom, a pokolba veled.

http://edition.cnn.com/2009/SHOWBIZ/Movies/09/14/patrick.swayze/index.html?eref=igoogle_cnn

Állati nagy buli Törökbálinton!

A Lelenc Kutyamentő Egyesület hírlevelének adok itt otthont...

Évek óta követed az Illatos úti eseményeket? Érdekel, hogy megy ez máshol? Gyere el szeptember 18-19-20-án az Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. törökbálinti üzletének nyitó bulijára!

A rendezvényre látogatók megismerkedhetnek az Alpha-Vet Kft Állatmentési részlegének munkájával, hogyan, miképpen történik a kóbor állatok begyűjtése. Találkozhattok az állatmentőkkel együtt dolgozó ASKA (Alpha Segítő Kéz Alapítvány) védenceivel, és munkatársaival. Betekintést nyerhettek az alapítvány mindennapjaiba az ebek beérkezéstől, a gazdára találásig.

Találkozhattok a Lelenc Illatos útról mentett kutyáival is, akik meghívást kaptak a rendezvényre. Az ebek mellett állatorvos, kutyakozmetikus, és rengetek szórakoztató program várja az érdeklődőket. A részletes programot megtalálod a http://www.alphazoo.hu/ oldalon!

Ha bármelyik napon vállalnál fuvarozást, kutyapesztrálást, hogy minél több Lelences eb jusson el a bulira kérjük az info@lelenc.hu címen, vagy a 30/500-0209 számon jelentkezz!

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a bizalmat, támogatást! 20 millió forint 1% felajánlás érkezett a Lelenc ebek ellátására. A magunk előtt görgetett adósságok miatt és a romló gazdasági helyzet miatt így is nagyon ki van centizve a gazdálkodásunk, de erőt ad, hogy ilyen sokan bíznak bennünk, jónak tartják, amit és ahogyan dolgozunk az állatvédelemben.

Más. http://www.nemetjuhaszkutyamentes.hu/ címen elindítottunk egy oldalt, ahol szeretnénk összegyűjteni az ország területén gazdát kereső német juhászkutyák és típusos keverékeik hirdetéseit, ezzel is javítva az ebek gazdihoz kerülésének esélyeit. Miért épp a német juhász? Mert rengetegen vannak! A Lelencnél is folyamatosan legalább négy német juhász, vagy keveréke keres gazdát, országosan a számuk megdöbbentő. Várjuk minden szervezettől és ideiglenes befogadótól az adatokat! Az elveszett ebek hirdetésére is van lehetőség.

Kérjük küld tovább levelünket barátaidnak, ismerőseidnek, kollégáidnak!

Lelenc Kutyamentő Egyesület

www.lelenc.hu

Egy heti kult-túrám Budapesten

Szerencsések vagyunk, kik e városban, Budapesten lakunk.

Győzzél választani a számtalan program, kiállítás, előadás, koncert, miegymás között.

Az elmúlt egy hétben legalább nyolc programon jártam, s mentem volna még többre is, ha egyszerre lehettem volna több helyen.

Benéztem a Mai Manó Csillaglesen – Űrlenyomat c. fotókiállítására. Hát van egy-két izgalmas felvétel, de többségéban valahogy olyan élettelen és valószínűtlen az űrvilág a fotókon. Színek, pöttyök, homályok címmel összegezném a látottakat.

Kinéztem az ARC Restart című plakátkiállítására is. Ettől sem lettem lelkes.

Az IPM-klubban, mely a New York Palotába „költözött”, a Mekong-folyóról tartott előadást Juhász Árpád, aki meglehetősen felületesen készült, ugyanis nem tudta kezelni a projektort, mely bénázást ugyan humorral elütötte a moderátor, de mégis… Maga az előadás-éleménybeszámoló persze érdekes volt. Nem tudom feledni a vietnámiaknak az amerikai katonák ellen állított, horrorélményeket nyújtó csapdáit, s hogy ezen szúró-nyársaló alkalmatosságok, s a földalatti ösvények, manapság turistalátványosságként működnek…

Kinéztem a BNV-re, ahol a kínai pavilonban valamilyen rejtélyes oknál fogva számtalan indiainak látszó ékszer, sál és kelme volt. Minimum 2 órás sétával jár a BNV-látogatás. A hullámos tetővel fedett sétány, mely összeköti a pavilonokat, jó megoldás.

Voltam rendőrnapon is, ahol a lovasrendőröket, pontosabban lovaikat vettem közelebbről szemügyre. Hihetetlen türelmes állatok, ellepték őket a környéken fellelhető gyerekek, de meg sem kottyant nekik a zsivaj s a tolakodó simogatás, a hátukraülés.

A Vígszínház nyílt napjára is benéztem. Kb. 3 millió más ember is kíváncsi volt a programra, mert az előcsarnokban lépni nem lehetett. Így a kulisszajárásról lemondtam, de A nő vágya és a Játék a kastélyban c. darab főpróbájára sikerült beülni. A nő vágya egy párizsi áruház neve, s bár a darabban ének-zene is van, nekem szikárnak, sivárnak tűnik. Színesebb A játék a kastélyban c. darab, melynek októberben lesz a bemutatója, s egyik főszereplője Lukács Sándor lesz. Izgalmas volt látni, hogyan korrigál a rendezői instrukcióra a színész, hol árnyalatnyit, hol többet, hogy minél kifejezőbb, érthetőbb legyen a játék.

A Magyar Dal Napja remek vállalkozás, a Klubrádió színpadán hallgattam Karácsony Jánost és Bíró Esztert és egy rövid ideig a MÜPA dzsesszdalaiba is belehallgattam. Kár, hogy nem lehettem egyszerre több helyen!

Így telnek a napok errefelé.

Az egyén szabadsága

Az utóbbi időben rászoktam a munkába jövés-menéssel járó tömegközlekedés idejére iktatott olvasásra. Meglepően hatékony technika! Az egyén szabadsága a döntés, hogy a bambulás és önelemzés hülyesége helyett mégiscsak jobb a holtidőt valami szórakoztatóbb dologgal feltölteni.

Munkába menet 15 perc, vissza is hasonló időtartam jut olvasásra. Többször is sikerült sok száz oldalas könyveknek, kissé komótosan, de biztosan a végére jutni…

Viszont a blogírásról szinte teljesen leszoktam, pedig, ha másra nem is, de agykarbantartásra talán jó, ám mindig van valami, ami érdekesebb a saját marhaságaimnál.

Egy 94-ben kiadott regény (Európa Kiadó), Noah Gordon: Sámán c. 757 oldalas regényének végére jutottam a héten. A könyv, terjedelme és súlya ellenére, jó társaságnak bizonyult a „közösségi közlekedésben”, szórakoztatott, ráadásul volt benne egy fontos bekezdés.

A regényben, a 19. századi Amerikában egy család két nemzedékének hétköznapi, de történelmi eseményekkel átszőtt életét követhetjük. Kegyetlen gyilkosság, polgárháború, szerelem, butaság, aljasság és a többi borzalom ami az emberrel jár, színezi az eseményeket.

A főszereplőt, Rob. J. doktort szíven ütötte a polgárháború, mely egy bonyolult háború, bonyolult lelkületű nemzet tagjai közt folyt. A faji zavargások, gyilkosságok mindennaposak voltak. „Az amerikai születésű protestánsok gyűlölték és elnyomták a katolikusokat és a bevándorlókat, a katolikusok és a bevándorlók viszont lenézték és halomra ölték a négereket. Úgy tűnt, mintha gyűlöletének táplálásához mindkét csoportnak a nála gyengébbek csontvelejére lenne szüksége… Amikor Rob J. az állampolgárság felvételére készült, alaposan tanulmányozta az Egyesült Államok alkotmányát, és csodálattal olvasta rendelkezéseit. Most rájött: az alkotmány megfogalmazóinak zsenialitása abban állt, hogy előre látták az ember jellemhibáinak és az ártó szándéknak fennmaradását a világban, és arra törekedtek, hogy az egyén szabadsága legyen az a törvényi realitás, amelyhez az országnak újra és újra vissza kell térnie…”

Az utolsó mondathoz nem érdemes semmit hozzátenni, ha megpróbálod, sosem jutsz a végére.

A Pákozd-Sukorói Arborétum reterátja

Íme, ő lenne az, ki hívogat, csalogat...
Napfényes, szellős, zöldövezeti kló várja vendégeit.
Kistó 10 perces sétára, múzeum fél percre, kilátó 5 percnyire.

Ja és akár pillangóval is találkozhatsz, ha beülsz!
Az arborétumi belépő 600,- Ft.
Ha nincs nemzeti fejlesztési tervből néhány milliárdos támogatás, már egy normális vécét sem lehet építeni?

Inkább a bokor!
Nesze neked turizmus.

Capa-kiállítás a Ludwigban

Tegnap a Robert Capa-kiállítás megnyitóján voltam. Bajnai, Hiller, a kurátor és az amerikai intézetet képviselő úriember beszédének meghallgatása, valamint a vendégváróként kínált tucatnyi Raffaello-golyó felfalása után beszabadulhattunk a kiállítótérbe. Nem volt nehéz a lépcsőn tömött sorokban állókat a lifttel megelőzni... Na de "kalandjaim" üresek és súlytalanok a falakon csüngő fotókon látottakhoz képest.
Legtöbbünk egész életében nem él annyit, mint Capa egy hét alatt.
Monumentális események, fajsúlyos emberek fotói a Ludwig Múzeum falain. Cápa úr valódi poklokban járt masinájával, míg mi idehaza szúnyogcsípés nagyságrendű események miatt sápítozunk.
Budapest, Berlin, Párizs, Trockij, Hemingway, spanyol polgárháború, Kína, Olaszország, normandiai partraszállás, Franciaország, Németország, Szovjetúnió, Izrael, Kelet-Európa és a végállomás: Indokína képekben, Capa-filozófia szerint: hátborzongatóan közelről.
A Ludwigban október 11-ig láthatók a fotók, utána országjáró körútra indul a kiállítás. Nézd meg!
http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=476&menuId=43

Egészségkul-túra

Jobbsorsom (mert időben) vagy balsorsom (mert egészségügyi intézménybe kerülni, saját értékelésemet tekintve, rendkívül magas kockázatot jelent az egészségre) a méhnyálkahártya-polip csápjai közreműködésével az egészségügy karjaiba vetett. Az egészségügyi intézményekről szerzett tapasztalataim és rémképeim egy irányba mutattak: a lidérc és lúdbőr felé. A végletekig leromlott állagú épületek, a csüggesztő várakozások, a szervezetlenség, a véletlenül sem hatékony működés gondolata önmagában kétségbeejtő, és ehhez még bármilyen betegség… Brrrr.

Az orvosi ellátásom, a műtétem (egészségügyi küret) a labor- és egyéb vizsgálatok a BLESZ (Belváros-Lipótváros Egészségügyi Szolgálat - (http://www.blesz.hu/page.php?1001) keretein belül történtek.

Belvárosi munkahelyemből adódóan „járok” a munkahelyemtől pár percnyi sétára lévő BLESZ-be.

Jó ideje ámulok a szóban forgó intézmény – különösen a máshol tapasztaltakkal összevetve – korszerű és kellemes kivitelű épületén. Na, de hogy online is lehetséges előjegyzés rendelésekre...? Tényleg Magyarországon vagyok, vagy álmodom? Állami egészségügyi intézményben online-előjegyés? Lehetetlen. A nőgyógyászaton kipróbáltam, és működött! Kizárt, hogy egyáltalán van – gondoltam. Persze, ha van is ilyen menü a honlapon, biztosan nem működik, vagy nem úgy ahogy kellene – folytattam a kételkedést. De de. És a rendelésen tényleg nem kellett sokat várni. A nőgyógyászaton előjegyezték a következő hétre az egynapos sebészeti beavatkozást, majd elláttak a megfelelő, laborba irányító papírokkal és közölték, hogy a műtétszervező asszisztens majd hívni fog pár nap múlva egyeztetés miatt. – Ja, persze. És tényleg hívott pár nap múlva. Hogy milyen időpont jó nekem az altatóorvossal való egyeztetésre? – Ja, hogy itt nem felsőbbrendű utasításokkal delegálnak ide-oda? Kifejezetten kedves és informatív volt a szervezőasszisztens, Borbulya Mária. Az altatóorvosnő úgy szintén kimerítően informatív és a kérdésekre készségesen válaszoló volt. A labor jól szervezetten működött, az itteni hatalmas alapterületű és kultúrált vécé párját ritkítja.

Az altatóorvossal való találkozáskor kettő, nyomtatott két oldalas tájékoztatót kaptam. Az egyik az érzéstelenítés, altatás kapcsán, a másik az egynapos sebészetről közölt tudnivalókat.

Ez az egyik mantrám egészségügyi intézményben, hogy miért nem képesek a kezembe nyomni egy általános tájékoztatót, hogy ne a memóriámra legyen bízva mit jegyzek meg a tudnivalókról… Kézenfekvő megoldás, mégsem találkoztam még vele sosem… Gratulálok!

Az egynapos sebészethez vezető íves lépcsőházban fémalapú gömb alakú, dekoratív alkotás, a váróterem íves-átriumos tetejével szép és fényes-világos hely, ottjártamkor festményekkel a falon. (Még egyszer: Magyarország 2009., állami egészségügy.)

Czikmántory Péter nőgyógyász végezte az egészségügyi küretet. Mind a rendelésen, mind a műtét alkalmával pont olyan hangot ütött meg, amit kell, informatív, udvarias, kedves pont jól adagolva mindegyiket, se nem sokat, se nem keveset. A nővérek, asszisztensek is mind figyelmes, kedves, szakmájukban kiváló emberek benyomását keltették.

 Hál’ Istennek a műtétből semmire nem emlékszem! A műtétet követő második héten ugyan fertőzés miatt kellett egy antibiotikum-kúra, de minden jó, ha jó a vége. Egyelőre jó. (Mindenesetre a hasonló cipőben járóknak talán nem árt eleve kérni az antibiotikumot.)

 A sok betegségügyi horrortörténet után, üdítő (reményt keltő?) tapasztalat.

 Terjedjen ragályként e külcsín és belbecs! – szól az egészségügynek szóló áldásom.

Sötétség

Zavar az együttélés normáit be nem tartó (a buszon hangoskodó, a rongáló, a szemetelő, a dohányfüstöt rám fújó, stb.), a tyúktolvaj, az ingatlanpanamázó, no de pláne a parlamenti képviselő költségelszámolása számla nélkül, de még jobban zavar az egyre ocsmányabbul cigányozó fröcsögés. Úgy látszik a frusztráltak és a lúzerek bűnbakot akarnak. Könyörgöm, attól lesz igazán csak rossz! Rendben, tartsuk nyilván a bűnelkövetőket etnikum szerint. De akkor minden egyes rendőrségi hírnél közöljék az elkövetők etnikumát, nemzetiségét, vallását, magasságát, súlyát. Nyilván ez a megoldás.
Emberek, rátok szállt a teljes sötétség?

PS:
1. Nézzük a hisztéria pozitív oldalát. A nyomorügy legalább napirenden van.

2. A 'cigánybűnözés' logikáján haladva, javaslom használni az előbbi kifejezést preferálóknak a következő fordulatok alkalmazását: politikusbűnözés (uszítók és pénzlenyúlók), orvosbűnözés (hálapénz), papbűnözés (pedofilok), mesteremberbűnözés (nem adnak számlát, nem teljesítik a vállalt feladatot vagy ha igen, pocsékul), stb.